tag:blogger.com,1999:blog-69180453761655869062024-03-14T16:14:43.695+01:00Safe HouseEszképizmus FelsőfokonMister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.comBlogger37125tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-35467122840188142262018-05-12T14:07:00.001+02:002018-05-12T14:15:11.531+02:00Végignéztem: The Terror<div style="text-align: justify;">
Az AMC <b>The Terror</b> című sorozata egy olyan show volt a premierje előtt, ami számomra egyfajta "instant hit" kategóriába került, amint elkezdtem találkozni a lassan csepergő információkkal róla. <b>Ridley Scott</b> az executive producerek között, neves színészek, havas, fagyos atmoszféra, elszigeteltség - The Thing, valaki? (egyik, vagy talán <i>a</i> kedvenc horrorom evör) -, kosztümös dráma, természetfelettinek tűnő horror elemek. "Kussoljatok, és fogjátok a pénzem!"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTafj_JxT8MOwNKlRcMvRWhtex-uhHSOVt9tx-qO8ILeI9-ZDzjYb4_imlCrMnZcxgDLPaQ9RTsURB8jqL1PqHJ8-NElJCN_rer1bJKWgqN5nD_2am_2GRp5WQFQHaNX20vW0vAVwLFQjh/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="562" data-original-width="1000" height="337" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTafj_JxT8MOwNKlRcMvRWhtex-uhHSOVt9tx-qO8ILeI9-ZDzjYb4_imlCrMnZcxgDLPaQ9RTsURB8jqL1PqHJ8-NElJCN_rer1bJKWgqN5nD_2am_2GRp5WQFQHaNX20vW0vAVwLFQjh/s640/1.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Noha a trailerek nem tüzeltek fel igazán, ennek ellenére biztos voltam benne, hogy ez a cucc nekem való lesz, és végig fogom nézni. Nos, ez utóbbi meg is történt, de hogy mennyire volt kimondottan nekem való, illetve telitalálat, ahogy azt vártam, az már más kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A The Terror egy valós történet, illetve az arról írt, azonos című Dan Simmons könyv feldolgozása. A XIX. század közepén a Brit Királyi Haditengerészet egy expedíciót indított útjára az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, Észak-Amerika partjai mentén húzódó úgynevezett Északnyugati átjáró feltérképezésére. Az expedíciót két hajó és legénységük alkotta, az Erebus John Franklin kapitánysága alatt - akit a sorozatban <b>Ciarán Hinds</b> alakít -, és a Terror Francis Crozier kapitány irányításával - őt pedig <b>Jared Harris</b>. A hajókon három évre elegendő ellátmány volt, szóval fel voltak készülve rá, hogy esetleg egy egész telet - vagy többet - a jégen tölthetnek, ha nehézségekbe ütköznek. Ez nyilván meg is történt, hiszen a hajók a céljukat nem érték el - ill. sehol sem kötöttek ki -, de vissza sem tértek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az Erebus roncsát 2014-ben találták meg, a Terrort pedig két évre rá, 2016-ban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8s4yP-Bpq0f7YZ1EyApgccj4irnqrvrEpIGU043Ov79DPch5FxLHvYuIF_-auzZhVJVHqaBhKgub61h8QTC9kYRkbqLsc3fbHm8wHWwhUGa-5LK4XAkCzD6qQ_FKbSYv6L20UX3KbD0FS/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="702" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8s4yP-Bpq0f7YZ1EyApgccj4irnqrvrEpIGU043Ov79DPch5FxLHvYuIF_-auzZhVJVHqaBhKgub61h8QTC9kYRkbqLsc3fbHm8wHWwhUGa-5LK4XAkCzD6qQ_FKbSYv6L20UX3KbD0FS/s640/5.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A két hajó legénységének megpróbáltatásairól szóló tíz részes dráma - némi horrorral megspékelve - szakmai szempontokból több, mint tisztes iparosmunka. A díszletek, jelmezek, operatőri, rendezői munka, az alakítások, a dialógusok mind elsőrangúak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont egyszerűen annyira életszerű, életszagú az egész - leszámítva a horror aspektust -, hogy... ezt nem tudom jobban megfogalmazni: olyan unalmas is, mint az élet. Legalábbis mint az enyém. Ha valakinek izgalmas az élete, akkor... nos, talán annak még rosszabb lesz. Pedig amúgy nem sűrűn ragadok a jég fogságában hajóval, mégis... A karakterek nem ragadnak meg - lehet, hogy ez az én hibám, de a 4-5 legfőbb szereplőn kívül szinte soha nem tudtam, hogy kiről van szó, ha valakit emlegettek -, a történetnek nincs igazán íve, katarzisai. Olyan... <i>laposan</i> halad előre. A horror elem is eléggé inkonzekvenciális - némi kellő izgalmat szolgáltat a sorozat pár pontján, de történetileg nem igazán függ össze semmivel, illetve nincs kibontva a hozzá kapcsolódó szál, pedig amúgy érdekes lenne. Tulajdonképp csak arra jó, hogy két-háromszor megritkítsa kicsit a mellékszereplőket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCkP_h_7PX1QSulcyZF9A7zm29yWk4UNXArIMD4tZUR0UXn60Ae-OI2qV-C1p-aBaebssJfQheIp54fmrUC4yuv0V03qfhsySxU0Iby12Zu0dd7RDl-yfeNex1gKKPY279wQ9vNU9yDIuW/s1600/4.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="200" data-original-width="600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCkP_h_7PX1QSulcyZF9A7zm29yWk4UNXArIMD4tZUR0UXn60Ae-OI2qV-C1p-aBaebssJfQheIp54fmrUC4yuv0V03qfhsySxU0Iby12Zu0dd7RDl-yfeNex1gKKPY279wQ9vNU9yDIuW/s1600/4.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akarom elvenni senki kedvét tőle; lehet, hogy ezek a negatívumok mind teljesen szubjektívek, és ami nekem unalmas volt, attól más lerágja majd a körmét. A kosztümös drámák kedvelőinek szinte biztos, hogy bejön majd. Végül is én sem utáltam azért.</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-74377950228918447732018-01-20T21:02:00.001+01:002018-01-20T21:05:17.077+01:00Mostanában nézegetem: Into The Badlands<div style="text-align: justify;">
Nemrég találtam rá erre a sorozatra. Igazából már láttam cikkeket, ezt-azt róla régóta, és fel is keltette az érdeklődésemet, de csak a közelmúltban jutottam el oda, hogy belevessem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <b>Into The Badlands</b> egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, ahol az emberek egyfajta feudális rendszerben élik az életüket. A "Badlands" nevű vidék birtokait, termőföldjeit, nyersanyagait bárók uralják, akiknek a személyes hadserege ill. testőrsége az ún. clipperekből áll. Főhősünk, a <b>Daniel Wu</b> által alakított <b>Sunny</b> a legjobb ilyen clipper - már betelt a háta az ötösével tetovált rovátkákkal, amik az általa megölt emberek számát hivatottak nyomon követni.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Sunny egy amolyan westernes-szamurájos menő csávó: bordó bőrkabátban (na jó, nem mindig), két karddal harcol (na jó, nem mindig), és egy menő motorral közlekedik hosszabb távokon (na jó, nem mindig), napszemüvegben (na jó, nem mindig). Így-e:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ8vICyR5UPWcU-mT6wY0J_CNQt98LcoSz18n4uksDcKEbgfiDD_rVau5XIv5_FNGh6xmsQRXulosWowqc1f1p1EzD30PLSdK1FMgrIla3nSAAqgXlFzT9_I6H0Vl94iTHstGckCZjk9Ap/s1600/sunny.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="707" data-original-width="1200" height="354" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ8vICyR5UPWcU-mT6wY0J_CNQt98LcoSz18n4uksDcKEbgfiDD_rVau5XIv5_FNGh6xmsQRXulosWowqc1f1p1EzD30PLSdK1FMgrIla3nSAAqgXlFzT9_I6H0Vl94iTHstGckCZjk9Ap/s400/sunny.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A történet elején mellészegődik egy Mortal Kombat... na jó, csak <b>MK</b> nevű srác, aki úgy néz ki, mint egy tizenéves Christiano Ronaldo, és bújkál benne valami természetfeletti, ami átveszi az irányítást, ha a srác valamilyen vérző sérülést szerez, és olyankor befeketedik a szeme, és félkézzel lever bárkit. Ez a szál egy kicsit kilóg az egészből, de whatever...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat egyébként nem lenne túl nagy szám, a karakterek alulírtak, alakítás is elvétve akad csak kiemelkedő - a Sunny szemétláda báróját játszó <b>Marton Csokas</b>t itt megemlíteném azért -, a bárók viszálykodásairól szóló történeti szálak egészen szappanoperásak. Ami mégis felettébb szórakoztatóvá teszi, hogy szinte hiánypótló, mint a keleti harcművészeteket középpontba állító tv-show. Akinek gyengéi akció téren a jól megkoreografált, szinte táncszerű, mégis brutális <i>wuxia </i>harcjelenetek, mint nekem, annak ilyen szempontból mennyország lesz a Badlands. Tv-ben még biztos, hogy nem láthattunk ilyen igényes, jól filmezett harcjeleneteket, amik igen brutálisak is - itt aztán lesz minden, leszúrás, fej- és/vagy végtaglevágás, fejszéttaposás, szóval általában véve brutális dolgok. És amit még érdemes megemlíteni, hogy helyenként gyönyörű tud lenni - élénk, kontrasztos színek, remek cinematográfia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazi bűnös élvezet. Ha szereted az - ilyen jellegű - akciót, akkor garantálom, hogy tetszeni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Oh, és a főcímzene egy bizonyos <b>Mike Shinoda</b> (Linkin Park) műve. Imádom, kár, hogy rövid...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Trailer helyett itt az első fight scene (ha szeretnél egy sorozatot, ahol minden részben láthatsz ilyen színvonalú akciókat, akkor megkaptad):</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/8Qt3EZ19s_Y" width="560"></iframe></div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-2978460380835074922018-01-19T19:02:00.001+01:002018-01-19T19:10:41.487+01:00Hellblade: Senua's Sacrifice - Az elmúlt év legfontosabb sztorija<div style="text-align: justify;">
Számomra legalábbis mindenképpen. Videojáték kategóriában talán évek óta...</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pszichózissal küzdő pikt (a mai Skócia észak-keleti területein a késői vaskorban, ill. korai középkorban élt kelta eredetű törzs) harcos lány a főszereplője, akit egy személyes küldetés hajt, hogy megmentse halott szerelme lelkét, és ezért a poklot is hajlandó megjárni.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A <b>Hellblade</b> egy úgynevezett "indie AAA" game, ami azt takarja, hogy független kiadású - a <b>Ninja Theory</b> egy kb. húsz fős részlege fejlesztette, és a stúdió maga adta ki -, de AAA audiovizuális kvalitásokkal rendelkező cucc. Totális kreatív szabadságban dolgozhattak tehát a játékon, kiadói nyomás nélkül, így nem kellett felvizezni, lebutítani a súlyos témákat, amiket a történet körüljár.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiadA5wEAebaTCOSz4uaBQp7TxwwHzypFTlF9KX5alkLWW8xDe2e4x6PgaaqgCnWmTw6zEAP0rAiINssjWL6W1DtNZc4rp5ubCD7MZTuZP_1ezy52m03jH0n9IJ_Y2AD1tzt5XVdPBA_dnX/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_24_18_44_30_486.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiadA5wEAebaTCOSz4uaBQp7TxwwHzypFTlF9KX5alkLWW8xDe2e4x6PgaaqgCnWmTw6zEAP0rAiINssjWL6W1DtNZc4rp5ubCD7MZTuZP_1ezy52m03jH0n9IJ_Y2AD1tzt5XVdPBA_dnX/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_24_18_44_30_486.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A játék alapvetően egy külső nézetes akció-kaland. Az akció, konkrétan maga a harc talán nettó egyharmadát teszi ki a játékidőnek. A maradékban mászkálunk, narrációt, legendákat hallgatunk, viszonylag lightos, elsősorban megfigyelőképességre építő "fejtörőket" oldunk meg, és mindeközben gyönyörködünk a látványos - bár helyenként borzalmas, elvégre ez egy "pokoljárás" - helyszínekben. Néha egyenesen walking simulator fílingje van ilyenkor a játéknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nem a játékmenet teszi kiemelkedővé a Hellblade-et. Hanem a hangulat, illetve a főszereplő <b>Senua</b>, illetve a mentális állapotából fakadó érdekességek. Például folyamatosan női hangokat hall, akik hol bátorítják, hol kételkednek benne, néha egyetértésben, néha pedig egymásnak ellentétesen, szinte vitatkozva. A játék motorjának hangért felelő része egy úgynevezett binaurális hangrendszert használ, aminek köszönhetően fülhallgatóval játszva félelmetesen reálisak ezek a "belső hangok" - olyan, mintha minket, játékosokat körülvennének a tulajdonosaik, és a mi fülünkbe suttognának. A Youtube-on (és a játék menüjében is) fellelhető dokumentumfilm, és az általam olvasott témába vágó vélemények alapján nagyon közeli az élmény ahhoz, amit a hasonló tünetekkel rendelkező mentális betegek tapasztalnak.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiohvnMBfoWdjdP9DID2IMpSlvdS1qJm97-3auGmLIHd4x4dOB-Qgti1_hAS0OAG3AYb7uUFqVX0R7BNBnp-nhpDp2w9PSMfokjiuUOJcypW07hosElRLx78xwh1IX4CoozmuGRi8EqtoS/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_26_18_34_36_653.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiohvnMBfoWdjdP9DID2IMpSlvdS1qJm97-3auGmLIHd4x4dOB-Qgti1_hAS0OAG3AYb7uUFqVX0R7BNBnp-nhpDp2w9PSMfokjiuUOJcypW07hosElRLx78xwh1IX4CoozmuGRi8EqtoS/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_26_18_34_36_653.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ezen kívül még sok dologra hatással van Senua töredezett elméje. Például olyan dolgokat lát, amik nem valósak - és ezt ügyesen beépítették a fejlesztők a logikai feladványokba is -, illetve máshogy látja a valóságot. Ezeknek köszönhetően narrátornak is megbízhatatlan, így a történetet eléggé elvont, absztrakt. Rá kell állni egy olyan gondolkozásra (már ha az a fajta játékos vagyunk, akit érdekel a sztori, és ha az komoly, akkor mi is komolyan állunk hozzá, és megpróbáljuk a lehető legtöbbet kinyerni belőle, mint egy jó könyvből, vagy "mindfuck-olós" filmből), hogy szimbolikusnak vegyünk dolgokat, ne feltétlenül "szó szerint" próbáljuk értelmezni a hallottakat és/vagy látottakat. Elég megterhelő, helyenként megrázó egy történet ez, amit nagy mértékben segít a Senuát alakító lány - Melina Juergens, aki egyébként a csapat videó editora - színészi játéka. A Ninja Theory olyan "performance capture" technológiát használt ugyanis, ami szinte egy az egyben visszaadja a főszereplő 3D-s modelljén az őt alakító hölgy mozdulatait, mimikáját. A hatás lehengerlő - szerintem Senua az eddigi legrealisztikusabb emberi karakter real-time grafikus motorban, és nálam nem jelentkezett az ún. uncanny valley effektus sem. Olyan, mintha egy igazi lányt néznénk, aki szörnyű dolgokon megy keresztül - így könnyű együtt érezni vele, aggódni érte, stb..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEuGR2TkhBSKiAsjn8niD7-uAXlVjwrQTKW1OPhonam4Szy_4AD4yQTY989AUL-IMQXN-K2lNLZcZh4zUnIpJRvGpPJoHzMNugBxVaF0kmfAfhlqIMGc5SE6N3sj_hBizBBCaFNgTQ3dm5/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_12_06_21_44_19_883.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEuGR2TkhBSKiAsjn8niD7-uAXlVjwrQTKW1OPhonam4Szy_4AD4yQTY989AUL-IMQXN-K2lNLZcZh4zUnIpJRvGpPJoHzMNugBxVaF0kmfAfhlqIMGc5SE6N3sj_hBizBBCaFNgTQ3dm5/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_12_06_21_44_19_883.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A játékmenetről is szólnék kicsit bővebben: körülbelül harmada tehát a sétafikálás/kocogás az események (harc, megoldandó feladat) között, különböző hangok narrációjával kísérve. Másik harmada a különféle logikai feladatok megoldása, amik általában egy-egy zárt kapuhoz kötődnek, ami a továbbhaladásunkat gátolja. A leggyakoribb ilyen, amikor egy ragyogó rúna van a kapun, amihez hasonló alakzatot kell keresni a környéken. Nehéz leírni, de általában egy bizonyos nagyon behatárolt szögből nézve adja ki a keresett formát több tereptárgy - néha árnyékok - együtt. Szerencsére ad némi vizuális segítséget a játék, amiből nagyjából kis területre le tudod korlátozni a kutakodásodat. Ezt is arra alapozták a fejlesztők, hogy a pszichózisos betegek hajlamosak különféle formákat, mintákat észrevenni a világban, amik egy egészséges embernek általában fel sem tűnnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy másik példa, amikor mondjuk egy híd olyan, mint ha szét lenne robbantva, és átlátszóan látjuk a darabjait a levegőben. Itt is az a kulcs, hogy milyen szögből nézzük, mert akad egy nézőpont, ahonnan összeáll a híd, és "materializálódik". Szóval lightos dolgokat kell elképzelni, de arra pont elég, hogy feldobják kicsit a "mész, ölsz, mész, ölsz" formulát. Meg azért egyszer-kétszer fennakadtam ilyeneken addig, hogy már frusztrált a dolog, de aztán pont sikerült megtalálnom a keresett formát, helyet, mielőtt belefejeltem volna a billentyűzetbe.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTYvgxvghi7h9E0-8WqANrJcqRihfmoRHi4n-kU98097rFSB6edep_oTWyr_afXt0HfUtRnO8MgTmEccufBleGAvA9aJZ3pAtuKTc-w1NEc7RqSmexjVd9OGsQFoyDMfDmrfMbp-pI38aY/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_26_17_55_56_428.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTYvgxvghi7h9E0-8WqANrJcqRihfmoRHi4n-kU98097rFSB6edep_oTWyr_afXt0HfUtRnO8MgTmEccufBleGAvA9aJZ3pAtuKTc-w1NEc7RqSmexjVd9OGsQFoyDMfDmrfMbp-pI38aY/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_26_17_55_56_428.