Az AMC The Terror című sorozata egy olyan show volt a premierje előtt, ami számomra egyfajta "instant hit" kategóriába került, amint elkezdtem találkozni a lassan csepergő információkkal róla. Ridley Scott az executive producerek között, neves színészek, havas, fagyos atmoszféra, elszigeteltség - The Thing, valaki? (egyik, vagy talán a kedvenc horrorom evör) -, kosztümös dráma, természetfelettinek tűnő horror elemek. "Kussoljatok, és fogjátok a pénzem!"
Noha a trailerek nem tüzeltek fel igazán, ennek ellenére biztos voltam benne, hogy ez a cucc nekem való lesz, és végig fogom nézni. Nos, ez utóbbi meg is történt, de hogy mennyire volt kimondottan nekem való, illetve telitalálat, ahogy azt vártam, az már más kérdés.
A The Terror egy valós történet, illetve az arról írt, azonos című Dan Simmons könyv feldolgozása. A XIX. század közepén a Brit Királyi Haditengerészet egy expedíciót indított útjára az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, Észak-Amerika partjai mentén húzódó úgynevezett Északnyugati átjáró feltérképezésére. Az expedíciót két hajó és legénységük alkotta, az Erebus John Franklin kapitánysága alatt - akit a sorozatban Ciarán Hinds alakít -, és a Terror Francis Crozier kapitány irányításával - őt pedig Jared Harris. A hajókon három évre elegendő ellátmány volt, szóval fel voltak készülve rá, hogy esetleg egy egész telet - vagy többet - a jégen tölthetnek, ha nehézségekbe ütköznek. Ez nyilván meg is történt, hiszen a hajók a céljukat nem érték el - ill. sehol sem kötöttek ki -, de vissza sem tértek.
Az Erebus roncsát 2014-ben találták meg, a Terrort pedig két évre rá, 2016-ban.
A két hajó legénységének megpróbáltatásairól szóló tíz részes dráma - némi horrorral megspékelve - szakmai szempontokból több, mint tisztes iparosmunka. A díszletek, jelmezek, operatőri, rendezői munka, az alakítások, a dialógusok mind elsőrangúak.
Viszont egyszerűen annyira életszerű, életszagú az egész - leszámítva a horror aspektust -, hogy... ezt nem tudom jobban megfogalmazni: olyan unalmas is, mint az élet. Legalábbis mint az enyém. Ha valakinek izgalmas az élete, akkor... nos, talán annak még rosszabb lesz. Pedig amúgy nem sűrűn ragadok a jég fogságában hajóval, mégis... A karakterek nem ragadnak meg - lehet, hogy ez az én hibám, de a 4-5 legfőbb szereplőn kívül szinte soha nem tudtam, hogy kiről van szó, ha valakit emlegettek -, a történetnek nincs igazán íve, katarzisai. Olyan... laposan halad előre. A horror elem is eléggé inkonzekvenciális - némi kellő izgalmat szolgáltat a sorozat pár pontján, de történetileg nem igazán függ össze semmivel, illetve nincs kibontva a hozzá kapcsolódó szál, pedig amúgy érdekes lenne. Tulajdonképp csak arra jó, hogy két-háromszor megritkítsa kicsit a mellékszereplőket.
Nem akarom elvenni senki kedvét tőle; lehet, hogy ezek a negatívumok mind teljesen szubjektívek, és ami nekem unalmas volt, attól más lerágja majd a körmét. A kosztümös drámák kedvelőinek szinte biztos, hogy bejön majd. Végül is én sem utáltam azért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése