Eminem: The Marshall Mathers LP 2 - Kritika

Tegnap előtt (szerk.: a cikk írásának eredeti dátuma szerint) - kiszivárgás és némi ingyenes streamelés után - megjelent a világ legsikeresebb rapperének legújabb albuma.

Public service announcement:

Stan vagyok. Abszolút elfogult Eminemmel kapcsolatban. Kritikát persze azért tudok megfogalmazni a kevésbé sikerült cuccai kapcsán, viszont szerintem a leggyengébb albumai is ütnek szinte bármit a kategóriában. E nézeteim kapcsán előfordulhat, hogy "nem Stan" olvasóim némelyikének érzését megsértem más előadók munkájának minősítésével.

A másik dolog: ez az iromány hosszú lesz. Itt az utolsó esélyed, hogy hozz némi kólát-chipset-sört-whiskey-t-popcornt-pizzát-bármit a gép elé!

Buried / Élve eltemetve - Ajánló

Te mit tennél, ha egy koporsónál éppen csak nagyobb faládában, feltételezhetően a föld alatt térnél magadhoz?

Na jó, könnyítsünk a helyzeten:

Te mit tennél, ha egy koporsónál éppen csak nagyobb faládában, feltételezhetően a föld alatt térnél magadhoz, és lenne nálad egy mobiltelefon, amin csodák csodájára még térerő is van, mivel valószínűleg nem túl mélyen vagy eltemetve?

Stephen King: Napnyugta Után – Ajánló

Talán itt még nem említettem, hogy a kedvenc íróm Stephen King. Amúgy is kajálok mindent, amit ír, de különösen kedvelem a rövid történeteket tartalmazó gyűjteményeit. Ilyen a Napnyugta Után is.

Nemrég éppen beszéltük Lazával (aki osztja a King írások iránti szenvedélyemet), hogy milyen jó, hogy az öreg (64 éves) az utóbbi években kezdi visszanyerni fénykorának produktivitását, az után, hogy 1999-ben majdnem halálos kimenetelű baleset érte, és az új évezred első éveit még lábadozással töltötte. (A balesetről, és következményeiről elég részletesen ír a 2000-ben megjelent Az Írásról c. kreatív írást oktató jellegű – ezt a jellemzést talán kikérné magának – könyvében.) Ehhez képest most a bibliográfiáját nézegetve azt látom, hogy egyetlen év nem telt el azóta sem, amikor nem adott ki valamit, sőt, inkább az évi két publikáció a jellemző! Valószínűleg az zavart be egy kicsit, hogy valamikor 2001-’02 környékén voltak olyan nyilatkozatai, hogy talán abbahagyja az írást, de legalábbis mindenképp lassabbra veszi a tempót, mert fizikailag nem bírja az írást, fáj minden tagja a gépe előtt ülve, és a szeme sem a régi már. Szerencsére mégiscsak jöttek a könyvek, aztán pedig egy interjúban őszinte örömömre azt olvastam, hogy újra jobban bírja az „ipart” fizikailag, az ihlet pedig kiapadhatatlannak tűnik.

Na de térjünk vissza az írásom alanyára!

Hölgyeim és Uraim:

Great Free Games: the white chamber

A Great Free Games egy önálló rovat lett volna a régi site-on, ha tovább jutott volna egyetlen cikknél. Na, majd itt! :) A lényege röviden: ingyen elérhető játékot ajánlok, ami nekem tetszett, szórakoztató volt, ezért úgy gondolom, hogy másnak is az lehet. Röviden-tömören felvázolom az alany jellemzőit, képességeit, egy-két screenshot kíséretében.

Az első alany pedig a the white chamber (direkt kis kezdőbetűk – „hivatalosan” is így írják) nevű point-and-click sci-fi horror kaland, ami a WinterMute Engine-t használja. Elég ritka a hasonló műfajú játék, én pedig szeretem az ilyeneket, így le is csaptam rá hamar, amint felfedeztem egy Gamestar DVD-n, ha jól emlékszem még 2009-ben. Az elkövető a Studio Trophis, ami három sheffieldi egyetemistából állt, és sajnos pont 2009-ben fel is oszlottak, követve az egyéni életcéljaikat. Eredetileg egyikük egyetemi projektjeként indult a játék, de aztán túlnőtt ezen, és 2005-ben, amikor kész lett, letölthetővé tették az oldalukon.