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A harmadik harmad a harc. Szimpla, egyszerű-de-nagyszerű, ugyanakkor kihívást jelentő harcrendszert kapott a Hellblade. Csupán három gombot használunk közben - a jobb és bal egérgombot, valamint a "Focus"-t, ami alapból az "E". Illetve természetesen pluszban a mozgás klasszikus "WASD"-jét. Utóbbiakkal variálva az alap támadásokat, illetve azok sorrendjét kellő változatosságot vihetünk a küzdelmekbe, de azért nem vitték túlzásba a kombó rendszert. Van egy-két "flashy" megmozdulás Senua tarsolyában - főleg a hárítás utáni ellentámadások -, de alapvetően itt nem az a lényeg. Az ütések súlyosak, az ellenfelek kemények - a legalapabb rosszarcok is másfél Senua méretűek. Számomra tökéletes kihívást jelentett az "auto" nehézség. Más játékok hasonló beállításával ellentétben nem éreztem, hogy hullámozna a nehézség, miközben mindig próbál igazodni ahhoz, hogy jól tolom, vagy épp levertek ilyen-olyan okokból. Itt mindig a rutinommal párhuzamosan fokozódott a kihívás. A játék felétől, amikor már gyakoriak az egyszerre több ellenfél elleni küzdelmek, igazi prioritás-menedzsmentként kell kezelnünk a káoszt - váltogatnunk kell, hogy épp kit támadunk, időben "visszavonulni" egy kombóból, ha "érezzük" - a Senuát "kísértő" hangok sokszor figyelmeztetnek erre -, hogy hátulról vagy oldalról épp lecsapni készül ránk egy másik ellenfél. A lány noha kemény harcos, viszonylag törékeny, így nem sok tiszta találatot visel el a behemót, maszkos ellenfelek súlyos fegyvereitől. Ha párszor eltalálják, akkor a földre zuhanás után négykézláb próbálja összeszedni magát, miközben mögötte az ellenfele készül újra lecsapni rá. Ilyenkor vadul kell püfölnünk a kitérésre szolgáló gombot/billentyűt, hogy... nos, kitérjünk az ütés elől, és folytathassuk a játékot. Ebben a helyzetben Senua nem 100%-osan folytatja a harcot, még mindig "benne van az ütés", sántít, futni nem tud, az ütései lassabbak, így a szokásosnál is óvatosabbnak kell lennünk, amíg össze nem szedi magát.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm60XuZGaQk4TyLFG5TR_pbeMidXyB6Rr4uNRYN29I2Q-5t8U0frqBTBDbCNA7iqqvJ_0yhJhvr1-yY64QXVXtcipGF6OKBhoppjh6hyH6xW6G64yjPesCeghetLDRyX1YK8tOzvuzj6NT/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_29_19_33_24_474.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm60XuZGaQk4TyLFG5TR_pbeMidXyB6Rr4uNRYN29I2Q-5t8U0frqBTBDbCNA7iqqvJ_0yhJhvr1-yY64QXVXtcipGF6OKBhoppjh6hyH6xW6G64yjPesCeghetLDRyX1YK8tOzvuzj6NT/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_29_19_33_24_474.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az irányítás tud picit belerondítani a dolgokba: a harcokban például Senua mindig fókuszál valakire, és nagyobb csörték esetén macerás végigléptetni a célpontváltást az összes ellenfélen, mire hajlandó a lány arra koncentrálni, akire szeretnénk. Olyan is volt, hogy éppen a sebeimet nyalogatva - illetve Senuáéit... ööö, ez meg furán jön ki, na mindegy - hátráltam egy dühödt mob elől, akik meg jöttek felém, egyéni vérmérsékletük alapján cammogva, rohanva, vetődve, én pedig próbáltam a legközelebbit befogni. Azt hittem, hogy ez sikerült is, és belefogtam az egyik kedvenc mozdulatomba - nekifutásból ugró előre szúrás egyenesen az ellenfél mellkasába -, mire azt tapasztalom, hogy Senua hasonló irányba "célzott" ugyan, de a hátrébb lévő ellenfélre. Ekkorra már késő volt, az eredeti célpont mellett "elrepültem", a másikat pedig bántottam, de eközben a mob sűrűjébe keveredtem, és pánikszerűen "evade"-eltem az összes létező irányba, mire megint a baráti összejövetel szélére nem kerültem, és tudtam újból hátrálni, ahogy ilyenkor kell.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3tIlUyqqeNzUTs0j10UQZtxOnYOExgr-l8b_gELrQyqXiV5wJLpbJgnIdd4f-W-oZBiIKRKdJjNDUnE0UWbyNg-JEgtDvmOF4Z0bNICek_oXSyOXweni28_7DPVFJRzeD463fqmH_SEIU/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_29_18_57_01_204.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3tIlUyqqeNzUTs0j10UQZtxOnYOExgr-l8b_gELrQyqXiV5wJLpbJgnIdd4f-W-oZBiIKRKdJjNDUnE0UWbyNg-JEgtDvmOF4Z0bNICek_oXSyOXweni28_7DPVFJRzeD463fqmH_SEIU/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_11_29_18_57_01_204.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A másik, hogy az egér szenzitivitás baromi alacsony, és nincs is mód kalibrálni - legalábbis én nem találtam, pedig általában az az első egy új game-nél, hogy átnézem az összes létező beállítási lehetőséget. Mivel harc közben nem igazán nézelődünk egérrel, csak a nyugisabb mászkálás közben, így nem volt épp vízválasztó a dolog, de azért eléggé idegesített néha, például mikor csigalépcsőn kellett le- vagy felmenni, és folyamatosan keresztül kellett húzgálnom az egeret az egész egérpadon, hogy kövessem a lépcsőt, és ne a falra próbáljam felmásztatni szegény Senuát.</div>
<div style="text-align: justify;">
*update*: Utánanéztem, erre van maszek megoldás is, valamint egy patch is kijavította azóta. Csodálkozom, hogy miért is nem kerestem megoldást, míg játszottam, hiszen általában addig túrom a netet, ha gondom van, amíg vagy találok megoldást, vagy meggyőződöm róla, hogy nem létezik. Valószínűleg túlságosan magával ragadott a játék, hogy bosszantson annyira a dolog, mint kéne. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9yhJNd50ZqJn5cMb05Q52lj3-sgmOvHKlvXCihfD4vZ7Z7zLKYdZECg7fxGmlhc6xyxLbPLg3ZB5v5XjNGLXy4evUccXYlMfCborW7iYlNaopR9V6kDfjzWz_JDkQOFjPf2W8hxYHYUIE/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_12_06_21_02_17_987.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9yhJNd50ZqJn5cMb05Q52lj3-sgmOvHKlvXCihfD4vZ7Z7zLKYdZECg7fxGmlhc6xyxLbPLg3ZB5v5XjNGLXy4evUccXYlMfCborW7iYlNaopR9V6kDfjzWz_JDkQOFjPf2W8hxYHYUIE/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_12_06_21_02_17_987.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Hellblade néha meglepően effektív horror jeleneteket is felvonultat (amellett, hogy maga a történet is eléggé traumatikus). Van például egy elég nagy pályarész, ahol ha a fényforrásoktól - tüzek, fáklyák - eltávolodunk, akkor egy láthatatlan szörny vesz minket üldözőbe, és a közelségét felvillanó látomásszerű effektek, és baljós hanghatások jelzik. Így kellően motiváltak vagyunk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt érjük el a következő fáklyát. Egyet magunkkal is vihetünk, de előfordul, hogy ilyen-olyan furfangos indokokkal (pl. muszáj átmenni egy vízzuhatag alatt) "elveszik" tőlünk - ilyenkor aztán jöhet a pánik és rohanás. Egy másik, szerencsére rövidebb jelenetben a vaksötétben kell tájékozódnunk, pusztán hangok alapján. Épp kezdené a helyzet elveszíteni a félelmetességét, a frusztráló felé billentve a mérleget, amikor meghallod, hogy nem vagy egyedül a sötétben... Instant új életet lehel az izgalomfaktorba.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzlD5EklRK9gov80iKxhFb73zfDo99xohEqe1PmlRtcTsIcmhq9F4AElMdgEcNmcRFZB_zsNuxMvvZwJbDiWd6UoBbqbc8CiPF9xO0j7yIzZo9jqhUGYZ8lHl8-j2Yjz2zjJNaic79JJLR/s1600/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_12_05_19_08_32_165.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzlD5EklRK9gov80iKxhFb73zfDo99xohEqe1PmlRtcTsIcmhq9F4AElMdgEcNmcRFZB_zsNuxMvvZwJbDiWd6UoBbqbc8CiPF9xO0j7yIzZo9jqhUGYZ8lHl8-j2Yjz2zjJNaic79JJLR/s400/HellbladeGame-Win64-Shipping_2017_12_05_19_08_32_165.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Összegezve minden téren jól teljesít a <b>Hellblade: Senua's Sacrifice</b>. Amiben egyenesen kiemelkedik, az pedig a történet, a "performance capture" technológia és az általa félelmetesen emberivé tett főhős, a hangrendszer (kötelező fülhallgatóval tolni!), illetve maga a hangulat. Precedens nélküli bepillantást enged a pszichózisban szenvedők által tapasztalt jelenségekbe, ugyanakkor ettől függetlenül is Senua történetében minden érett gondolkodású játékos találni fog valamit, amivel azonosulni tud, vagy legalábbis együttérezni. Engem például meglepett a befejezés, ahol kiderült, hogy egészen konkrétan, egy szóval kifejezhetően miről szólt az alkotás. Ezt a szót nem árulom el, mert noha talán nem lenne spoiler, de mindenképp jobb, ha magának szűri le az ember. Nekem olyan leckét adott, amire nem is tudtam, hogy mekkora szükségem volt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/3-BlHwXJsX0" width="560"></iframe>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Hellblade tehát erősen ajánlott, de csak olyanoknak, akik szeretnek odafigyelni egy mély, elvont, szimbolizmussal teli történetre a kaszabolás közepette. Akinek ez utóbbi lenne a lényeg, az nem jó felé keresgél - neki szinte biztosan kevés lesz a játék. Ez nem egy hack&slash, hanem egy történet-orientált, sötét, kaland jellegű "tapasztalás" - megfűszerezve egy jól működő harcrendszerrel -, amit ha végigjátszol, biztos, hogy hosszú időre befészkeli magát a gondolataid közé.</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-88986440996733357892017-12-09T12:48:00.001+01:002017-12-09T12:48:47.494+01:00The Punisher - sorozat ajánló<div style="text-align: justify;">
Nem szeretném Ádámtól és Évától kezdeni a <b>Netflix Marvel univerzum</b>os sorozatainak bemutatását intro gyanánt, úgyhogy lényegre törő leszek: láttam és szerettem a <b>Daredevil</b> első és második szezonját. A <b>Jessica Jones</b>-t szintén. <b>Luke Cage</b>-ből csak pár részt láttam, és noha elég magas minőségűnek tartottam azokat is, az ő történetét eluntam, és azóta (egy bő éve) sem folytattam. Mi is volt még? Áh, az <b>Iron Fist</b>, amibe bele sem fogtam látván az univerzálisan pocsék értékeléseket, a <b>Defenders</b>-re pedig valahogy nem sikerült rá-hype-olódnom (bocsánat), és hát azt se dicsérték éppen agyon... Meg amúgy is úgy voltam bele, hogy majd ha nagyon unatkozom, akkor bepótolom a kimaradt dolgokat, mielőtt abba belevágok. A <b>Punisher</b> viszont... Nos, személy szerint toronymagasan a kedvencem volt az ő történetszála a Daredevil 2-ben (értsd: második szezon), így nagyon vártam, hogy saját sorozatot kapjon ő is, és mivel sokan vélekedtek hozzám hasonlóan, így nem is volt semmi akadálya a dolognak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwnCbs7JlafXz78NnMBSBHEv6QoxJcpWrplh21BSawxEsMbLAEvtnNetB-azrvIaIYC19GWxkYqfI4PfGpT5i5eyaYNhwt7mlxcmnGx1f5jerKjRFj1q7K0-MDU_ONsRCsTFZZjKHZ-TOi/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="518" data-original-width="1200" height="259" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwnCbs7JlafXz78NnMBSBHEv6QoxJcpWrplh21BSawxEsMbLAEvtnNetB-azrvIaIYC19GWxkYqfI4PfGpT5i5eyaYNhwt7mlxcmnGx1f5jerKjRFj1q7K0-MDU_ONsRCsTFZZjKHZ-TOi/s640/1.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><b style="text-align: justify;">Jon Bernthal</b><span style="text-align: justify;"> már ott is belemélyesztette a fogát annyira a karakterbe, hogy könnyedén azt mondhassuk, hogy ez a legjobb eddigi filmre vitt </span><b style="text-align: justify;">Frank Castle</b><span style="text-align: justify;">. Nehezen felejthető jelenetek például a tetőn lezajló vitája a(z általa) megkötözött Daredevillel, vagy a börtönbeli brutális killing spree, amit lenyom (önvédelemből).</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Komoly várakozásokkal futottam tehát neki a full szezonnak, ami egy az egyben elérhetővé vált jó Netflixes szokás szerint. Így kényelmes tempóban ledaráltam egy szűk hét alatt. És hát csapjunk is a lovak közé, vagy a lecsóba, vagy a lecsók közé: nagyon bejött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXXeDhCSQ_Spa7pdVJl9So-t2Rbdg3t7P41l4h1QgNFFmhT1rDaUskXPiYigOIcEdo4tkIyeFq5AdK2MTsUMVTIxaPhqJiaoY8wznCB7t3igYLR_ui6zr23m1v8OkjdeMXDgX9jXsTxzVA/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="473" data-original-width="900" height="315" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXXeDhCSQ_Spa7pdVJl9So-t2Rbdg3t7P41l4h1QgNFFmhT1rDaUskXPiYigOIcEdo4tkIyeFq5AdK2MTsUMVTIxaPhqJiaoY8wznCB7t3igYLR_ui6zr23m1v8OkjdeMXDgX9jXsTxzVA/s400/2.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Annak ellenére, hogy némiképp más lett, mint amit vártam. Sokkal... Drámaibb, krimisebb, földhözragadtabb, és kevésbé akciódús, mint amire felkészültem. Szerencse, hogy Jon Berthal Frank Castle-jének karizmája így is elviszi a hátán az egészet, de persze a mellékszereplők, és a sztori is rendben van. Utóbbi kellemesen nincs túlbonyolítva, de azért nem is facsipesz egyszerűségű. Sok valós (elsősorban amerikai) társadalmi problémát is megpróbál boncolgatni, több kevesebb eredménnyel: érinti például a hazatérő veteránok beilleszkedési nehézségeit, ehhez kapcsolódóan a poszt-traumatikus stressz szindrómát, a szabad fegyvertartás kérdéskörét.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIPr4msmlr5ci-oUcDPBdwiOxrHXTxq3tPzdCHIXW93_FMFC69N_T_pg-CohVE8VvltfKmWo1EzTc17iUnh3tQyTNECz6tCurJcY1C4fW6qYZxD8ZsjmTp2a08kR5hS5EDki57qCSbxfYE/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="700" height="326" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIPr4msmlr5ci-oUcDPBdwiOxrHXTxq3tPzdCHIXW93_FMFC69N_T_pg-CohVE8VvltfKmWo1EzTc17iUnh3tQyTNECz6tCurJcY1C4fW6qYZxD8ZsjmTp2a08kR5hS5EDki57qCSbxfYE/s400/4.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A történet elején Frank a világ számára halott, így Pete Castiglione-ként tengeti az életét, épp egy építkezésen kalapáccsal bontva a falat, ami feszültséglevezetésnek sem utolsó neki. Zárkózottsága és munkamániája miatt a kollégái nem igazán zárják a szívükbe, és az első epizód végére sikeresen olyan helyzetbe rángatják, ahol az egyetlen normális arc védelmében bizony kénytelen lesz kiosztani némi jól megérdemelt büntetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután kapcsolatba lép vele <b>Micro</b>, a világ számára szintén halott hacker, aki nagy nehezen meggyőzi, hogy érdemes lenne együttműködniük, hiszen közösek az ellenségeik. A törvény másik oldalán pedig <b>Dinah Madani</b> ügynök bontogatja szét egy összeesküvés szálait, aminek hátterében hogy, hogy nem, szintén Frankék célpontjai állnak. Tulajdonképpen az a szezonon átívelő felállás, hogy ezekre a magas pozíciókban lévő, érinthetetlennek tűnő rosszarcokra a törvény két oldaláról zárul az olló, aminek viszont a két pengéje időnként szintén egymás ellen dolgozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZEbcM7qh2xu6H0DvObqlz9_OpecQIn-lp3XJN-1Wyhyphenhyphen-QvumzxcRLwBih7kuNe7APotOoU_psMezuqrMB-IX-wr1i-s-vSyzfho9hBySi4V2hnex83I-bpD9wxj5_nyMNury5PxNdYv4S/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZEbcM7qh2xu6H0DvObqlz9_OpecQIn-lp3XJN-1Wyhyphenhyphen-QvumzxcRLwBih7kuNe7APotOoU_psMezuqrMB-IX-wr1i-s-vSyzfho9hBySi4V2hnex83I-bpD9wxj5_nyMNury5PxNdYv4S/s400/7.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tetszett a Frank és Micro közti dinamika: eleinte Castle teljesen bizalmatlan a hackerrel, az pedig tart tőle, de a szezon során összekovácsolódnak működő csapattá. Micro a Punisher "székes fickója" - hogy a Spider-Man: Homecoming-ból kölcsönözzek -, de igazából azért sokkal több annál: elég fontos történeti szál az övé is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A színészi alakítások minden fontosabb karakter részéről rendben vannak. Kiemelném először a Dinah Madanit alakító színésznőt (gyorsan rákeresek a nevére), Amber Rose Revah-t - nem is elsősorban az alakítása, hanem a különleges szépsége miatt :) -, aztán természetesen Jon Bernthal-t, aki viszont totálisan kitölti Frank Castle, a.k.a. a Punisher szerepét. Intenzív, és meggyőző, mindig "robbanásra kész".<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL9jMb8493u4hLeuuM2c3cDJzSLL5YR-WMfV3jL8LjperZ7pez7eD7PJjDyjFqydK0JoD1NQTWYydLLi6txsb2LGO7tpQWW440OWZDxif-C2sWy1T8fwolTecrzg6LAfiyPE_5aFm1XeeU/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL9jMb8493u4hLeuuM2c3cDJzSLL5YR-WMfV3jL8LjperZ7pez7eD7PJjDyjFqydK0JoD1NQTWYydLLi6txsb2LGO7tpQWW440OWZDxif-C2sWy1T8fwolTecrzg6LAfiyPE_5aFm1XeeU/s400/6.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit picit túltoltak szerintem, azok Frank emlékei, álmai a családjáról. Ezen a ponton szerintem nem igazán van olyan ember, akit érdekel a sorozat, és nincs tisztában a Punisher múltjával. Ennek ellenére persze, nyilván érinteni kell, de már az első részekben is annyiszor láttuk szinte ugyanazt az idilli jelenetet a néhai feleségével, hogy számomra kezdett picit sok lenni. Bár elismerem, hogy az hatásos volt, ahogy mindig picit tovább tartott (közelebb érve a tragédiához, illetve végül meg is mutatva azt), mielőtt Frank felébredt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként ezek közt a Marvel-es sorozatok közt ez a legföldhözragadtabb - nem is rémlik, hogy egyáltalán lett volna említés benne szuperhősös témákról, vagy a többi karakterről. Az egyetlen (vagy legnagyobb, ha csak figyelmetlen voltam) kapocs <b>Karen Page</b> karaktere, aki elég prominensen jelen van, miután a Daredevil második szezonjában elég közel került Frankhez.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIbx2-gdXjiW911CNck-fuxAnnYgxzTB0mSl7ZB-fKkiA8KEvWs7UD-kdzaGCccnpddrjb0Wmn1-aqMoQ2ARDnmfE-32oALIPhp3Sgzyi_uJgEV7QSBmmSQw3wMdoy3deyZBpmWCVGiNhW/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="802" data-original-width="1200" height="401" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIbx2-gdXjiW911CNck-fuxAnnYgxzTB0mSl7ZB-fKkiA8KEvWs7UD-kdzaGCccnpddrjb0Wmn1-aqMoQ2ARDnmfE-32oALIPhp3Sgzyi_uJgEV7QSBmmSQw3wMdoy3deyZBpmWCVGiNhW/s320/5.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A zenei felhozatal is tetszett, úgy a nyitány, mint a credits alatti téma, illetve a licenszelt zenék. Cúcspont volt számomra ilyen téren az egyik korai epizódban, amikor egy kemény akciójelenet alatt eltompultak a hangok, és <b>The White Buffalo</b>-t hallhattuk, akinek a munkásságát a <b>Sons of Anarchy</b> alatt bőven volt alkalmam megszeretni. Egyedül azt sajnáltam, hogy a Daredevil 2. szezonjában gyakran hallható "Punisher theme"-et nem hozták vissza - ott nagyon tetszett, emelte a feszültséget és a "badass level-t" mindig, mikor meghallottuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És hogy a legnagyobb problémámra is kitérjek végül: eleinte úgy éreztem, hogy túl kevés az akció. Objektíven visszanézve ez végig így maradt, ahhoz képest, amit eredetileg vártam. De a végére megbékéltem ezzel, mert egyrészt működött a sztori, karakterdráma rész is, és az a <i>relatíve</i> kevés akció viszont brutális, néhol igazán R-rated volt, tehát méltó a karakterhez. Az utolsó három rész főleg kiemelkedőt hozott ilyen téren.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGX61PaDyyuLUVwVVBWbiD47ujquOyFEzinHsHamSadMR2s04Tv134LAf5UItPiY-vWkTRyJAaveM_rHsrdspUqg-BdiQ2AX4T3_dmm2TEpxeY9ENuQ2ZGQtp7S78H-y5XUo12JGPJ2hib/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="399" data-original-width="628" height="381" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGX61PaDyyuLUVwVVBWbiD47ujquOyFEzinHsHamSadMR2s04Tv134LAf5UItPiY-vWkTRyJAaveM_rHsrdspUqg-BdiQ2AX4T3_dmm2TEpxeY9ENuQ2ZGQtp7S78H-y5XUo12JGPJ2hib/s400/3.jpg" width="600" /></a></div>
</div>
<br />
<div style="height: 0; padding-bottom: 56.25%; position: relative;">
<iframe allow="encrypted-media" allowfullscreen="" frameborder="0" gesture="media" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/OMW_dPtm7Bo?ecver=2" style="height: 100%; left: 0; position: absolute; width: 100%;" width="640"></iframe></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Részemről várom szeretettel a 2. szezont, ami viszont biztos nem túl hamar lesz, figyelembe véve, hogy hány karakter sorozataival zsonglőrködik már a Netflix... Pedig engem ennek a folytatása érdekelne leginkább, de hát sajnos, mint annyi minden az életben, ez sem kívánságműsor...</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-5130801093689850722017-11-15T16:10:00.002+01:002017-11-15T16:10:48.193+01:00A Rap Isten Visszatér<div style="text-align: justify;">
<b>Eminem</b> marketinggépezete teljes gázra kapcsolt az új albuma, a <b>Revival</b> közeledő megjelenése kapcsán (erre a hétvégére jósolják sok felé, de nincs megerősítve). Pénteken meg is jelent az első single, <b>Beyoncé</b> vendégszereplésével. Kettejüknek ez az első közös száma egyébként.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lírai, egyszerű zongora alapról <b>Rick Rubin</b> gondoskodott, míg a refrént <b>Skylar Grey</b> írta, Beyoncé pedig kellemesen elénekelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eminem ezúttal sokkal inkább emberi mivoltát helyezi előtérbe - ez nem a nagyotmondás ideje. Ez egy introspektív ballada, amiben (nagy vonalakban) arról rappel, hogy folyamatosan kétségek gyötrik, hogy nem tudja megugorni a saját maga által magasra tett lécet, és hogy bármit is tesz le az asztalra, az sokaknak nem lesz megfelelő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én a helyében sz*rnék erre, és örülnék, hogy még mindig rengeteg <b>Stan</b> van a világon, akik inni fogják az összes szavát, mint pl. én is. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/n1WpP7iowLc" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon átérzett, érzelmes az előadás, hallani Marshall hangján is. Kicsit fura, hogy az alapban nincs dob, vagy bármilyen "keményebb" ritmus, így a flow majdnem olyan, mintha acapellában nyomná, de valahogy mégis összeáll. Először fura volt, nem számítottam ilyesmire első single-ként, de a végére megszerettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért a végéből ítélve ez egy eléggé vad számba fog átmenni az albumon, ahol visszatér az önbizalom minden bizonnyal... BITCH, I WROTE STAN! :)<br />
<br />
<b>Update:</b> Bónuszként itt a szám élőben (Skylar Grey-jel) előadott változata a hétvégén lezajlott MTV EMA díjátadóról, ahol Em díjat is nyert hip-hop kategóriában, saját meglepetésére is, hiszen az album még nincs is kint. Whatever, ha Em jelen van, akkor ő a legjobb. :)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/jEtTDPkjoFc" width="560"></iframe></div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-86379176518043501852017-11-15T16:02:00.000+01:002017-11-15T16:02:59.962+01:00Marvel's Guardians of The Galaxy - The Telltale Series: Szezonértékelő<div style="text-align: justify;">
A múlt héten lezárult a Telltale <b>Guardians of The Galaxy</b> feldolgozásának első szezonja, én pedig annak rendje, s módja szerint végig is játszottam, így azt hiszem, hogy teljesen kvalifikált vagyok, hogy írjak róla pár sort, kerek egészként véleményezve az öt epizódot.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoyYYzvcvJ1FkBDWolD05p_IqBGIzYN03EMTalKtGuYSXGiTS52VKqPiG1iSqmMx766ufIhlwcGYlyk4OnvZnZbYiA_PXI4MNouX-vJIRXlzgUEX-nF-NqKjfZ9nDyPhY_CAb-Tkv7Z9ca/s1600/18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1280" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoyYYzvcvJ1FkBDWolD05p_IqBGIzYN03EMTalKtGuYSXGiTS52VKqPiG1iSqmMx766ufIhlwcGYlyk4OnvZnZbYiA_PXI4MNouX-vJIRXlzgUEX-nF-NqKjfZ9nDyPhY_CAb-Tkv7Z9ca/s640/18.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
</div>
<div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, hogy a GoTG <b>James Gunn</b> két üdítően friss blockbuster filmje óta hálás téma a Telltale féle epizodikus feldolgozáshoz. Ennek ellenére, nem tudom, hogy miért, de a karakterek nem hasonlítanak a filmbeli színészekhez - mint például a Game of Thrones esetében -, illetve a hangjukat sem hallhatjuk viszont. De ez ne riasszon el senkit, mert a karaktereket tökéletesen visszaadták az írók, és ez a lényeg - a többit az első epizód első negyed órájában megszokjuk. Nem annyira érződik "olcsó másolatnak", mint inkább egy más fajta feldolgozásnak. Külön kiemelném a színészek közül a <b>Rocket</b>-et alakító, zseniális <b>Nolan North</b>-ot, aki szokás szerint most is sziporkázik.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlrR_lKwyeNOIKI0ba3JITesJVr__pY2_fVzvkiCx-aDPVcq9muTIV0mzXFe9mSYOZ82su_XW0vkJEEprKI1JrMTtHuCtOyRRpcvWx1jxtgwZNefs_op9P9pCmgLf2-hIL3lN4aHFEmQuf/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlrR_lKwyeNOIKI0ba3JITesJVr__pY2_fVzvkiCx-aDPVcq9muTIV0mzXFe9mSYOZ82su_XW0vkJEEprKI1JrMTtHuCtOyRRpcvWx1jxtgwZNefs_op9P9pCmgLf2-hIL3lN4aHFEmQuf/s640/3.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet rögtön egy akkora súlyú eseménnyel kezdődik, aminek alapjaiban kéne megráznia a <b>Marvel</b> féle univerzumot. Ezt láthattuk/láthatjuk a Telltale féle <b>Batman</b> gammákban is: nem igazán foglalkoztatja őket, hogy mi "kánon", meg ilyesmi - bátran belekavarnak egy nagyot egy méretes fakanállal a már unalomig ismert karakterek, történetek, háttérsztorik főzelékébe. És mi ezzel csak jól járunk, mert meg tudnak lepni minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgIaW6SHeTjMREBARlnWuYke-WavqYU7Aa8vxaXQdyosvK2RxthikxnX-lkbUVfWCXiAsmz0NU8_qhezIg54K7yUBN9oyvGnqTxG3LMJO1RnMpU59BL6DtgU38RKrVEXt3bchDnATv17_e/s1600/11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgIaW6SHeTjMREBARlnWuYke-WavqYU7Aa8vxaXQdyosvK2RxthikxnX-lkbUVfWCXiAsmz0NU8_qhezIg54K7yUBN9oyvGnqTxG3LMJO1RnMpU59BL6DtgU38RKrVEXt3bchDnATv17_e/s320/11.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A "bombasztikus" nyitás után viszont kicsit leült a cselekmény - nem igazán sikerült epizódról-epizódra, fokozatosan építkezni egy "húsosabb", igazán epikus végkifejlet irányába. Ha jobban belegondolunk, ez a Marvel filmes univerzumának is a rákfenéje: a "fun" meg az akció megvan, de az aktuális fenyegetés sosem tűnik komolynak, így nem igazán van súlya a történéseknek. Visszatérve a játékra, ezt a szükséges súlyt, drámát leginkább az egyes karakterek háttérsztorijába bepillantást engedő jelenetek keretében tudták prezentálni: Rocket története például különösen szívbemarkoló, és könnyebb megérteni az ismeretében, hogy miért "nehéz eset" a jelenben sokszor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy3pVU4YozSGlnVQOWCU-mWZDHTxAOsPmCLkpTK13SXw6Qn5oW1d5UeQc8JzMxtnJmxMSHyfy_O7pmcHGQctcmk77RtentIe6lZb-Q_QK_R_30BQsPymokcJvR9g6GgkjSAMuTkMnlwJMA/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy3pVU4YozSGlnVQOWCU-mWZDHTxAOsPmCLkpTK13SXw6Qn5oW1d5UeQc8JzMxtnJmxMSHyfy_O7pmcHGQctcmk77RtentIe6lZb-Q_QK_R_30BQsPymokcJvR9g6GgkjSAMuTkMnlwJMA/s640/8.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Játékmenetileg a szokásos Telltale dolgokra kéretik gondolni - nem lett túlbonyolítva a formula ezúttal sem. Nekem nincs vele bajom - szerintem jó formája a történetmesélésnek ez a rendszer. Nyilván beleférne pár újítás, picit több interakció, de őszintén szólva nekem nem lenne sok ötletem, hogy konkrétan mit szeretnék. Vannak apró dolgok, például az a fajta QTE, amikor <b>Star-Lord</b>dal lövöldözünk, és az egér két gombja a jobb és bal fegyverének felel meg, vagy szintén az ő "rakétameghajtású bakancsa", ami által egyes helyszíneken "szintet válthatunk". Illetve jól működik szerintem, és újszerű, hogy az akciók alatt az egész csapatot irányítjuk. Persze nem mi döntjük el, hogy mikor kit, vagy ilyesmi, az már túl szép lenne... Így viszont remekül megkoreografált összecsapásokat láthatunk, ill. lehetünk részesei minimális szinten. Ezeket természetesen remek zenék festik alá, pont, mint a filmekben. A különbség annyi, hogy itt "<i>RAD Mix</i>"-nek hívják Peter kazettáját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXsjuJn6sQ9QF355adLhnFSyBw1aVE56StJukNWPX__z2oxsK2TFHW52tA6F1p8sYof_fthVOwFhyphenhyphenJAfAIMkNnaglxYEQNd2mVLYPxp9NMXd9KdLKNHvd6CPhzoyAYzfVAexqJ2Sn4TjT4/s1600/17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXsjuJn6sQ9QF355adLhnFSyBw1aVE56StJukNWPX__z2oxsK2TFHW52tA6F1p8sYof_fthVOwFhyphenhyphenJAfAIMkNnaglxYEQNd2mVLYPxp9NMXd9KdLKNHvd6CPhzoyAYzfVAexqJ2Sn4TjT4/s640/17.jpg" width="600" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha az események nem is voltak világrengetőek minden epizódban, a hangulat, a poénok, a karakterek, a <i>szív </i>mindegyikben megvolt, így számomra a legnagyobb probléma minden epizóddal az volt, hogy elviseltem volna belőlük többet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remekül érződött a szezon alatt, hogy a csapatot az imádság, ÉS Peter Quill tartja össze. Legtöbbször ő a játékos avatárja, és bizony nincs egyszerű dolga ennek a hajónak az irányításában - a legnagyobb döntési helyzetek is akörül forognak általában, hogy a helyzethez megosztottan álló Őrzők közül ki mellé állunk, illetve kinek a rosszallását vállaljuk be. Mindennek remek hatása van az utolsó rész alapfelállására. A finálé pedig szinte tökéletesre sikerült - az utóbbi időkben a <a href="http://safehouse-ef.blogspot.hu/2017/10/life-is-strange-before-storm-episode-2.html" target="_blank">Life Is Strange: Before The Storm második része</a> mellett ez tudott a legjobban kikapcsolni pár órácskára. Úgyhogy szerintem megyek is, elmenekülök újra ebbe a vibráns világba, és újra ugyanúgy döntök minden helyzetben, mint elsőre...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/hMc8naeeSS8/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/hMc8naeeSS8?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
P.s.: A screenshot-jaim java része az utolsó két részből való, de a spoilerességet igyekeztem kerülni. Ha megnéznél többet is, akkor irány a <a href="http://safehouse-ef.blogspot.hu/p/marvels-guardians-of-galaxy-telltale.html">galéria</a>!<br />
<br />
P.s.2.: Technikai nehézségekkel, problémákkal nem találkoztam, és szerintem jól is néz ki a játék - talán végre teljesen helyrekalapálta a Telltale a Batman első szezonjával debütált, akkor minden korábbinál problémásabb engine-jét.</div>
</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-31910938000439754252017-10-28T13:15:00.000+02:002017-10-28T13:40:49.856+02:00"Szerelmes szám" á la Angry Blonde: erős idegzetűeknek<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/PrSyXnw3GAg" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg balhé volt e körül a szám körül - meg az egész album körül - annak idején, így afelett szépen el is siklottak a legtöbben, hogy mennyire briliáns. Tény, hogy első pár alkalommal nehéz meghallgatni 😃, de ha elkezdi az ember úgy kezelni, mint mondjuk egy filmet, rögtön más lesz a helyzet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Em kiordítja a frusztrációját egy "murder fantasy" keretében, de a kulcs az egészben, amiről igazából szól, az ez a sor:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"I hate you! I hate you! I swear to God, I hate you!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><i>Oh my God, I love you!"</i></i></div>
<i>
</i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>("Gyűlöllek! Gyűlöllek! Istenemre esküszöm, gyűlöllek!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><i>Ó Istenem, szeretlek!")</i></i><br />
<i><i><br /></i></i>
Illetve a fülbemászó, kétértelmű refrén:<br />
<br />
<i>"So long, bitch, you did me so wrong<br />I don't wanna go on<br />Livin' in this world without you"</i></div>
<i>
</i>Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-64302670047116834032017-10-28T00:26:00.003+02:002017-10-28T00:51:43.902+02:00Az egyik legjobb szám evör<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/vt1Pwfnh5pc" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Tisztelet Trent Reznornak a megírásáért, de Johnny Cash a magáévá tette, mint Sinatra a My Way-t.</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-29015562267082594552017-10-27T13:31:00.000+02:002017-10-27T13:39:18.123+02:00Life is Strange: Before The Storm - Episode 2: Brave New World<div style="text-align: justify;">
Ahogy <a href="https://safehouse-ef.blogspot.hu/2017/09/ajanlo-life-is-strange-before-storm.html" target="_blank">az első epizód kapcsán írtam</a>, a <b>Deck Nine</b> csapata tökéletes munkát végzett a <b>Life is Strange</b> "érzés" adaptálásában. Nincs ez másképp a <b>Before The Storm</b> második epizódjában sem.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwNBjXHBoRgZw_WMeDPTpMpk0rzrefYwYRY9uUSLAFm3iDpFY0JrapAqZImeBkm8uqxZAfvY0yNn1Yh5lwxzwizkdNb1J3e7_mmq8_8RvOnXTDXnB2R0dxYCkLZ0e-TkhTel3ihzgyznrq/s1600/37.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwNBjXHBoRgZw_WMeDPTpMpk0rzrefYwYRY9uUSLAFm3iDpFY0JrapAqZImeBkm8uqxZAfvY0yNn1Yh5lwxzwizkdNb1J3e7_mmq8_8RvOnXTDXnB2R0dxYCkLZ0e-TkhTel3ihzgyznrq/s640/37.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><span style="text-align: justify;">Sőt. A </span><b style="text-align: justify;">Brave New World</b><span style="text-align: justify;"> című epizód szinte minden szempontból rátesz egy lapáttal. Rögtön az első, a Blackwell (<i>Blackhell</i>, ahogy Chloe nevezi alkalomadtán) suli igazgatói irodájában játszódó jelenetnél az volt az érzésem, hogy egy komolyabb sorozatot kezdtem el nézni. Olyan magas szintre emelték a fejlesztők a cinematográfiát, a filmes beállításokat, kameramozgást, vágásokat, mélységélességgel és egyéb effektekkel való játékot, valamint a szinkron is javarészt elég erős hozzá, hogy az amúgy technikailag lo-fi látványvilág ellenére úgy tudjuk érezni, mintha egy filmet vagy sorozatot néznénk, ezáltal emelve az egész "valóságosság" érzetét.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcG-eSRhMkjbWcImvWsKvqpsg4_uXtvBWom6ozeWVliuFs-lPHrLPssDTVQmJB-5hue6tckYdtPMW8vvMrCE3xtCd20ISVzOF3aBxHFDZ9NEUJowT4GVt0NMLqvJmd7Sc1463hG6hhwyJR/s1600/38.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcG-eSRhMkjbWcImvWsKvqpsg4_uXtvBWom6ozeWVliuFs-lPHrLPssDTVQmJB-5hue6tckYdtPMW8vvMrCE3xtCd20ISVzOF3aBxHFDZ9NEUJowT4GVt0NMLqvJmd7Sc1463hG6hhwyJR/s640/38.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Aztán meglepődünk, mikor Chloéra fókuszálva kimerevedik a kép, és meg kell hoznunk egy nehéz döntést. Majd még sokat az epizód során. Tehát azért továbbra is van játékmenet, light-os ugyan, de a stílusban ez bőven elég. Az illúzió pedig, hogy te alakítod a történetet, továbbra is remekül működik, sőt, ahogy az az "alap" Life is Strange epizódokban is volt, a műfajon belül talán itt vannak a leginkább jelen *valós* következmények. Végigjátszás után bújva egy kicsit a fórumokat szembesültem vele, hogy milyen apró(nak tűnő) döntések - amikről néha nem is tudjuk, hogy azok - befolyásolják a későbbi dolgokat, és milyen szinten. Jól példázza a sztori "testre szabhatóságát" az a tény, hogy tőlünk függ az események "magját" alkotó kapcsolat jellege Chloe és Rachel között, tehát hogy "szimpla" (de erős) barátság van köztük, vagy bimbózó szerelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyitó rész kapcsán írtam, hogy látszólag teret engednek az utóbbinak a fejlesztők - nos, ebben az epizódban rátettek két lapáttal, és az első szezon hasonló subtext-jét pár órán belül túlteljesítették "lgbqtxyzwp" kontent tekintetében. FELTÉVE, hogy "utat engedsz" ennek a "saját" történetedben. Úgy gondolom, hogy ezt fontos kihangsúlyozni. Én nem álszenteskedek, megtettem, és nem bántam meg. Elképesztően ízlésesen, visszafogottan, az érzelmekre koncentrálva álltak a témához az írók - teljesen természetesen jön, és érthető, hogy miért talál ennyire egymásra az "anarchista", suliból kicsapott, de amúgy intelligens és érzékeny Chloe Price, és a tökéletes, mindenki által imádott Rachel Amber, aki össze tudja egyeztetni azt, hogy éltanuló azzal, hogy vagány, és mindenki tiszteli. Meg persze van, aki irigyli, ezért megpróbál keresztbe tenni neki ("régi motorosok" biztos kitalálják, hogy ki). Persze a történet folyamán Rachel-ről is kiderül, hogy azért az ő életének a tökéletessége is csak - egyre nehezebben fenntartható - látszat.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaxZZbX9vvGKPIN9bcEt15_YEuprfQCoyiEeKP3_G3mch9Q7JqvfL4nrXwWJjJeH_uJLL8nj7n0fNWzMPtS1zC3hvryDlIysgbzf-eMAgJ3AFpboiF-XfNFugfAhlY37ZFbeMCWG5gVUkM/s1600/54.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaxZZbX9vvGKPIN9bcEt15_YEuprfQCoyiEeKP3_G3mch9Q7JqvfL4nrXwWJjJeH_uJLL8nj7n0fNWzMPtS1zC3hvryDlIysgbzf-eMAgJ3AFpboiF-XfNFugfAhlY37ZFbeMCWG5gVUkM/s640/54.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg apró easter egg-et, utalást találhatnak a figyelmesebb játékosok a jövőbeli eseményekre, tehát a korábbi Life is Strange szezonra. Ezek közül némelyik meglepő erővel "üt", könnyedén képes érzelmeket kiváltani az arra nyitott játékosokból. Ezek közül is kiemelkedik egy álom, ahol Chloe az apjával pillecukrot sütögetnek egy égő autót tábortűzként használva. Maga a helyzet is szimbolikus, de az apja ellátja Chloét némi bölcsességgel, amit mi, játékosok többféle szinten, mélységben is tudunk értelmezni a jelenlegi, vagy jövőbeli történéseket is figyelembe véve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az epizód cselekményének középpontjában egyébként Shakespeare A Vihar című színdarabjának iskolai előadása áll, amiben természetesen Rachel kulcs szerepet játszik. Nem akarok semmi komolyat lelőni ezzel kapcsolatban, de van egy rész, ahol kénytelen improvizálni, és sikerül úgy megoldania, hogy az előadás sem "sérül", ugyanakkor érezhető, hogy nem csak a karaktere érzéseit "önti ki", hanem a sajátjait is. Megható, nagyon jól megírt kis jelenet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annak ellenére, hogy a fókusz Chloén és Rachel-ön van, azért jut "hely", figyelem több karakternek is. Egy-kettőnek például látszólag akár az egész életútjára hatással lehetünk bizonyos döntéseinkkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Chloe "szuperereje", a "backtalk" továbbra is jelen van, és továbbra is szórakoztató, de én szívesen venném, ha még több emberen köszörülhetné a nyelvét a leányzó...</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq-ag4WbkF2zoFOnk7xZoZKsN68oMXollZC99Q3GlU-yHCBOiyTp7MKBoai-ej8MqNUsGhVP76DvIWvUnQOKScQQxdIgB9hxLvznaItmAIvr1fhD4B0mKy5khNq2sTTRUqqmR3tCoC-Rqb/s1600/67.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq-ag4WbkF2zoFOnk7xZoZKsN68oMXollZC99Q3GlU-yHCBOiyTp7MKBoai-ej8MqNUsGhVP76DvIWvUnQOKScQQxdIgB9hxLvznaItmAIvr1fhD4B0mKy5khNq2sTTRUqqmR3tCoC-Rqb/s640/67.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A sztori egyébként összességében nem túl sokat halad előre, de ha elfogadjuk, hogy ez az egész három részes történet nem akkora ívű, mint az első, és fogékonyak vagyunk rá, akkor így is teljesen elveszhetünk a karakterekben, az érzelmekben. Egyre inkább sötét felhőként lebeg az "elkerülhetetlen tragédia" a történések fölött, de biztos vagyok benne, hogy a fejlesztők készülnek az utolsó részre valami csavarral, hiszen saját bevallásuk szerint sem konkrétan az "eredeti" LiS elejéhez vezet a történet vége. Bár a mostani enyhe belassulás mellett elég nehéz elképzelni, hogy mindent kielégítően elvarrjanak az utolsó részben, hacsak az nem lesz hosszabb. Ez az epizód egyébként kicsivel rövidebbnek érződött az előzőnél - nem mértem ugyan sehogy, de körülbelül a három órát súrolhatta érzésre, inkább alulról (az első részt 4-re saccoltam az alapos, "mindenbe beleütöm az orrom" játékstílusommal). Itt is megvannak a nyugis, zenés, gyönyörködős, opcionális kis jelenetek. A <b>Daughter</b> zenéi (és egyéb licenszelt számok) továbbra is remekül passzolnak a hangulathoz, vagy épp adják meg azt, és a játék továbbra is elképesztően "fotogén". Én személy szerint imádom az art style-t, amit képvisel - ugyanolyan gyönyörű tud lenni a szememben itt-ott a hangulatos fényeivel, "belakott", aprólékos világával, mint egy már-már fotorealisztikus Witcher 3, vagy akármi...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuN1KMcLOh9fDNqfe92zQoGKSbWUJmGqfPB4Ud_HiBrUqJxDRcy4lZZKvQt9ktFeLZv2OVSj63VBUQaZYSf36q-h473p8I-LmN26_cE3yS07JKnnSvFR00urCAhJXXWbFSCTnndfBq7nk6/s1600/69.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuN1KMcLOh9fDNqfe92zQoGKSbWUJmGqfPB4Ud_HiBrUqJxDRcy4lZZKvQt9ktFeLZv2OVSj63VBUQaZYSf36q-h473p8I-LmN26_cE3yS07JKnnSvFR00urCAhJXXWbFSCTnndfBq7nk6/s640/69.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Akinek az első rész nagyon tetszett, annak ez még jobban fog. Akinek nem, annak még jobban nem. Akinek "elment", annál kétesélyes. Azt hiszem érezhető, hogy én melyik táborba tartozom...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mostanában elég "rossz helyen" vagyok fejben ilyen-olyan okokból, és azt vettem észre magamon, hogy még a hobbijaim, "menekülő útjaim" sem működnek úgy, mint korábban. Ez egy üdítő kivétel volt, teljesen bele tudtam feledkezni így is, együtt érezni a szereplőkkel. Egy nehezebb időszakban számomra tökéletes volt némi jó, régi-vágású eszképizmusra, hogy ezt a csúnya magyarított kifejezést használjam (ha már a blogom "mottójaként" mertem). Kár, hogy csak három órára, és a következő "alkalomra" várni kell egy bő hónapot, vagy ki tudja mennyit... Addig valami ajánlat esetleg? :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jah, és <a href="http://safehouse-ef.blogspot.hu/p/life-is-strange-before-storm-kepgalleria.html" target="_blank">csekkoljátok a képgalériát!</a> Frissítettem az új epizódban készült shot-jaimmal. Igyekszem nem spoilerezni egyikkel sem.</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-12313554977378156282017-09-16T20:23:00.001+02:002017-09-16T20:25:30.428+02:00Ajánló - Life is Strange: Before The Storm<div style="text-align: justify;">
Nem mondok azzal újat itt a Safe House-on, hogy a <b>Life Is Strange</b> egy hatalmas kedvencem, hiszen <a href="http://safehouse-ef.blogspot.hu/2016/08/vegigtoltam-life-is-strange.html" target="_blank">írtam is róla</a>. Amikor bejelentették a nyáron, hogy kap egy előzményt, de másik fejlesztőtől – míg a <b>DONTNOD</b> a folytatáson dolgozik -, kicsit nem tudtam, hogy hova tegyem a dolgot.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcYTa1mXVo2LyZpCFH2-MLsBbzpjAmjEzAs8XFdFbbAgyxQynX2ZuJaH1qgIQTSsZuUAKR1i8s8G9shqCUhhN1Y5lZWLuBmptZeHPpz2cv7df8c70EA4cUHYIJkhyphenhyphenpjAoEofJv5qRy3J4W/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcYTa1mXVo2LyZpCFH2-MLsBbzpjAmjEzAs8XFdFbbAgyxQynX2ZuJaH1qgIQTSsZuUAKR1i8s8G9shqCUhhN1Y5lZWLuBmptZeHPpz2cv7df8c70EA4cUHYIJkhyphenhyphenpjAoEofJv5qRy3J4W/s640/4.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Egyrészt akartam is lelkesedni, hiszen új LiS, Chloe (aki bármennyire is utálatos volt sokszor az „eredetiben”, a végére megszerettem), meg minden, de kérdéses volt, hogy mennyire tudja visszaadni egy másik fejlesztő azt a nagyon egyedi művészeti irányzatot, a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatot, a barátság olyan szintű, empatikus ábrázolását. A másik dolog pedig, amit furcsálltam, hogy ugyebár anno Max idő-visszatekerős trükkje tette játékmechanikailag egyedivé a cuccot a döntés alapú epizodikus kalandok sorában, ezúttal viszont Chloe lesz a főszereplő, akinek pedig semmi ilyen „szupererő” nincs a birtokában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoxYmAKNKxHK_5ZTpfHiYadE6ZHVNWY49Tc-8WT_ohukeJC6ixzpXaFL_AR7UGeJmATWFTlEKlfWw6MDxKZezAhJ7Ia7DwVeqcUWsMk5Un9AGq0nmc9dW_uSvsj2aM2aZ1YC8ILY4K_AVD/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoxYmAKNKxHK_5ZTpfHiYadE6ZHVNWY49Tc-8WT_ohukeJC6ixzpXaFL_AR7UGeJmATWFTlEKlfWw6MDxKZezAhJ7Ia7DwVeqcUWsMk5Un9AGq0nmc9dW_uSvsj2aM2aZ1YC8ILY4K_AVD/s640/2.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Lejátszva a <b>Before The Storm</b> első, <b>Awake</b> című epizódjának a felét vált számomra világossá, hogy mennyire nem az időcsavargatós „gimmick” volt a lényege a Life Is Strange-nek. Illetve a minőséggel, konzisztenciával kapcsolatos aggodalmaim is mind egy szálig elszálltak ez alatt a másfél, két óra alatt. Azt kell, hogy mondjam, látszik, hogy a <b>Deck Nine</b> csapata hatalmas rajongója az alap műnek, és a játékot játszva semmiből nem lehet megmondani, hogy ez bizony másik fejlesztő munkája. Az UnrealEngine 3-ról Unity-re váltottak, de ebből sem venni észre semmit, tökéletesen „lemásolták” az ismert látványvilágot. Sőt, ezen a téren igazából még el is fért volna némi „upgrade” a játékon, de nem panaszkodom – számomra így is gyönyörű helyenként a cucc, és baromira screenshot-barát.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTz3cj58_ELVOeCcj8V7ZAFZsK2wkQc_Igx2m4GAfpXh3MrZsY15YRVwjVySd1dZUKr34XBF85TaO_JXq-8KLSJYNfkbI0gC-gw5CAerbjR0QJlh4e8onPjd7gc2O5tniSRQjxbO3IsQSH/s1600/25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTz3cj58_ELVOeCcj8V7ZAFZsK2wkQc_Igx2m4GAfpXh3MrZsY15YRVwjVySd1dZUKr34XBF85TaO_JXq-8KLSJYNfkbI0gC-gw5CAerbjR0QJlh4e8onPjd7gc2O5tniSRQjxbO3IsQSH/s640/25.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
Chloe karaktere olyan így fiatalabb kiadásban, mintha „összegyúrták” volna kicsit Max személyiségjegyeivel – ez végül is logikus, mivel valószínűleg elég hasonlóak voltak legjobb barátnőkként, aztán viszont jött az apja elvesztése, röviddel utána Max Seattle-be költözése, és így szépen lassan előtérbe került a lány rebellis oldala. A Life Is Strange-ben már rég lezajlott ez a folyamat, a Before The Storm-ban pedig épp zajlik. Sokan aggódtak amiatt is, hogy Ashly Burch egy (videojáték szinkronszínész) sztrájk miatt nem tért vissza Chloe hangjaként, de engem már az első gameplay-ben meggyőzött az új csaj, és a végigjátszás után is elégedett vagyok vele – jól játszott nagyon. Ő egyébként Rhianna DeVries – bevallom, most utána kellett néznem, de mire a Before The Storm végére érünk, biztos, hogy megjegyzem a nevét… :)<br />
(Ashly Burch egyébként konzultánsként és íróként részt vett a fejlesztésben.)<br />
Ez a Chloe tehát instant szimpatikus volt nekem, a (némileg megjátszott) rebellis, nagydumás személyisége érdekesebbé is tette, mint Max, leszámítva utóbbi „szuperképességét”.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSfPFsxOUUicHhlK6JWs4_7R48PrYVVWeYcF6OmVRshHuuJyQpxSfYhQinEhmbsjfVs_hx0NhyphenhyphenaxQbD-5OlokmtkZuR8T2YnplFmRXyZNpQRQwxGSjCXGgv9bdtstmk9-cubm_Xnihlx3d/s1600/18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSfPFsxOUUicHhlK6JWs4_7R48PrYVVWeYcF6OmVRshHuuJyQpxSfYhQinEhmbsjfVs_hx0NhyphenhyphenaxQbD-5OlokmtkZuR8T2YnplFmRXyZNpQRQwxGSjCXGgv9bdtstmk9-cubm_Xnihlx3d/s640/18.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div>
Ez utóbbit nem is helyettesíti semmi ebben a játékban – ha úgy tetszik, ez egy sokkal földhözragadtabb sztori. Chloénak csak egy egyszerű, de nagyszerű, „backtalk” névre hallgató „képessége” van – ilyenkor tulajdonképpen szubmisszióba kell oltogatnunk az illetőt, akivel éppen beszélgetünk, hogy elérjük, amit akarunk. Ez úgy működik, hogy a vitapartner minden érve után rövid idő alatt ki kell választanunk az opciók közül, hogy mivel tudunk éppen a legütősebben visszavágni, lehetőleg úgy, hogy az „ellenfél” által adott magas labdákat leüssük. Kicsit nehéz írásban átadni, de nagyon jó érzés tökéletesen végigvezetni egy ilyet – olyan „igazi” vita fílingje van, szépen „folyik”, ahogy egy igazi beszélgetés. Olyat már tapasztaltam, hogy plusz infó birtokában rövidre is lehet zárni egy ilyet, hogy el lehet-e bukni, azt viszont nem tudom – nekem nem sikerült, direkt pedig nem próbálkoztam vele.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv-lSWISi7swgee6uzTH91ej4ihZ8cgflI2WG9BBaKaJKM2Om1501jss08Dc0JKJrUMc9j7w2mKur870jcREnrUe1rBxvnAwLGx90dv0sj4rPLx3UEUPZI8t11TLeGlAzGL4B2oK2FhHM_/s1600/12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv-lSWISi7swgee6uzTH91ej4ihZ8cgflI2WG9BBaKaJKM2Om1501jss08Dc0JKJrUMc9j7w2mKur870jcREnrUe1rBxvnAwLGx90dv0sj4rPLx3UEUPZI8t11TLeGlAzGL4B2oK2FhHM_/s640/12.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
Ami a történetben összevág az eredetivel, az az, hogy a központi elem a barátság (vagy esetleg több – a játék látszólag ennek is teret enged). Itt ugyanolyan szépen, átérezhetően van ábrázolva, mint ott. Érdekes „megtapasztalni” a Rachel Amber jelenséget, megérteni, hogy miért jelentett annyit az "alap" játékban Chloénak, hogy néha már utáltam érte, mondván: <i>„Jól van már, vazzeg, oké-oké, ő volt a legkirályabb, amíg Max nem volt, de most már itt van Max, és ő is kúl!”</i><br />
Chloe és Rachel megismerkedésére épül tehát az első rész, azon kívül nem sok minden történik, csak tök hétköznapi dolgok. Vita vagy épp békülés a szülőkkel (vagyis anyuval és a gyűlölt pótfaterrel), bejutás egy titkos (és valószínűleg illegális) buliba, a suli udvarán lófrálás és beszélgetés. Ez utóbbi keretében részt vehetünk egy olyan jelenetben, ami elképesztően szívmelengető lehet egy geek-nek: két ismerőssel konkrétan lejátszhatunk egy rövid asztali szerepjáték kalandot. Tele van egyébként ilyen opcionális interakciókkal a gamma (ugyanúgy, mint „régen”). Én - szokásom szerint - mindent megvizsgáltam és mindenkivel beszélgettem, és így érzésre simán volt az első részben úgy négy óra játékidő, ami nagyon jó ebben a műfajban – a kérdés persze az, hogy mikor jön a következő rész?<br />
Mert hiába az eddig hétköznapi - ámde nagyon emberi – történet, azért az utolsó jelenettel sikerült felcsigáznia, hogy nagyon kíváncsi legyek, mi lesz ebből…<br />
A döntések következményeiről, illetve arról, hogy mekkora befolyással lehetünk a történetre, még nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel úgy tűnik, hogy minden nagyobb döntésünknek a későbbi epizódokban lehet majd következménye. Olyan igazán nehéz döntési helyzet sem volt így elsőre - nálam adta magát mindig, hogy mi a helyes, vagy ha nem is épp helyes, de passzol Chloe karakteréhez illetve aktuális lelki világához.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF0Im1UfKZ1xX8yL8SSTDsTpCpGrSrpMKCmpFdzxUpbIK6lbh4asIoYF9zimKZL9gD4expuqhUqBwTKxbz14qQDMIWRuQ0ZVGGY1Hfxof9obVPbC1nnUdWNKDi3DTA9uiBHzfqbBgiw940/s1600/15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF0Im1UfKZ1xX8yL8SSTDsTpCpGrSrpMKCmpFdzxUpbIK6lbh4asIoYF9zimKZL9gD4expuqhUqBwTKxbz14qQDMIWRuQ0ZVGGY1Hfxof9obVPbC1nnUdWNKDi3DTA9uiBHzfqbBgiw940/s640/15.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
Imádom még a játékban a visszatérő kis „elmélkedős” jeleneteket, amikor leülünk, illetve leültetjük Chloét valahová, és halljuk a gondolatait, vagy egy zenét, miközben különböző kameranézetekből vehetjük szemügyre a helyszínt, és ez megy, amíg „el nem nyomjuk”. Néha viszont ezeken kívül is mer mai léptékkel elképesztően lassú lenni egy-egy jelenet, mint mondjuk egy Martin Scorsese filmben. Az ilyesmivel pedig biztos nem szerez új rajongókat a figyelemhiányos fiatalok között, én viszont még jobban szeretem, amiért nem is próbálkozik ezzel – ismeri a közönségét, és „be is éri vele”.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZI_KRKw4ngQ4sRDM4IafQwCcCCsYSmfZ5R019QLF5Xxb7a9zF4Lm9PQZihDo1qh4yB0O1pKqLfRdd08exMn7hDJPfBsm2FzqYDoAk-iACI5iwtfn7sJvHbM8evdRj3mApvx92_i1z4Nwa/s1600/22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZI_KRKw4ngQ4sRDM4IafQwCcCCsYSmfZ5R019QLF5Xxb7a9zF4Lm9PQZihDo1qh4yB0O1pKqLfRdd08exMn7hDJPfBsm2FzqYDoAk-iACI5iwtfn7sJvHbM8evdRj3mApvx92_i1z4Nwa/s640/22.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
Konklúzióként pedig legyen elég annyi, hogy a Life Is Strange rajongóinak kötelező a <b>Before The Storm</b>, aki pedig érdeklődik, az kezdje a Life Is Strange-dzsel, és ha rákattant, akkor örüljön, hogy máris van belőle még több! :)<br />
<br />
Nézzétek meg ezt az ötletes, és megható launch trailert zárásképp!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/NgDZIrUGhd8" width="560"></iframe>
</div>
<br />
Oh… Egy PS-t még megérdemel a soundtrack témája: vannak licenszelt indie track-ek, és a játékhoz írt darabok is. A stílus modern folkos, country-s, rockos; zongorás, akusztikus gitáros, ritkán éneklős… Tehát mint eddig. :) Tökéletesen festi alá a jeleneteket, kellemes hallgatni – egy-két fentebb leírt „chill” jelenetet azért nem nyomtam el, mert végig akartam hallgatni az aktuális számot.<br />
<br />
PS #2: Mivel említettem, hogy felettébb screenshot-olható a cucc, és "lőttem" is rendesen, úgy gondoltam, hogy feltöltöm egy külön lapra mindet. Úgyis olyan nehéz volt a cikkhez kiválasztani ezt a párat. :) Akit érdekel a többi is:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://safehouse-ef.blogspot.hu/p/life-is-strange-before-storm-kepgalleria.html" target="_blank">Erre tessék (Life Is Strange: Before The Storm képgaléria)!</a></div>
</div>
</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-43511300757377133982016-12-30T16:56:00.000+01:002016-12-30T17:23:11.835+01:00Megnéztem: Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet<div style="text-align: justify;">
Hát, gyerekek... Karácsony második napjára sikerült lefixálnom a film "megmozizását", és majdnem úgy vártam rá, mint egy gyerek. Nagy nehezen eljött a nap, 17 óra, 7-es terem, 7-es sor, nagyjából középen. Feliratos verzió. James Earl Jones, skacok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elolvastam rengeteg - spoilermentes - kritikát, véleményt, cikket a filmről az előtte eltelt héten. Tanúja voltam a "'77 óta a legjobb Star Wars film" féle hiperboláknak. És hiába a hatvan-valahanyas metascore, mégis egyöntetűnek tűnt a vélemény, miszerint nagyon jó, és határozottan jobb, mint a The Force Awakens volt. Minden forrásból, amiben/akiben megbízom, csak megerősítést kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkNziyIkwOHzfFzgiS0lIVLsLtHq__JFRxA86YJZFSLTjG15E5KxbveK6-ZmNecYeKWruv5WFip8x2D2gEsr-dK35lHoL8wxIPE_qE3wwd_KvSiGjzsU87WDvdFNQ6kgPyRYfS7A77vs4k/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkNziyIkwOHzfFzgiS0lIVLsLtHq__JFRxA86YJZFSLTjG15E5KxbveK6-ZmNecYeKWruv5WFip8x2D2gEsr-dK35lHoL8wxIPE_qE3wwd_KvSiGjzsU87WDvdFNQ6kgPyRYfS7A77vs4k/s400/2.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Tesómmal mentem, csakúgy, mint a TFA-ra tavaly. Ő nem akkora SW geek, mint jómagam; a TFA "elment egynek" kategória volt nála, ez pedig már alig érdekelte, úgy kellett "elrángatnom", kampányolni előtte, bombázni a pozitív véleményekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy mentünk fel a mozi lépcsőjén, kifelé jött egy fószer, aki érkező ismerőseit meglátva jó hangosan mondta, hogy "Remélem nem a Star Wars-ra jöttetek! Egy nagy f*s, kijöttünk róla fél óra után." Figyeltem, tesóm hogy reagál, bekészítve a "random jöttment emberkék véleménye semmit sem számít" szöveget, amivel magamat is nyugtattam volna. Később elsüthettem, mikor elment innivalót venni, és mikor visszajött, mondta, hogy sokan ilyeneket mondanak, akik most jöttek ki róla. Ő egyetértett velem, szóval ettől nem lett még kevesebb a kedve szerencsére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mozi személyzete valószínűleg nehezen bírta az ünnepi forgalmat, mert kb. akkor kezdtek el beengedni minket, amikorra a kezdés volt kiírva. Aztán előtte is a szokásosnál több reklám és előzetes ment le, miközben jövögettek még be az emberek, noha azt gondoltuk, hogy talán a feliratos verzió nem lesz annyira népszerű egy full héttel a premier után. Hát ehhez képest majdnem tele lett a terem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglleaJMRS2PY1I4dCg8cKpa4pLOR8nSBGWLEazJLmuSn8k9p-1aKYd5uLX2wVLYawp9Y2bbOw17gLFw4Po-wu5-FNG-7jEyHK5q-h1sr4r-JL0E2h-NTugVw4_gjxfY-c9o0tejo5PrZ-p/s1600/1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglleaJMRS2PY1I4dCg8cKpa4pLOR8nSBGWLEazJLmuSn8k9p-1aKYd5uLX2wVLYawp9Y2bbOw17gLFw4Po-wu5-FNG-7jEyHK5q-h1sr4r-JL0E2h-NTugVw4_gjxfY-c9o0tejo5PrZ-p/s1600/1.jpeg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre elkezdődött a film.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"A long time ago in a galaxy far, far away...."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán az ismerős főcím a sárga, végtelenbe tovatűnő betűkkel sehol. Persze ezt tudtam előre, hiszen olvastam a filmmel kapcsolatos híreket, de mégis furcsa volt. Rögtön megkaptuk a megszokott bolygó-űr-űrhajó kombót egy élesen induló, sejtelmes soundtrack kíséretében. Ha már itt tartok, meg is jegyzem, hogy már pár másodperc múlva meghozta nálam a zene a SW fílinget, méghozzá olyan módon, hogy nem hasonlított egy korábbi dallamra sem, mégis tudtam volna, hogy ez SW zene, ha kontextuson kívül hallom meg is. John Williams egy zseni, ezt kár is ragozni, de a TFA-ben ez a zenei pillanat nálam csak a film közepe tájékán jött el, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ueqKtype7Kk" target="_blank">March of the Resistance</a> felhangzásakor. Kevésbé lett karakteres az a soundtrack a mestertől valahogy; csak pár kiemelkedő pillanata van. De csapongok, ez most nem a TFA-ről szól. Szóval, a Rogue One-nál már az első jelenetekben éreztem a nagybetűs STAR WARS fílinget, amihez a képi világ ugyanúgy hozzájárult, mint a hangzás, a zene. Noha a film tényleg döcögősen indul, és a Suicide Squad-hoz hasonlóan villámgyorsan "kapkod" egyik helyszínről a másikra, karakterről karakterre, mindezzel kockáztatva, hogy nehezebben vonja be a nézőt, egy magamfajta SW geeknek pont ebben a botladozva kapkodó, mégis lassan haladó első fél órában kristályosodik ki, hogy itt bizony az eredeti trilógiához mérhető világépítés történik. Mondhatni zsigerből hozza a nosztalgiát, míg a VII. rész "erőltette". (Nehéz elengedni ezt a hasonlítgatást, bocsássatok meg.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk-MEeXVMYqiCqaOz9Zzj0ZxhFbxT0xnC26IOhPBS7pDRkwOpSgdvek3hm-k7dQYMyBO8VK3_CUxgqXDokXTZHBbehhpfJt-gxzOhE10Fo43DE9wQkphezB1-Nz8UXsTCX50X6ZZIH1M7e/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk-MEeXVMYqiCqaOz9Zzj0ZxhFbxT0xnC26IOhPBS7pDRkwOpSgdvek3hm-k7dQYMyBO8VK3_CUxgqXDokXTZHBbehhpfJt-gxzOhE10Fo43DE9wQkphezB1-Nz8UXsTCX50X6ZZIH1M7e/s640/3.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezek mellett ez közel sem egy cukormázas sci-fi mese. Baromira meglepő a Disney-től - emelem a virtuális kalapom előttük -, hogy áldásukat adták egy ennyire borús, komor filmre. Ez közel sem olyan gyerekbarát történet, mint a SW általában. Így aztán nem is fog akkorát kaszálni, mint az Ep. VII, de azért így sem kell szégyenkeznie majd a végső összesítésnél, és nyilván ezzel kalkuláltak is... Itt végre valahára nem patyolat fehér a jó oldal, és ébenfekete a gonosz! Noha a Birodalom oldalát nehéz nem abszolút gonosznak látni, mikor városokat tarolnak le bolygók felszínéről a Halálcsillag teszteléseképp, de a felső vezetéstől távolabb emberibbek a karakterek, bár elsősorban inkább a lázadók oldalán. Noha igaz ez a címszereplő Rogue One csapat tagjaira is, sajnos nem sikerült túlságosan közel kerülniük a szívünkhöz, igazából ezt az egy dolgot tudom felhozni komolyabb kritikaként. Nincs azért nagy gond ezen a téren sem - nem is tudom, hogy pontosan mit kellene tenni, hogy jobban működjön ez az aspektus. Talán - sőt, valószínűleg - nem is volt cél, hogy imádjuk, idolizáljuk ezeket a karaktereket, mint a TFA fiataljait, de azért a közönségkedvencek itt is megvannak: a csapat kötelező droid tagja, K-2SO hiperlaza, csatában is effektív és cinikus (HK-47, anyone?:)), illetve a vak, valamilyen szinten erőérzékeny harcos-szerzetes, Chirrut Imwe. Utóbbival kapcsolatban én elfogult vagyok, mert szeretem a távol-keleti harcművészeti filmeket, és Donnie Yen a kedvencem jó pár éve. De mindenfelé közönségkedvencnek mondják, úgyhogy az elfogulatlanságom ellenére én is be merem sorolni ebbe a kategóriába. A bemutatkozó harcjelenete simán pariban van bármilyen Jedi akcióval, pont, ahogy vártam tőle. (Általában maga koreografálja a harcjeleneteit, vagy legalábbis kiveszi belőle a részét.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6x8yYUfRSRVh7A0XpPYsgUcx2_P-1wXJtB5jyGtOG7cFbPsxfUPIpKhCs77LCKJV7yiaW1WmYDGtYh82fTtwkAXpFIYT31vNm24MjWoH541Q16YnRNgkG_ar_I0MnsrdZO3emh_aUTEAr/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6x8yYUfRSRVh7A0XpPYsgUcx2_P-1wXJtB5jyGtOG7cFbPsxfUPIpKhCs77LCKJV7yiaW1WmYDGtYh82fTtwkAXpFIYT31vNm24MjWoH541Q16YnRNgkG_ar_I0MnsrdZO3emh_aUTEAr/s640/5.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felicity Jones lehozza, ami a szerepe, de semmi extrát nem nyújt - azon kívül, hogy nagyon helyes csaj :) -, Diego Luna karaktere árnyaltabb, de színészileg ő sem nyűgözött le... Mads Mikkelsen viszont szépen élt azzal a kevéssel, amit kapott - neki volt egy jelenete, ahol ugyan csak hologram formában volt jelen, mégis megvillant a tehetsége. De a lényeg az, hogy minden alakítás korrekt - a potenciális Oscar jelöléseket más jellegű filmekben keressük úgyis. :) Főgonosz, mint olyan nem is igazán van a filmben, hogy a másik oldalt is említsem - talán a Halálcsillag építése fölött bábáskodó Orson Krennic-et nevezhetjük annak, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ő is csak egy fogaskerék a Birodalom gépezetében, aki közel sem pótolhatatlan. Az őt alakító Ben Mendelsohn is hozza a kötelezőt. Viszont akadnak az ő karakterénél karizmatikusabbak a "rossz" oldalon: Darth Vader (nem spoiler - már a trailer-ekben is felbukkant), illetve egy teljesen CGI karakter, akit viszont nem neveznék meg, de az igazi SW rajongók úgyis tudják, hogy ki az, aki nem maradhat ki a Halálcsillag létrejöttének történetéből, de az eredeti színész sajnos már "nem volt elérhető". A megoldás fogadtatása elég vegyes az internetes fórumokat elnézve, de szerintem én nem jöttem volna rá, hogy "digitális" a karakter, ha nem olvastam volna róla, illetve nem tudnám, hogy már nincs köztünk a színész. Eme kísérlet kontrolljának tökéletesen megfelelt tesóm, aki a film után a plázából kifelé sétálva megjegyezte, hogy "egész jól tartja magát az az ember, aki..." "Hát," mondtam neki, "sajnos nem - már régen nem él." (Ő elég "casual" SW fan, úgyhogy szerintem megbocsátható neki, hogy nem emlékszik kristálytisztán rá, hogy "ugyanilyen" idős volt a figura a New Hope-ban is. :))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrDh8gLLVJjgPzQGB4qfJxwlQsZGqQ5sOEFDFnTxaLQlZGqZM5_T5taGWRESi_SVN4RGmtvkrvzCvvRFdrhTqayrX9sf_oPnGR7MQrYaIwKIUiwUjjaEvzEGt5fR-fcRNIJ26DkhSbRFlU/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrDh8gLLVJjgPzQGB4qfJxwlQsZGqQ5sOEFDFnTxaLQlZGqZM5_T5taGWRESi_SVN4RGmtvkrvzCvvRFdrhTqayrX9sf_oPnGR7MQrYaIwKIUiwUjjaEvzEGt5fR-fcRNIJ26DkhSbRFlU/s640/4.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Halálcsillagra visszatérve: végre sikerült igazán félelmetessé, impozánssá tenni, amilyennek lennie is kell! Én valahogy mindig úgy éreztem, hogy a régi filmek "lenyomják a torkunkon", hogy félelmetes. Hiába pusztítják el vele rögtön a film elején az Alderaan-t, abból a bolygóból semmit nem láttunk addig, ismert karakter is csak egy tartózkodik ott: Bail Organa, Leia (nevelő) apja, akit meg szintén nem ismertünk még ott. Aztán többet ugyebár nem nyílik alkalma használni a Birodalomnak, mert a Lázadók elpusztítják. Ellenben a Rogue One-ban játszódnak jelenetek olyan helyeken, amiket később totálisan megsemmisít, eltöröl a Death Star egy-egy "apró" lövése. A másik, hogy a hatalmasságát is sokkal jobban sikerült perspektívába tenni, mint annó. Ahogy eltörpül előtte egy Csillagromboló, vagy ahogy megjelenik Scarif nappali égboltján lassan a horizont fölé emelkedve, az valami félelmetes. Ráadásul a film egy egészen jó magyarázatot ad az ősrégi, sokat kritizált, parodizált plot hole-ra, hogy mégis mi a fenéért van egy ilyen fejlett eszközön egy ennyire égbekiáltó hiba, gyenge pont. Egyébként sok dolog egészen más megvilágításba kerül, ha ez után a film után megnézzük az Egy Új Reményt. És elfogadjuk ezeket a változásokat, mert a film beillik a legjobbak közé, így nem érezzük azt, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk az utóhatásait. Durva ezt kimondani, de ez a film hatással van az eredeti Csillagok Háborújára, örökre megváltoztatja, hogy hogyan tekintünk bizonyos dolgokra. Instant a Star Wars történelem része lett, legalábbis én így látom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFKH0yLwHyaW9-OCeH2DcpOGbxDXPlSLvG2XP5DwFMd-7X7dKE2eo0Tu3XEYVehdaEF3yIwT560dq_Vox0CanAY61E9RwMMEDyDduAyGvn42TmQupobvTsYd5MRp-V8-ldcQxZIr5c24qR/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFKH0yLwHyaW9-OCeH2DcpOGbxDXPlSLvG2XP5DwFMd-7X7dKE2eo0Tu3XEYVehdaEF3yIwT560dq_Vox0CanAY61E9RwMMEDyDduAyGvn42TmQupobvTsYd5MRp-V8-ldcQxZIr5c24qR/s640/7.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A látvány természetesen lehengerlő, ezzel sosem lesz gond, amíg az IL&M felelős érte. Az űrcsata a film utolsó harmadában valami elképesztő, bátran kimondhatjuk, hogy beállítja az etalont. Ráadásul itt a készítők felhasználtak olyan jeleneteket, amiket a IV. részhez forgattak, de végül nem használtak fel, így az igazi rajongóknak ismerős lesz néhány X-Wing pilóta.</div>
<div style="text-align: justify;">
A zene, ahogy már az elején érintettem a témát, nekem bejött, nem bújt meg állandóan a háttérben, "volt képe előrenyomakodni", ha arra volt szükség, és kimondottan korai Williams-es lett szerintem. Annak ismeretében pedig különösen kiemelkedő, hogy Michael Giacchino "beugróként" vállalta el a munkát (miután Alexandre Desplat valamilyen rejtélyes okból visszadobta), és mindössze 3-4 hete volt a film teljes zenei anyagát megalkotni. Ehhez képest a "kopipészt" is csak annyi benne, amennyi kötelező, szóval elismerésem, és meg fogom jegyezni a zeneszerző nevét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSpUXHD6lh0IajFAf3WJRX7JiDYWVjYnvDILwpd5i3v2y06DAdmK5tTWPpqXgtgTvzT3lBsA2QWijCNIDAHqp0PLzN792uMg_-Fw5-S3QwgZ89x9jQMJsc144nBG5U7ncLVFmMOx6g8osy/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSpUXHD6lh0IajFAf3WJRX7JiDYWVjYnvDILwpd5i3v2y06DAdmK5tTWPpqXgtgTvzT3lBsA2QWijCNIDAHqp0PLzN792uMg_-Fw5-S3QwgZ89x9jQMJsc144nBG5U7ncLVFmMOx6g8osy/s640/8.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az is látszott, hogy a rendező Gareth Edwards igazi SW geek: rengeteg a filmben a fan service, sok egészen nehezen észrevehető apróság, vagy akár Vader jelenetei. Az apróbbakra példa a Rebels-béli csapat pilótájának a Lázadók bázisán elhangzó neve, vagy éppen a flottában felfedezhető Ghost, míg a KotOR játékokból ismert Hammerhead corvette-nek egy egészen epikus jelenetet szántak - mivel a játék hatalmas kedvencem, ez különösen megmelengette a szívemet. :) Jó látni, hogy igyekeznek egy összefonódó, egységes világot alkotni a fellelhető legjobb SW médiák emlékezetes, egyedi részleteit is felhasználva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Rogue One tehát könnyűszerrel illeszkedik az eddigi Star Wars filmek közé, és szerencsére sokkal inkább a legjobbakhoz, mint a kevésbé sikerültekhez áll közel. Bizonyítja, hogy Jedik nélkül is simán élvezetes lehet egy történet a messzi, messzi galaxisból, és bátran komorabbra/komolyabbra lehet venni a dolgokat néha. Persze azt sem szeretném, ha minden Star Wars film ilyen lenne, de most kimondottan felüdülés volt. Azért humor továbbra is akad, és javarészt működik is.</div>
<div style="text-align: justify;">
És persze ott van Darth Vader... Hát, mit is mondhatnék... A csapból is ez folyik, de tényleg ez a helyzet: sosem volt még ennyire félelmetes és badass. Moccanni nem mersz a székedben, miközben azt a bizonyos jelenetet nézed.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A végére még teszek egy bátor kijelentést, aztán meglátjuk mondjuk egy év múlva, hogy tartom-e magam hozzá: A Rogue One a legjobb Star Wars film az Empire óta. (A Jedi nekem picit már túl mesés volt, a prequel-ek és a TFA pedig labdába se rúghatnak mellette - de legalábbis gólt nemigen szereznének...) Az Episode VIII felkötheti az alsóneműjét!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5T2HwtSpdEm84x4ryu_ap_QHF5CQzkf_LG4PfdnEKu3Soeh6qllPz6zILHhXHhT_r21hZPUA8mqL43UYXpde3L7umoqM_C9gWVuZ9PxIKrD480CVeZKw0xqNKrGYfNIiv5k19VLEbY4qD/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5T2HwtSpdEm84x4ryu_ap_QHF5CQzkf_LG4PfdnEKu3Soeh6qllPz6zILHhXHhT_r21hZPUA8mqL43UYXpde3L7umoqM_C9gWVuZ9PxIKrD480CVeZKw0xqNKrGYfNIiv5k19VLEbY4qD/s640/6.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
P.s.: Oh, a felvezetés után azt hiszem be kell még számolnom róla, hogy tesómnak is tetszett, elbeszélgettünk a filmről utána egészen hosszan, és egyáltalán nem bánta meg, hogy kiadta rá a pénzt. Megállapítottuk, hogy nem tudjuk, hogy akik kijöttek a vetítésről, azok milyen filmet néztek, de valószínűleg nem ugyanazt, amelyiket mi. :)</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-4905139718424148552016-09-17T19:20:00.001+02:002016-09-17T19:30:23.508+02:00NEM toltam végig: No Man's SkyRendhagyó cikk következik: nem azt akartam érzékeltetni a szokásos játék-kritika cím formulám megfricskázásával, hogy ezt a játékot nem lehet igazán végigjátszani, hanem hogy idejekorán (?) feladtam - így pedig ezt ne is tekintsétek teljes értékű kritikának, inkább csak a gondolataimat szeretném megosztani erről a már-már jelenséggé avanzsált játékról.<br />
<br />
Imádom a sci-fit, és imádom a minőségi, ötletes indie játékokat, így hát vártam a <b>No Man's Sky</b>-t, mióta először "szembejött" velem egy cikk róla az interwebz útvesztőjén. A hype vonatra ugyan nem váltottam jegyet, de úgy voltam vele, hogy ez egyértelműen olyasmi, amit muszáj lesz kipróbálnom, ha a gépem is úgy gondolja majd...<br />
<br />
<a name='more'></a>Nos, épphogy, de úgy gondolta. Az addig oké, hogy kellőképpen lebutított grafikával csúnyább volt rengeteg cuccnál, aminek kis túlzással fele akkora gép kell, és így futott 18-30 közötti fps-sel. Ezt el tudom fogadni, és hozzá tudok szokni, tekintve, hogy a régi gépemen is rengeteg cuccot így kellett játszanom. Egy remekbeszabott játékmenet, játékélmény háttérbe tudja ezeket a kellemetlenségeket szorítani.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZFBgkkiea37mdGiddq0Enaee6m2cxyZ-3M8SAUFwFva1V-ZmaZweKeZKU49McPxFn2gnaEFMVUx5qEfjLnWLZCq5JST97WoCTP7RZV15SGSwnw77Q39dhxIODLV_VqHZ0KSWnUNzk6B2I/s1600/LandingPad.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZFBgkkiea37mdGiddq0Enaee6m2cxyZ-3M8SAUFwFva1V-ZmaZweKeZKU49McPxFn2gnaEFMVUx5qEfjLnWLZCq5JST97WoCTP7RZV15SGSwnw77Q39dhxIODLV_VqHZ0KSWnUNzk6B2I/s640/LandingPad.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Nem mondom, hogy a No Man's Sky rossz, csak nem nekem való. Egy hatalmas, terpeszkedő, időrabló, függést kialakítani próbáló, ugyanakkor baromi felszínes katyvasza divatos fícsöröknek, ami kizárólag mesterséges módszerekkel tud motiválni, magához kötni, de aztán nem ad egy-két percnél tovább tartó eufóriát a kitartásod jutalmaként. Lehet rá mondani, hogy amolyan "chill-game", amit betöltesz pihenésképp, és elvagy benne 15-20 perceket, de ennél többet követel, pontosabban nem ad semmit ennyi idő alatt. Összesen érzésre olyan 7-8 órát foglalkoztam vele, 3-4 délután alatt összehozva ezt a futamidőt. Az első pár alkalommal lenyűgözött például a folyamatos, loading-screen és bármiféle megszakítás nélküli atmoszféra-elhagyás, illetve oda belépés, és leszállás a bolygókon. Régóta vágytam egy 3D-s cuccra, ahol ezt megtapasztalhatom. Tetszettek a bolygókon tehető felfedezések, a játék mechanikáinak kiismerése is, kb. a második bolygóig, onnantól már kezdett félelmetes lenni a gondolat, hogy számtalan planétán újra lezongorázzam mindezt. Itt elkezdtem vágyni egy sztorira - valamire, ami hajt előre. Megpróbálkoztam az "Atlasz Út" követésével, amit őszintén szólva hamarosan egy szánalmas kísérletnek láttam némi narratíva-szerűség beépítésére a játékba. Semmit nem változtat a játékmeneten, ugyanazokat a megszokott dolgokat csinálod ugyanúgy, és néha kapsz egy-két sor textet - ennek kéne vinnie előre, kíváncsivá tennie. Nos, nálam ez az a kategória, hogy <i>"vagy próbálkozzatok keményebben, vagy hagyjátok a francba teljesen; mindkét verzió jobb lenne, mint így"</i>. Kb. mint a NFS: The Run sztorija, illetve annak kivitelezése; ott éreztem ugyanezt.<br />
Egy ismerősöm privát beszélgetésben felvetette, hogy milyen király lenne egy Telltale féle történet ezzel az engine-nel, és valóban, szinte "wet dream" kategória lenne, ha elgondolom. Egy bolygók közt ugrálós sci-fi dráma, ahol nem cutscene jön, ha űrhajóba pattansz. Tudnám imádni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZbwQAv74uqtM_s2FMuPbmaw4wjDOk8JbfqJjYQarB3jZQ6Np_sIn-4oaKDgE_B4jW4p9jSIZost09NhXo4mVRHOqNuqdk4B8GbA5JGT9KdiXVvxCdtSrrlx8xtkrR4GLSBtlJYbNpJJX5/s1600/RedSpace.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZbwQAv74uqtM_s2FMuPbmaw4wjDOk8JbfqJjYQarB3jZQ6Np_sIn-4oaKDgE_B4jW4p9jSIZost09NhXo4mVRHOqNuqdk4B8GbA5JGT9KdiXVvxCdtSrrlx8xtkrR4GLSBtlJYbNpJJX5/s640/RedSpace.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
Így viszont nincs semmi, csak a nagybetűs GRIND, amit önmagában én nagyon utálok. Még ezzel együtt is úgy éreztem, hogy nem egy rossz játék ez. Épp azon gondolkodtam az utolsó 1-2 óra játékom után, hogy valószínűleg nagyon sokáig el tudnék játszogatni vele délutánonként. De aztán belegondoltam, hogy ugyanott tartanék mondjuk két hét, vagy egy hónap játék után is. Annyi különbséggel, hogy több inventory space lenne a ruhámon, a mining tool-on, meg az űrhajón, illetve fejlesztések. Ezek azok a mesterséges motivációk, amiket említettem.<br />
Rájöttem, hogy ha megnézném egy-két hónap múlva, hogy összesen hány órát szántam a játékra, nagyon sajnálnám azokat az órákat, úgy érezném, hogy elpazaroltam őket az életemből. Összehasonlításképp például a Mass Effect trilógiára szánt cirka 150-160 körüli órából semmit nem sajnálok, pedig ez összességében több, mint hat nap.<br />
<br />
Nem állítom, hogy kevesebb, mint 10 óra alatt teljesen kiismertem a játékot - voltak még dolgok, amikre kíváncsi lettem volna. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy nagyjából megtapasztaltam mindent, amit kínál a stuff, nem számíthatok már semmi áll-leejtőre. Hozzáteszem, hogy a fenti gondolataim már azóta kristályosodtak ki. Még élveztem a játékot valamilyen szinten, amikor rávettem magam az uninstall-ra az utolsó gaming session után. De utólag nagyon örülök, hogy még korán megléptem ezt, így nem nagyon van mit megbánnom. Azt a 8 órát 'úgy ahogy', de megérte a játék.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQm1HBI_ZqjEsiYp_rrEguD7KYiQ9olhcaMdZnxt5bczd3WVGY5Y74a3nhM8WVf1E_ZK5dQIF9YXa_D-3daBvMCGDAZgUz-OGllfdQZtV4F9cjAGHnk9PUkwMKQmiuh80H1jQ-Vspk6LyL/s1600/NoMansSky_GalacticMap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQm1HBI_ZqjEsiYp_rrEguD7KYiQ9olhcaMdZnxt5bczd3WVGY5Y74a3nhM8WVf1E_ZK5dQIF9YXa_D-3daBvMCGDAZgUz-OGllfdQZtV4F9cjAGHnk9PUkwMKQmiuh80H1jQ-Vspk6LyL/s640/NoMansSky_GalacticMap.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
Azóta is olvasgatok róla egyébként, és kicsit "spoileres" dolgoknak is utánanéztem, például hogy mi van, ha az egyik fő "sztorivonalat" (na ne nevettess!) követve megkeresi az ember az univerzum középpontját... Hát mit mondjak - ezek az infók is megerősítettek csak a döntésemben.<br />
<br />
Nem akartam, és örülök, hogy nem is jártam úgy, mint John Walker, az egyik kedvenc gamer site-om, a <a href="https://www.rockpapershotgun.com/" target="_blank">Rock, Paper, Shotgun</a> cikkírója, aki maga se érti, hogy miért, de függője lett a cuccnak. Az egyik <a href="https://www.rockpapershotgun.com/2016/09/13/no-mans-sky-diary/" target="_blank">nem régi cikk</a>ében részletezte, hogy most épp egy 48 inventory helyet kínáló űrhajót akar venni, vagy találni, majd egy rendkívül találó, önironikus mondattal zárta a paragrafust: <i>"Minden szükséges helyem meglesz a semmihez, amit csinálnom kell."</i><br />
<i><br /></i>
Jó kis keretrendszert összerakott a Hello Games, azért mindenképp elismerésem! Következő lépésként viszont építhetnének rá - vagy valaki más - egy <b><i>valódi</i></b>, maradandó élményeket kínáló játékot.Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-77824269430150149412016-08-06T15:04:00.002+02:002016-08-06T15:36:35.449+02:00Végigtoltam: Life is Strange<div style="text-align: justify;">
Az élet furcsa.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A francia indie stúdió, a <b>DONTNOD</b> <b>Life is Strange</b> című epizódikus kalandjátékában mindenképpen: drámaibb és izgalmasabb, mint az átlag számítógépet nyüstölő emberke valódi élete, annak ellenére, hogy sok szempontból földhözragadtabb, emberközelibb, mint a videojátékok jelentős hányada.</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Be kell vallanom, hogy imádom ezt a Telltale féle "interaktív sorozat" formulát, amit sikerre vezettek a The Walking Dead első szezonjával, és tökéletesítgetnek azóta is. Sokan "hőzöngenek" a különféle fórumokon, hogy egy bullshit az a szöveg, hogy döntéseink hatással vannak a történetre, stb. Nem képesek megérteni, hogy egy fix fő sztorivonalnak mindenképp lennie kell, mert ha konkrétan szétágazna a történet minden komolyabb döntési helyzet után, akkor az 'egy csomó' játék kéne, hogy legyen, egyben. Ahhoz egy másik cikk kéne, hogy kifejtsem, hogy miért nem lehet ilyen megoldást elvárni egy fejlesztőtől. Az említett fix sztori kezdő- és végpontja között pedig igenis számítanak a morális dilemmák, hogy kinek mit mondunk, mikor hogyan cselekszünk, még akkor is, ha a döntés gyakran csak a döntés illúziója, ahogy arra a TWD-et játszva már egészen korán rájöttem. Mikor először szembesülünk egy nehéz, esetleg időkorlátos döntéssel, bizony igenis érezzük a súlyát (legalábbis ha megfogtak minket a karakterek, a történet), és vacillálunk, még akkor is, ha utólag kiderül, hogy nem sokat számított a dolog. Plusz az "avatár" karakterünk pár npc-vel való kapcsolatát általában egészen jól befolyásolhatjuk. Az út a lényeg emberek, nem az úticél! Éppen ezért tartom nevetségesnek a Mass Effect trilógia végével kapcsolatos balhét is (noha én is el tudtam volna képzelni jobbat), de erre megint egy külön cikket lehetne "pazarolni"...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi00zMlNAhDFnZuhwFGuh7CjF77AkG8-bkynyOmj_RsZucHym05uQ_LmR2j7N6XEnYmUiz-QYRCnYlDepHKYcG3_mJHgnGBirBm_AqFYAefvXeZD8ut7lOVdQaFz8ztyKEuCJke8krXZPQb/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi00zMlNAhDFnZuhwFGuh7CjF77AkG8-bkynyOmj_RsZucHym05uQ_LmR2j7N6XEnYmUiz-QYRCnYlDepHKYcG3_mJHgnGBirBm_AqFYAefvXeZD8ut7lOVdQaFz8ztyKEuCJke8krXZPQb/s640/1.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elkalandoztam. Cserébe rögtön lövök is egy spoilert (csak az értékelésemmel kapcsolatos): a DONTNOD felnőtt a feladathoz - odaálltak teljes mellszélességgel a Telltale mellé az utóbbi "saját" műfajában. Na de kezdjük az alapokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Adott egy Arcadia Bay nevű (fiktív) amerikai kisváros, ahol van egy tudományokra és művészetekre fókuszáló privát suli, a Blackwell Academy (semmi köze a <a href="http://www.wadjeteyegames.com/" target="_blank">Wadjet Eye Games</a> remek Blackwell sorozatához - csak azért mondom, mert nekem például kapásból az jutott eszembe). Ide jár főhősünk, a 18 éves Maxine Caulfield, fotóművészi ambíciókat dédelgetve. Egy szép napon, tanóra közepén rátör egy látomás, amiben egy hatalmas tornádó közeledik fenyegetően a városka partja felé. Később egy bűncselekmény szemtanújaként ráébred, hogy "vissza tudja tekerni" az időt. Találkozik a gyerekkori legjobb barátnőjével, Chloéval, aki rengeteget változott apja tragikus halála óta, Max Seattle-ben töltött elmúlt 5 éve alatt - kékhajú, tetovált punk "rosszlány" lett belőle, akinek a sarkában mindig ott a balhé. Ő eleinte kicsit szurkálódós Max-szel - <i>"5 évig eszedbe se jutottam?!"</i> -, de rövid ismerkedés után hamar újra rátalálnak a legjobb barátokat összetartó elvághatatlan kötelékre. Természetesen legjobb barátok/barátnők között nincs titok, így Chloe hamar tudomást szerez régi-új barátosnéje újdonsült szuperképességéről, amit aztán sűrűn bevetve nyomozásba kezdenek egy eltűnt csaj után. Aki mellesleg Chloe új legjobb barátnője lett, miután Max Seattle-be exkuzálta magát. Tudtok követni? Akkor jó, mert itt abba is hagyom. Ennél többet nem érdemes tudni a sztoriról, mielőtt belevágna az ember, de számítsatok komoly meglepetésekre, csavarokra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghw3mcsalgAg_W9bpA9zzumQvYqk6XZ0ZCocg7biqMeSbuI6ljjRpJjzK9k-GRwyAfJFIRvI5wn0RlUkS3vdY6sIafaB3_niAHF-lWXID2wFTeYfAaoGgqkjai0lnKF5PH0qJGA28HG-mn/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghw3mcsalgAg_W9bpA9zzumQvYqk6XZ0ZCocg7biqMeSbuI6ljjRpJjzK9k-GRwyAfJFIRvI5wn0RlUkS3vdY6sIafaB3_niAHF-lWXID2wFTeYfAaoGgqkjai0lnKF5PH0qJGA28HG-mn/s640/6.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok helyen olvastam kritikaként megfogalmazva a játékkal (főleg az első résszel) kapcsolatban, hogy két lábon járó klisék a karakterei. Nos, ez részben igaz, de ha belegondol az ember, általában valóban ezek a "fajta" emberek mozognak a "high school" nevű csatatéren: lúzer, menő, bully, focista, cheerleader, zseni (mondjuk itt gyakran közös a halmaz a lúzerrel), stb... Viszont folyamatosan árnyalódik a legtöbb karakter, ahogy haladunk előre az epizódokkal. Egyébként a fejlesztők is elmondták, hogy szándékosan használtak kiindulásnak archetípusokat, hogy könnyű legyen a játékosnak a "belépés" a játék világába, később pedig keresztbe tesznek a sztereotípiáknak itt-ott.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az írás minőségére sem lehet panasz - ez egy efféle játéknál elvárás is, másképp pontosan arra nem lenne elég jó, ami a célja: filmszerűen átadni egy történetet, beszippantva a játékost. Szintén sokan kritizálták az ódivatú szlengek használatát: nos, szerintem ez maximum amerikai játékosokat zavarhat valamilyen szinten... Ráadásul az egész játék világát átjárja egy ilyen "retro" fíling, mintha egy olyan 2013-at mutatna be a fiktív helyszínén, ami megragadt a '90-es évek második, 2000-es évek első felében; mintha pont azoknak szólna, akik akkor voltak tinédzserek, mint például én.</div>
<div style="text-align: justify;">
Popkultúrális utalásokból is rengeteg van a játékban, de ezek is inkább régebbi, klasszikus dolgokra (filmek, könyvek, stb.) kacsintanak ki. A legtöbb ember (mínusz talán a nagyon fiatalok) biztosan talál valami számára kedves dolognak szóló tiszteletadást...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6P90ZATYRxe2VcoUC6kPRcPwyPNB0i0fPe-_MdLgeR6i_RnzVGHwKuZXHriGmdfAs6nBVznQYuKNl5iIosREcaxoMoICUy3TLgwmHCKH6bmPdUtHrY1I_z7niz-dxG9OTzP-S9sjh9yRv/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6P90ZATYRxe2VcoUC6kPRcPwyPNB0i0fPe-_MdLgeR6i_RnzVGHwKuZXHriGmdfAs6nBVznQYuKNl5iIosREcaxoMoICUy3TLgwmHCKH6bmPdUtHrY1I_z7niz-dxG9OTzP-S9sjh9yRv/s640/5.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Life is Strange játékmenetbeli "gimmick"-je, a dolog, ami egyedivé teszi, az az idő visszatekerése. Ezt úgy kell elképzelni, hogy általában a legutolsó fontosabb döntésünk, cselekedetünk elé tekerhetünk vissza, és az előzőleg meghozott döntés, megcselekedett... (*vállat von*) cselekedet következményeit ismervén változtathatunk a dolgokon. Ezt dialógusokban is kihasználhatjuk - például ha megtudunk valakitől valami személyes infót, visszatekerhetünk, és lesznek új opcióink annak felhasználására, másként alakítva így a beszélgetést. Döntéshelyzetek után pedig mindig mond valami ellenérvet Max, hogy miért nem jó így, miért lett volna jobb úgy, de bárhogy döntünk is, ez megvan, úgyhogy egyáltalán nem "terelnek minket" egy irányba a fejlesztők, hanem csak buzdítanak rá, hogy használjuk a rewind-ot, illetve a lelkiismeretünket piszkálják, hogy ne érezzük magunkat túl jól, bárhogy is döntöttünk... Volt rá példa, hogy három-négy alkalommal változtattam meg egy választásomat, mire úgy tudtam dönteni, hogy <i>"na jó, ezzel megyünk tovább"</i>.<br />
Összességében úgy éreztem, hogy valamivel többet is számítanak a döntéseim, mint a Telltale játékaiban... Lehet, hogy csak az illúzió van ügyesebben megteremtve, de én "zsebre teszem" ezt is, köszöntem szépen.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kalandjátékokra jellemző "puzzle"-ök megoldására szintén bevethető a dolog. Egy egyszerű példa: találkozhatunk egy variációjával az unalomig ismert <i>"papírlapot csúsztatok az ajtá alá, majd belököm a zárban hagyott kulcsot, ami a papírlapra esik, amit aztán kihúzok - megszereztem a kulcsot"</i> szcenáriónak. "Enyhítő körülmény", hogy nem kulcsról van szó, és ajtó sem játszik szerepet, de a mechanizmus ugyanaz. Leverjük a "kulcsot" magas helyről, és elérhetetlen helyre esik. Francba! Meglátunk egy papírlapot. Próbálunk interakcióba lépni vele, mire Max: <i>"Ennek igazából előtte lett volna értelme."</i> Máris tudjuk, hogy mi a teendőnk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM9ech-0T0KLotn-KTyeLX30-w7ApFaLK4UQg7yGHAuXjEXF3awwbUtNg-YTAChF3OPmspn1verrMFwvWyUA6LCkOimRh2APC_NBAAq4I-a442C61vC0Y_MYzDAw5bYXTQLsPJJ2oFv0SF/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM9ech-0T0KLotn-KTyeLX30-w7ApFaLK4UQg7yGHAuXjEXF3awwbUtNg-YTAChF3OPmspn1verrMFwvWyUA6LCkOimRh2APC_NBAAq4I-a442C61vC0Y_MYzDAw5bYXTQLsPJJ2oFv0SF/s640/2.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A játék esztétikailag gyönyörű. Az Unreal Engine 3-at használta a DONTNOD, de kézzel festett textúrákkal, utó-effektezéssel, a mélységélességgel és fényhatásokkal való játékkal tették a sajátjukévá a látványt. Ne hiperrealizmust várjon senki, inkább mintha képregény és festmény keveréke lenne, gyakran filmeket megszégyenítő cinematográfiával. Talán a Firewatch használt még hasonló művészeti stílust. A helyszínek élettel teliek (már amelyeknek annak kell lenniük): falevelek hullanak a fákról, amiket mozgat a szél, madárrajokat láthatunk az égen, éjjel szentjánosbogarakat - szóval figyeltek ilyen hangulatteremtő apróságokra is a fejlesztők. A fényeket imádtam benne - nagyon gyakran a fotózásban úgynevezett <i>"arany órában"</i> játszódnak a jelenetek, amikor sárgás-arany-narancssárgás fények világítják meg a tájat, világítanak be az ablakokon (naplemente előtt). Az életben is nagyon szeretem ezt, itt pedig nagyon hűen sikerült átadni a dolog szépségét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetlen kifogásolható dolog az a karakterek mimikája, ami, hát, alig létezik...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRN2SVRFiydD4QMT7YUmteKeQaCg8zrRFpLum6BZmtI35Yl5eNISSFIJI9XtHO14leHGuNBXtDFvesvDv4W5l1W70gZPnFcDc2EoT8KVF_b5RMXF4s33Z1sthPhaGVQA79q7HPwIEDk0T_/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRN2SVRFiydD4QMT7YUmteKeQaCg8zrRFpLum6BZmtI35Yl5eNISSFIJI9XtHO14leHGuNBXtDFvesvDv4W5l1W70gZPnFcDc2EoT8KVF_b5RMXF4s33Z1sthPhaGVQA79q7HPwIEDk0T_/s640/4.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas mázli ennek fényében, hogy ezt a remek szinkron úgymond "elmaszkírozza". Az elsőtől az utolsóig minden karakter szinkronizált, és az epizódok kötetlenebb pontjain akit meglátsz, azzal beszélhetsz. Csak készülj fel rá, hogy mindenki a "kasztjának" megfelelően viszonyul majd hozzád. Max és Chloe hangjai pedig kiemelendőek, ami szerencsés azt tekintve, hogy ők a főszereplői a történetnek. Mindkét szinkronszínésznő rendkívül jól teljesít - az érzelmeket remekül átadják, azokból pedig lesz bőven. Emellett ritkán tapasztaltam olyat is, hogy valamelyikük ne értette volna meg, hogy egy adott pillanatban milyen állapotban van a karakter, komolyan gondolt-e valamit, vagy viccelt, szarkazmust használt, stb. Tehát ezek mind jól "átjöttek", pótolva ezzel azt, amit az arcukról nem igazán tudtunk leolvasni...<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hangeffektekre szintén nincs panaszom. Hozzátesznek a képi élettel teliséghez - mindig vannak "környezeti zajok", soha nincs "kínos csend". Halljuk a fák lombját mozgató szelet, madárcsicsergést, jelenlégvő egyéb karakterek által keltett hangokat, illetve a beszélgetésüket.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zeneileg szintén zseniális a Life is Strange. A soundtrack kimondottan a játékhoz szerzett, és licencelt zeneszámok ízléses keveréke, amit a modern <i>indie folk</i> stílusirányzat inspirált. Jelentős részben lágy, akusztikus gitárra épülő melódiákat hallhatunk, amik nagyon sokat tesznek egy-egy jelenet hangulati, érzelmi megalapozásához. Nem utolsósorban jó pár darab be is fészkeli magát az ember emlékezetébe. Én is épp a soundtrack-et hallgatom, miközben ezt a cikket írom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrY0cOhFBIpWJMLIxRxi_WLIoyXznG7O49AO_5wsrpagj_a1lQa7Bil8J0yF6SqaHvNbl56whV4QWc0F7pY-CmQJe9vkjomRBiYRV1q8aUswzQ43MRLhLiG20jX7bIlGjH87vSMNc7jqIU/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrY0cOhFBIpWJMLIxRxi_WLIoyXznG7O49AO_5wsrpagj_a1lQa7Bil8J0yF6SqaHvNbl56whV4QWc0F7pY-CmQJe9vkjomRBiYRV1q8aUswzQ43MRLhLiG20jX7bIlGjH87vSMNc7jqIU/s640/3.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az epizódok hossza olyan átlag 3 órára tehető, de nálam inkább több, talán 4 környéke, mivel az a fajta gémer vagyok, aki megnéz minden megnézhető dolgot, beszél az összes létező karakterrel, akivel lehet. Egyébként itt meg is jegyezném, hogy a stílushoz képest meglepően sok kontent van a játékban: a Telltale sorozataihoz képest például sokkal több megvizsgálható, interaktív dolog van egy-egy helyszínen, illetve több opcionális beszélgetés. Ott van még Max naplója is, amibe elég gyakran leírja a gondolatait a legutóbbi történésekkel kapcsolatban, illetve ide gyűjti a fótóit, és a fontosabb karakterekről is leírja a benyomásait. Még a telefonjába is bepillanthatunk, elolvasgatva az üzenetváltásait, amik szintén rendszeresen frissülnek. Plusz, vannak olyan lehetőségek bizonyos helyszíneken, ahol leülhetünk mondjuk egy padra - ilyenkor a kamera "elszakad" Max-től, és bemutatja a helyszínt, mialatt hallhatjuk a lány gondolatait. Ezeket is mindig kihasználtam - extra lehetőségek ezek, hogy az ember magába szívja egy-egy helyszín atmoszféráját, mindeközben bepillantva kicsit mélyebben Max lelki világába.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát játékos stílustól függően az egész szezon egy 15-20 órányi időintervallumot <strike>vesz ki</strike> tesz hozzá az ember életéhez. Nekem egy bő hétig szolgáltatott szórakozást, kellemes kikapcsolódást a dolgos mindennapok utáni estékre. Az újrajátszhatósága viszonylag nagy, a műfajnak megfelelően, viszont én valahogy nem szeretem megváltoztatni az eredeti döntéseimet (ebben a játékban a végigjátszáson belüli visszatekerések természetesen kivételek), szeretek ragaszkodni hozzájuk - így jelentik a legtöbbet; egyébként úgy érezném, hogy csökkentem az értéküket... A játék legutolsó döntési helyzeténél percekig csak bámultam a képernyőt, félve a választástól. (A Telltale sorozatokkal ellentétben itt nincs időlimit a nagyobb döntéseknél - mondjuk időmanipulálós alapsztorival nem is lenne sok értelme...)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyXvoo6kAAkch9NlRm2IZwjJQpFtvXNG86nqbQGqf09IR11gJryifuM3k6mjrMX0c0UFFlWj0hewD1hDPotsc-kpTQI-Q-3kv-0v58kjIwPr-4jwqk4cpsFdG5PSNnRTQB2cLCEhN_oZaV/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyXvoo6kAAkch9NlRm2IZwjJQpFtvXNG86nqbQGqf09IR11gJryifuM3k6mjrMX0c0UFFlWj0hewD1hDPotsc-kpTQI-Q-3kv-0v58kjIwPr-4jwqk4cpsFdG5PSNnRTQB2cLCEhN_oZaV/s640/7.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Picit tartottam tőle a legelején, hogy mennyire tud majd lekötni, megfogni 30 felé közeledő férfiként egy ilyen tinidráma. De a Life is Strange annyival több ennél! Dráma, sci-fi, thriller keverék, univerzális, felnőttként ugyanúgy nehéz morális dilemmákkal. Sőt, ahogy a Firewatch-nál is írtam, szerintem az egész súlyának átérzéséhez nem árt felnőttnek lenni, de legalább gondolatvilágában érett tininek.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami a leginkább meglepett, hogy mennyire képes volt érzelmeket kiváltani belőlem... Erről nehéz is spoilerek nélkül beszélni, de nem láttam még videojátékban ilyen jól visszaadva a legerősebb barátságok lényegét, esszenciáját. Hiába nem volt mindig szimpatikus Chloe, Max-szel együtt baromira azok voltak, és aggódtam értük, szurkoltam nekik.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Időmanipulálós, paradoxonos sci-fi vonal ide, thrilleres nyomozós elemek oda, misztikum amoda - <b>a Life is Strange egy gyönyörű történet a barátságról.</b> Ez pedig, úgy gondolom, zárszónak is tökéletes...</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-17028536237989556682016-06-28T13:06:00.000+02:002016-06-28T18:13:34.011+02:00Game of Thrones - A hatodik szezon margójára (*SPOILERES*)<div style="text-align: justify;">
Ez a show hihetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elképesztő, hogy immár hat szezonon keresztül tudott tartani egy rendkívül erős színvonalat, sőt, kisebb-nagyobb mértékben emelte azt évadról évadra. A vasárnap véget ért hatodik szezon esetében nemhogy a kifulladás jelei nem érezhetőek, de véleményem szerint az eddigi legjobb epizódjain van túl a sorozat, és a különféle értékeléseket és pontszámokat összesítő oldalak tanúsága szerint ezzel a véleménnyel közel sem vagyok egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYfJZ3Y9Pzm9Kgw4c56PglxxDu3hyqIcJJgaEwhvKQInZ_6SN4SYYxIK-cUfJNjDajtxb8ntVIlg88K7yrmPWf8F5cQWxfNwp-d1jOSk06Xbx2_3Zb0jNubfyMqR2nQ1VhGoSVUdmik5yY/s1600/gotlogo.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYfJZ3Y9Pzm9Kgw4c56PglxxDu3hyqIcJJgaEwhvKQInZ_6SN4SYYxIK-cUfJNjDajtxb8ntVIlg88K7yrmPWf8F5cQWxfNwp-d1jOSk06Xbx2_3Zb0jNubfyMqR2nQ1VhGoSVUdmik5yY/s1600/gotlogo.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><span style="text-align: justify;">A legutóbbi hírek alapján valószínű, hogy már csak 13 rész van hátra a GoT-ból (két szezon, kevesebb epizóddal), így fel kellett pörgetni a történéseket - ennek megfelelően sokkal kevesebb "filler" résszel találkozhattunk, mint a korábbi évadok esetében. Persze a Thrones esetében a "filler" is mást jelent: tulajdonképpen a sorozat DNS-éhez tartoznak a lassabb, szinte csak - rendkívül jól megírt, intelligens, szellemes - párbeszédekből, ármánykodásból álló "fejezetek", és aki szereti, az ezért is szereti. A korábbi szezonokban hosszabb ilyen időszakokat foglalt keretbe egy-egy gigászi akciójelenet, CGI látványosság, brutalitás, illetve ezek tetszőleges kombinációja. A frissen magunk mögött hagyott tíz rész viszont sokkal egyenletesebb arányban adagolta az ármánykodást, tervezgetést, karakterfejlődést az akciókkal, illetve hatalmas jelentőségű eseményekkel.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg karakter halt meg újfent, viszont ezúttal sokkal több volt a "win", az elégtétel, a sorozathoz képest már-már atipikus módon. Végül is öt szezonnyi kudarc, szenvedés után kijárt már némi jelentősebb sikerélmény, édes bosszú kedvenc karaktereinknek, illetve méltó büntetés a rosszfiúknak, és nem utolsó sorban katarzis nekünk, nézőknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCFNdAX7dn78YcUWOqoaLJm37_76Z4z8h9s3LrkrpnuBQewe8VkZkYsN7k6Wxx747CetTLZLaqw-ZpCyu6aqyf8q8IZtg82UJkxxzatpju6ALzuyBnQI25m-QwO3Ne0eKUl3zJxs8l_yML/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="337" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCFNdAX7dn78YcUWOqoaLJm37_76Z4z8h9s3LrkrpnuBQewe8VkZkYsN7k6Wxx747CetTLZLaqw-ZpCyu6aqyf8q8IZtg82UJkxxzatpju6ALzuyBnQI25m-QwO3Ne0eKUl3zJxs8l_yML/s640/1.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megkoronázta mindezt az utolsó két epizód, <span class="itemprop" itemprop="name"><b>Miguel Sapochnik</b> zseniális, nagyívű rendezésében, akinek keze munkáját az előző szezon legjobb, <i>"Hardhome"</i> című epizódja is magán hordozta. Nehéz erről a két részről az összes klisé szuperlatívusz eldurrogtatása nélkül írni. A kilencedik epizód minden szezonban a csúcspont volt eddig, így egyértelmű volt, hogy a <i>"Battle of the Bastards"</i> című rész ismét megpróbál majd rátenni egy lapáttal az izgalmakra. Sikerült is. Ami meglepő volt, hogy a sorozat eddigi legnagyobb csatája mellett még arra is jutott a büdzséből, hogy rögtön az epizód elején egy hatalmas jelenet kereteiben belül láthassuk <i>Daenerys</i> sárkányait - ezúttal mindhármat - repkedni és a rabszolga-kereskedő mesterek hajóit sárkánytűz martalékává tenni. A címszereplő csatajelenet pedig a legjobb ilyen, amit hosszú ideje láttam, mozifilmeket is figyelembe véve. Teljesen belehelyez minket a rendező az ütközet káoszába <i>Jon Snow</i>-val együtt. Képileg és hangilag is teljesen egyedi a megvalósítás, így képes leejtetni az ember állát ellentétben az akár sokkal nagyobb tömegeket is mozgató hollywoodi jelenetekkel, ahol huszonötödjére, ásítva nyugtázzuk, ahogy nagytotálból filmezve egymás felé rohan a két sereg, és összecsapnak. Többször is arra gondoltam a csata alatt, hogy ezt moziban lenne méltó megtapasztalni...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="itemprop" itemprop="name"><br /></span>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0of1380hIiYulvbC_HUDv-j-0K9jUn1mXA9V9XQWvr8vMKWreIPiOJpooPBfnZNcj7TRpn2F62jIBu5EbHmFYMK2DTZ5zUlj0YW0h6tQh1H_dBlQZlcX7nNYhnVvnN_hb2c8XY-sua5El/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="374" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0of1380hIiYulvbC_HUDv-j-0K9jUn1mXA9V9XQWvr8vMKWreIPiOJpooPBfnZNcj7TRpn2F62jIBu5EbHmFYMK2DTZ5zUlj0YW0h6tQh1H_dBlQZlcX7nNYhnVvnN_hb2c8XY-sua5El/s320/2.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="itemprop" itemprop="name"><br /></span>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="itemprop" itemprop="name">Az utolsó rész, a <i>"Winds of Winter"</i> pedig ugyanolyan epikus volt, csak máshogy, ahogy ezt a rendező előre is jelezte. Itt már nem voltak nagy akciók, csak egy - egy hatalmas wildfire-robbanás, ami "kiírt" jó pár szereplőt a történetből -, viszont több fontos sztoriszál is jelentős lépést tett előre. Az eddigi leghosszabb GoT rész volt ez, de egy perce sem volt "elpazarolva", minden egyes jelenetnek súlya volt. Itt is tetten érhetőek voltak a rendező stílusjegyei, és mindezt megfejelte egy zseniális score a sorozat zeneszerzőjétől, <b>Ramin Djawadi</b>tól. A kép és a zene összjátékával olyan epikus hatást ért el az epizód helyenként, hogy szinte könnybe lábadt a szemem az élménytől - ez bizony művészet. Ez a két rész tett 100%-osan biztossá abban, amit már évek óta mondogatok, ha ilyesmiről beszélgetek a barátokkal, mégpedig hogy a sorozat műfaja beelőzte a filmét - túlnyomórészt a tv világában (szigorúan korlátozva persze a sorozatokra) kell már keresni a kreativitást, az újítást, a művészi értékeket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib42cORvT3yDSlwXttb12-rI4usvgLGdZu9eJvZEcZsK7FsPhpWMMFtV1VOy1kyziqsQkRuGf5BAK4YVU7jsJ0ovPsXhQuWlTwd-KOFVbiFOGX4MKXhgK_Zh8gmRUNyu-io1C-cVpS9ipW/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib42cORvT3yDSlwXttb12-rI4usvgLGdZu9eJvZEcZsK7FsPhpWMMFtV1VOy1kyziqsQkRuGf5BAK4YVU7jsJ0ovPsXhQuWlTwd-KOFVbiFOGX4MKXhgK_Zh8gmRUNyu-io1C-cVpS9ipW/s320/3.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="itemprop" itemprop="name"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="itemprop" itemprop="name"><i>A játék</i> tehát új fázisába ért: sok figura lekerült a tábláról, a legfontosabbak pedig előreléptek. <i>Cersei</i> a Vastrónon; <i>Jon</i> az új <i>"King in The North"</i> (remélhetőleg tovább élvezheti a titulust, mint <i>Robb</i>); <i>Daenerys</i> elindult végre <i>Westeros</i>-ba az újdonsült <i>"Hand of The Queen"</i>, azaz <i>Tyrion</i>, és serege, valamint "kicsinyei" társaságában. A <i>Night King</i> pedig messze északon szövögeti terveit, bármik is legyenek is azok - abban biztosak lehetünk, hogy <i>A Fal</i> jelentette akadályt legyőzi majd valahogy. A kérdés inkább az, hogy a többi figura lejátssza-e addig <i>a játék</i> rá eső részét, vagy egy "free for all" meccsbe száll be a <i>White Walker</i>ek királya pokoli seregével... Ez utóbbi esetben nem sok jóra számíthat a kontinens. Mi viszont még 13 órára korunk legjobb tévés -, meg úgy általában véve fantasy produkciójából.</span></div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-76194035110987482842016-02-28T14:33:00.002+01:002016-02-29T20:48:19.650+01:00Végigtoltam: Firewatch<h4 style="text-align: justify;">
Talán a Dear Esther óta nagyon elterjedtek és népszerűek indie, illetve kalandjátékos körökben az úgynevezett "walking simulator"-ök, amiknek a jellemzője, hogy minimális bennük az interakció - ehelyett a narratívára, atmoszférára helyezik a hangsúlyt. Többé, kevésbé lineárisak, gyakorlatilag nem nagyon van befolyásod az eseményekre, szó szerint csak végigsétálsz a játékon.</h4>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ilyen játék a Campo Santo első alkotása is. Ez egy új indie stúdió, de az indie itt szigorúan úgy értelmezendő, hogy kiadó-függetlenek, nem "garázsfejlesztő" fiatalok. Az egyes tagok a következő játékokon dolgoztak, a teljesség igénye nélkül: The Walking Dead (Telltale), Mark of the Ninja, BioShock 2, Brutal Legend, The Godfather, Spore, Gone Home, The Cave, Ori and the Blind Forest, Fable 3, Deadpool, CoD: Advanced Warfare. Ha kíváncsi vagy a teljes renoméjukra, katt ><a href="http://www.camposanto.com/about/" target="_blank">ide</a><!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6fyTcDwRzkodpOA-7F8Uu0sOI_4zIRnlrCJhYpWR7Hpzvw5HTYNSHoUauL5ol-1sdX_R9OyGMLiOJXaxSdamFkudHQ71MQKzVH4DTKG8gLmYiLwdxP74QkSVAQTIjAEeAlFqDJLrEoX0i/s1600/tumblr_o2ghzkFI161sikueao1_500h.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6fyTcDwRzkodpOA-7F8Uu0sOI_4zIRnlrCJhYpWR7Hpzvw5HTYNSHoUauL5ol-1sdX_R9OyGMLiOJXaxSdamFkudHQ71MQKzVH4DTKG8gLmYiLwdxP74QkSVAQTIjAEeAlFqDJLrEoX0i/s640/tumblr_o2ghzkFI161sikueao1_500h.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Firewatch történetéről semmi konkrétumot nem szeretnék elmondani, ugyanis egy ilyen történet-orientált, rövid játéknál a legapróbb részlet is spoiler lehet. Az alapfelállás nagy vonalakban: 1989-ben főhősünk, Henry az élet elől menekülve fejest ugrik egy nyári melóba - parkőrnek áll a wyomingi <i>Shoshone</i> nemzeti parkba, egy kis nyugalomra, egyedüllétre vágyva, azonban kalandosabb lesz a nyara a természetben, mint várta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A játék egy ötletes bevezetővel indul: Henry megérkezését a parkba, majd a lakhelyéül szolgáló őrtoronyhoz rendszeresen megszakítják apró kis expozíciók, amik keretében szimpla sötét képernyőre kiírt pár soros szöveg felvázol egy élethelyzetet a férfi múltjából. Ezeknél általában döntenünk kell kisebb-nagyobb dolgokban, gyakorlatilag megalapozva ezzel Henry személyiségét. Az egészet szép zene kíséri, az érkezés jelenetei alatt pedig konstatálhatjuk, hogy ez a játék bizony gyönyörű. Manapság a profi fejlesztők szinte bármit ki tudnak hozni a Unity engine-ből. A Firewatch vibráns, némileg képregényszerű (bár nem igazán hasonlítható a cel-shadinghez) vizuális világát a tehetséges grafikus művésznek, <a href="http://ollymoss.com/" target="_blank">Olly Moss</a>-nak köszönhetjük, aki korábban elsősorban újragondolt film-posztereiről volt ismerhető.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGtKbmXATaCF54otcpYYNLWMAiAkFyH4amQbov34AmJEH7QAibJHa2-FCuY0QUMu3QDBwppXU63CYo7Ww2CFszOXff1yMZ6nhqrmxpknrUDugbcrNouCc5DoRMyu41Hx2LfG4MblnIm48x/s1600/firewatch-e3-6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGtKbmXATaCF54otcpYYNLWMAiAkFyH4amQbov34AmJEH7QAibJHa2-FCuY0QUMu3QDBwppXU63CYo7Ww2CFszOXff1yMZ6nhqrmxpknrUDugbcrNouCc5DoRMyu41Hx2LfG4MblnIm48x/s640/firewatch-e3-6.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint Henry-t irányítva megérkezünk a nyári lakhelyéül szolgáló őrtoronyba, felvesszük a kapcsolatot rádión a főnökével, a park egy távoli pontján lévő másik őrtoronyban rezidáló Delilah-val. A vele zajló rádiós párbeszédek jelentős szerepet játszanak a játékban, mondhatni a gerincét alkotják szinte. A Telltale TWD óta használt párbeszédrendszerére hajaz a Firewatch megoldása - kapunk mindig választási lehetőségeket, meg egy bizonyos rendelkezésünkre álló időt a választásra, amit ha hagyunk letelni, akkor csöndben maradunk. Az is egy opció tehát, hogy "néma leventeként" tudjuk le a történetet (nyilván fix pontokon azért így is beszél főhősünk), de aki nem érez késztetést a magunkkal hordozható kézi rádió használatára, az valószínűleg hamar megunja a játékot, és visszamegy lövöldözni - ez az alkotás nem neki szól.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjboge9_6TerFq0u08gq7gmVNbtZZDpcHrChiPeebGW7nfUAVUEnYcAXMf3kKo_v-0QQdHFrO4XJ2O6H8UEdkkTN8cndqSG8ASg2UbJpjYFWpGJuU16Oiz7ZM6Ux5CHYy9SbgYrchYvxP7/s1600/firewatch-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjboge9_6TerFq0u08gq7gmVNbtZZDpcHrChiPeebGW7nfUAVUEnYcAXMf3kKo_v-0QQdHFrO4XJ2O6H8UEdkkTN8cndqSG8ASg2UbJpjYFWpGJuU16Oiz7ZM6Ux5CHYy9SbgYrchYvxP7/s640/firewatch-2.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dolgunk hivatalosan tűzveszélyes helyzetek lehetőleges megakadályozása, illetve már esetlegesen kialakult erdőtüzek jelentése, terjedésének megfigyelése. Ahogy arra számítani lehet azonban egy kalandjáték esetében, nem lesz ilyen "egyszerű" a történet. </div>
<div style="text-align: justify;">
A játékmenet gyakorlatilag úgy néz ki, hogy ha akad valami kivizsgálandó dolog a parkban, azt megbeszéljük rádión Delilah-val, aztán kimegyünk "hike"-olni, magyarul talán "természetjárni". Eleinte igazi kis kirándulásnak érződnek ezek a játék gyönyörű tájain. Navigálni eléggé realisztikusan tudunk - van egy térképünk, amit az orrunk elé tartva is tudunk közlekedni, csak közben épp nem látunk tőle, de elég csak kézben tartani, és néha-néha felemelni, hogy lássuk, merre haladtunk. Minimap nincs, csak annyi a könnyítés, hogy térképünk dinamikusan jelöli a pozíciónkat. Emellett van egy iránytűnk is. Különféle trükkös terepeken kell áthaladnunk. Meredek sziklás lejtőkön ereszkedhetünk le, és később mászhatunk fel, ha korábban már kikötöttünk oda egy kötelet. Természetes "sziklalépcsőkön" felkapaszkodhatunk, leugrálhatunk. Szűk réseken préselhetjük át magunkat, és egy barlangot is meglátogatunk többször is a történet során. Noha a park egy jelentős része mindig elérhető a játék elejétől fogva, vannak bizonyos akadályok, amik csak a történet későbbi pontján lesznek legyőzhetőek, egy-egy addigra beszerzett eszköz segítségével. Amúgy sincs túl sok értelme teljesen más irányokba elbóklászni, mint ahová épp "küldetésünk" vezet - ez egy elég lineáris játék annak ellenére, hogy az előzetes infók alapján nem hangzik annak. Persze amerre megyünk, érdemes szétnézni, és kicsit le-letérni az adott ösvényről - akadnak azért különféle érdekes dolgok, amik miatt megéri. Szinte minden ilyen apró dologról, amit találunk, opcionálisan beszélgetést kezdeményezhetünk Delilah-val. Nagyon jó kis poénok származnak ezekből. Néhány fix dolgot a történet során el is nevezhetünk - persze csak egy pár lehetséges választás közül, de így is a "sajátunknak" érezzük az adott dolgot a továbbiakban, ugyanis onnantól a játék és a karakterek az általunk választott néven referálnak rá. Például, hogy érezzétek, miről van szó, egy nyaktörő lejtőt én <i>"Cripple Gulch</i>"-nek neveztem el. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3c2VfIl4PW4dCkwHLn6-Jrr1g0VZhX9vvEwJPYRdofcOw4zp1-qTXm55QJV6q5HxBLdYWOOf6_F_CqNyYcstc4NISkOWGFrJZiNt8CEGqDysR_ZJBcozciivQt5SeoyOOPs3EUYVgD5yS/s1600/firewatch-e3-5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3c2VfIl4PW4dCkwHLn6-Jrr1g0VZhX9vvEwJPYRdofcOw4zp1-qTXm55QJV6q5HxBLdYWOOf6_F_CqNyYcstc4NISkOWGFrJZiNt8CEGqDysR_ZJBcozciivQt5SeoyOOPs3EUYVgD5yS/s640/firewatch-e3-5.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán egy adott ponton a addigi jellemzően relaxáló játékmenetbe elkezd fokozatosan beszivárogni az izgalom, ami a történet során egyre fokozódva feszültségbe, paranoiába, izoláltság érzésébe, és néhol konkrétan félelembe torkollik. Félreértés ne essék, ez nem egy horrorjáték, bár a thriller címke talán "ráfogható". Viszont valahogy sikerül megtartania a megnyugtató hangulatot is, szóval furcsán, de kellemesen kettős elegyet alkot hangulatilag a cucc.</div>
<div style="text-align: justify;">
A játék hangjai, néha-néha felcsendülő zenéi a látványvilághoz mérhetően pazarok. Az erdő hangjai rengeteget<i> </i>hozzátesznek az immerzív hangulathoz. Lépteink hangja, madárcsicsergés, tücsökciripelés, a fák között süvítő szél, vízcsobogás - aztán később neszezések a közeli bokrokból, mintha valaki vagy valami állandóan a nyomunkban lenne; nagyon atmoszférikus. Tényleg élvezetes maga a "kirándulgatás" is, ami szerencse, mivel a játék jelentős részét ez teszi ki egy-egy objektíva között. Persze ezeket feldobja rendszeresen Delilah és Henry beszélgetése. Igazából számomra ezek a beszélgetések adták a játék sava-borsát, a mélységét. Elég felnőttes témák vetődnek fel, morális, lelkiismereti kérdések, amelyeket megválaszolva magunkat is jobban megismerhetjük picit. Imádom az ilyet!</div>
<div style="text-align: justify;">
A szinkronok egyszerűen zseniálisak. Egyetlen sornál nem érződik, hogy félvállról vette volna a bármelyik színész a dolgot. Mindkettőnek elég kellemes hozzá az orgánuma, hogy ne unjuk meg az egész játék során hallgatva, és színészileg is nagyszerűek, szóval egyetlen apró panaszom sincs, kiváló munka! Videojáték Oscar részemről. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért is használtam a rádiót, amikor csak tudtam, na meg azért is, mert alapvetően meghatározhatjuk Henry és Delilah kapcsolatát - ez az az aspektusa a game-nek, amire valódi befolyásunk van, és szerintem újrajátszani is ezért lesz érdemes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPPPNHWX-VfQ65zM4IHIihyphenhyphenwhI2OjlF-hsQ8MJ4oF28L1_wXXqkzQ2JUmzSqe2GkudD1APgcQ49-sE8uYwOL8vU3GK4avQrNSb6I4hnaVD6vTBSqA3HCwvJEIvh6gKYOz9Y-GoHKK9jhKw/s1600/firewatch_150305_06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPPPNHWX-VfQ65zM4IHIihyphenhyphenwhI2OjlF-hsQ8MJ4oF28L1_wXXqkzQ2JUmzSqe2GkudD1APgcQ49-sE8uYwOL8vU3GK4avQrNSb6I4hnaVD6vTBSqA3HCwvJEIvh6gKYOz9Y-GoHKK9jhKw/s640/firewatch_150305_06.jpg" width="600" /></a></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Összegezvén, a Firewatch egy rendkívüli élmény. Története drámai, thriller és krimi elemekből tevődik össze, ennek ellenére egy rendkívül "kikapcsoló" élmény, és természetesen a humor is helyet kap - ahogyan kell is neki mindenben. Átlagos játékideje játékostól függően 4-6 óra közé tehető - én a nézelődős, mindenről beszélgetős stílusommal érzésre az utóbbi felé tendáltam. Sok helyen olvastam, ahol panaszkodnak a hosszára, hogy egyeseknek 3 röpke óra is elég - na ők biztos, hogy úgy rohannak végig a játékon, ahogy "nem szabad". A türelmetlenek megfosztják magukat a lényegétől...</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiemelném, hogy ez határozottan egy felnőtteknek szánt alkotás. Nem korhatáros dolgokról van szó, hanem olyan témákat boncolgat, amiknek az átérzéséhez, megértéséhez kell egy bizonyos érettség, így tiniknek (és szellemileg kihívásokkal küszködő felnőtteknek :D) - szerintem - nem nyújtja ugyanazt az élményt, bár azért érettebb gondolkodásúaknak tetszhet.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="338" src="https://www.youtube.com/embed/cXWlgP5hZzc?rel=0" width="600"></iframe>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És a zárás előtt jöjjön még egy pár kép, mert egyszerűen gyönyörűek! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglCs4_SPeD5ZhPkKIMRcQIt_TB3sNAItyAHyBXsUA7-b2m85XJujwjN1F_U9_wiIXURC2lQb5f3Cjv90ZOrnWoPol1lyimiOcuWV5grCrK5Fbv-DQXAM0q96KMCUGkCIO0sKWiZmD7ZO8_/s1600/Bear-Tree-Approach-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglCs4_SPeD5ZhPkKIMRcQIt_TB3sNAItyAHyBXsUA7-b2m85XJujwjN1F_U9_wiIXURC2lQb5f3Cjv90ZOrnWoPol1lyimiOcuWV5grCrK5Fbv-DQXAM0q96KMCUGkCIO0sKWiZmD7ZO8_/s640/Bear-Tree-Approach-3.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgml3qurtSl90ABypCuC9nblvf3IlxO3OUnwwygzcaihWJofZpoVm0Hr3kLbVVBaVyCYFpFdfCmWSlcahUlIqsA-QBrUjYbM5j1R9wVRdkmrSmbDmiXvRoNg-v60sdcyRjVTwCZdHVNaslQ/s1600/firewatch-e3-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgml3qurtSl90ABypCuC9nblvf3IlxO3OUnwwygzcaihWJofZpoVm0Hr3kLbVVBaVyCYFpFdfCmWSlcahUlIqsA-QBrUjYbM5j1R9wVRdkmrSmbDmiXvRoNg-v60sdcyRjVTwCZdHVNaslQ/s640/firewatch-e3-4.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfQ3NOTUTotblttXkvR8AHJr0ndAWEnKly8-L4gzfTvIzH4WKwJC0vL2aDiZt6N11B404ClP44l0NXQbw8x0IuU5cPQHFl6Cy9ZLp8rye0usH2BVFKra4_dbSW7G6vD901fEu7MOdvtNtb/s1600/firewatch_11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfQ3NOTUTotblttXkvR8AHJr0ndAWEnKly8-L4gzfTvIzH4WKwJC0vL2aDiZt6N11B404ClP44l0NXQbw8x0IuU5cPQHFl6Cy9ZLp8rye0usH2BVFKra4_dbSW7G6vD901fEu7MOdvtNtb/s640/firewatch_11.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE-BpUjrb9u70LgoutYITUKRG_KRIBKkp9esUjWlGrw9q_16jsFbJD2chpiQmGBsQw1oGBAv6pQgn-2DlvQdzsup9vN9yJVGJopdMrUUuJWge8sjSl83nenCyS5sIDLFNIBpCpCg6uDTyY/s1600/firewatch_150305_01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE-BpUjrb9u70LgoutYITUKRG_KRIBKkp9esUjWlGrw9q_16jsFbJD2chpiQmGBsQw1oGBAv6pQgn-2DlvQdzsup9vN9yJVGJopdMrUUuJWge8sjSl83nenCyS5sIDLFNIBpCpCg6uDTyY/s640/firewatch_150305_01.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpfiCYEXdx3mwQZd96NdMx5e0A03VSDJvX8KhgpTqM9B0CJVHLSwjqctO_ZYmW0iQESmJgSTqyXY26hAYAsv-I3WarHIDDmQxJQLeEbXDvxTUt2rHufmBhyphenhyphen-589Y-Y3CTG-GzIDlikoDOR/s1600/firewatch_150305_05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 0em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpfiCYEXdx3mwQZd96NdMx5e0A03VSDJvX8KhgpTqM9B0CJVHLSwjqctO_ZYmW0iQESmJgSTqyXY26hAYAsv-I3WarHIDDmQxJQLeEbXDvxTUt2rHufmBhyphenhyphen-589Y-Y3CTG-GzIDlikoDOR/s640/firewatch_150305_05.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy minden területen erős első játékot tett tehát le az asztalra a Campo Santo. Várjuk szeretettel a következő alkotásukat, aminek elkészülte már szinte biztosra vehető, hiszen a Firewatch rendkívüli kritikai siker, és indie szinten tisztességesen, az elvárásokat túlszárnyalva teljesít anyagilag is.</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-22502242886893064662016-02-17T17:51:00.003+01:002016-02-17T17:59:30.556+01:00Végigtoltam: Mafia II<div style="text-align: justify;">
A 2002-es Mafia: The City of Lost Heaven című játéknak nem kellett sok idő, hogy az egyik örök kedvencemmé nője ki magát, miután 2003-ban sikerült szert tennem életem első komolyabb (a korában aktuális) pc-jére. Már eme játékprogram előtt is kezdtek nagyon érdekelni a főleg a szesztilalom ideje körül játszódó, elsősorban olasz-amerikai maffia <i>család</i>ok történetével foglalkozó alkotások, illetve alapvetően maga a korszak. Így rögtön otthon éreztem magam Lost Heaven virtuális városában, ámulattal tapasztalva, hogy a játék a témabeli kedvenc filmjeimmel vetekedő aprólékossággal van "megrendezve".</div>
<div style="text-align: justify;">
Oldalakon keresztül tudnám magasztalni, de legyen inkább elég annyi, hogy műalkotásnak tartom, és azóta sem mozdította el nálam a trónjáról semmi a kategóriájában. Semmilyen művészeti, szórakoztatóipari ágban nem szokásom kiemelni egy kedvencet, mert általában nem lenne szívem dönteni több jelölt között. Így hát maximum annyit tudok mondani, hogy a Mafia első része nagyon valószínű, hogy benne lenne a "top 5"-ös listámban, ha egyszer fel kellene állítanom egyet. (Baromi nehéz feladatnak találnám...)<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcPIJYowi14Al3tD-RuZx7GKw1oEjDk3QX8U6znEGGDq-4_nZQ3NVXdNnJoICXnHy37c58ZJZyGm2GrY7wwEthWBFV0SOmZx9Ag6idm6xz6_eNRotN4DM_YmdPUIFZod-VaWaYo_HM3y53/s1600/1391355322.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="450" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcPIJYowi14Al3tD-RuZx7GKw1oEjDk3QX8U6znEGGDq-4_nZQ3NVXdNnJoICXnHy37c58ZJZyGm2GrY7wwEthWBFV0SOmZx9Ag6idm6xz6_eNRotN4DM_YmdPUIFZod-VaWaYo_HM3y53/s640/1391355322.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Na de térjünk át a második részre. Mafia II, 2010. Abban az évben még mindig a 2003-ban vett gépemet nyüstöltem, persze már csak régi kedvenceket újrajátszva - újak közül maximum egy pár indie cím volt hajlandó mozogni megfáradt masinámon. Így szomorúan figyeltem a játékot övező hype-ot a megjelenés körüli hónapokban, beletörődve - ahogy annyi más játék esetében, amikről tudtam, hogy pont nekem valóak lennének, mint például a Bioware címei -, hogy én bizony ebből a körből kimaradok, talán majd valamikor a jövőben esetleg be tudom pótolni. Barátaimnak hála ez tavaly októbertől kezdődően így is lett (lásd: előző poszt), és természetesen az első bepótolandók közt ugrottam neki a Mafia II-nek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo0njdhmWLhe3ZUn1_SaYrdrkYuFoGru5AiodXAsS9wp6Hcer3YbbyDivum88k27ed-UhM_2_DDyO6ZgEV1Kbf7OC6YpVTHmiXqA1fnegKZhPnTckqELOvTG7QlZUdor5lviJsrMJzFunO/s1600/17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="337" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo0njdhmWLhe3ZUn1_SaYrdrkYuFoGru5AiodXAsS9wp6Hcer3YbbyDivum88k27ed-UhM_2_DDyO6ZgEV1Kbf7OC6YpVTHmiXqA1fnegKZhPnTckqELOvTG7QlZUdor5lviJsrMJzFunO/s640/17.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Első körben nyilvánvalóan lenyűgözött a grafika. Vegyétek figyelembe, hogy az előző gépemen gyakorlatilag semmilyen "AAA" kategóriás játékot nem tudtam játszani, ami 2007-tel kezdődően jött ki, így - képeket, videókat leszámítva, tehát tapasztalás útján - megmaradtam a 2005-'06-os szintű grafikánál. Nyilván 2010 óta is jöttek ki szebb játékok (játszottam is egy-kettőt), de azért szerintem még ma sem kell szégyenkeznie a Mafia II-nek sem ilyen téren. Főleg, hogy azért ahogy haladunk a fotórealizmus irányába, egyre lassul a grafikai fejlődés. Azt hiszem minden tapasztalt gamer egyetérthet, ha azt állítom, hogy sokkal kevesebbet haladt előre a grafika 2010 óta, mint mondjuk 2005-től '10-ig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első fejezet (lehetett volna prológus is, de mindegy) szokatlan volt, hiszen katonaként nyomultunk a háborúban a főszereplővel, Vito Scalettával egy szicíliai, fasiszta elnyomás alatt tengődő városkában. Noha elsőre furcsa volt, hogy nem érzem, hogy egy Mafia játékban "vagyok", utólag azt mondom, hogy tulajdonképpen ez egy ötletes tutorial pálya volt, ahol az irányítás csínját-bínját kitapasztalhattuk, valamint kaptunk némi képet Vito "háborús hős" múltjáról, ami gyakran szóba kerül a "fő" játék során.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2paGYCICVygZASal9Bmj5nyJQQ8rEy6X6aFyyAabCmn5kEKYjwuKpyjNQTue5OP94QWnwxfag0oJuGvb6MnevX9iR3Jfbc_sRC_Wu3FuV6d73gL6iSsewAOPcdm7wYW7hR2W9S2vwYVU2/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2paGYCICVygZASal9Bmj5nyJQQ8rEy6X6aFyyAabCmn5kEKYjwuKpyjNQTue5OP94QWnwxfag0oJuGvb6MnevX9iR3Jfbc_sRC_Wu3FuV6d73gL6iSsewAOPcdm7wYW7hR2W9S2vwYVU2/s400/6.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Aztán, ahogy megérkeztünk a játék helyszínéül szolgáló Empire Bay nevű fiktív keleti parti (USA, természetesen) városba, beütött a nagybetűs hangulat. Főhősünk gyerekkori barátja, Joe Barbaro fuvaroz minket be a városba a vasútállomásról, mi pedig az egérrel nézelődve elkezdhetjük ismerkedésünket a játék gyönyörű világával. Közben a két karakter folyamatosan beszél az autóban, rájuk sem árt azért odafigyelni... Természetesen rövid úton egy kocsmában kötnek ki, viszont Vito azért nem akar rögtön lerészegedni, úgyhogy hamar elindul haza az anyjához és (lány)testvéréhez. Az olasz-amerikaiak szegénynegyedét taxival közelítjük meg, de a hátralévő utat gyalog. Szakad a hó, szól Dean Martin-tól a <i>"Let it snow"</i>, és amíg megtesszük a maradék kis utat szűk utcákon, sikátorokon keresztül, számtalan kis scriptelt jelenet teremti meg az élő és lélegző helyszín hangulatát. Egy öreg néni megismeri Vitót, és megállítja beszélgetni (rajtunk múlik, hogy végighallgatjuk-e), többen is köszönnek neki, tesznek valamilyen megjegyzést, egy-egy lakásból kihallatszik az olaszokra sztereotipikusan jellemző "csörömpölős" veszekedés, máshol kidobálnak ezt-azt egy 2. emeleti ablakból, szóval lépten-nyomon történik valami, és ez lenyűgöző, még ha nagyrészt egyértelműen "előre megrendezett" is. Másnap, mialatt Joe barátunk lakásához sétálunk át, folytatódik a tendencia - a forgalom teszi a dolgát, valaki az újságos stand mellett olvas, egy járókelő elcsúszik a jeges járdán (ezek nem teljesen scripteltek - egész gyakran előfordul véletlenszerű gyalogosokkal), egy ház mellett egy házaspár vitája fajul egyre inkább el lerobbant autójuk mellett. Ez utóbbival mit sem törődve folytathatjuk utunkat, vagy akár végig is nézhetjük/hallgathatjuk a dolgot, aminek a végén a hölgy egyedül marad az autóval, mi pedig úriemberként vethetünk egy pillantást a motorháztető alá, természetesen három másodperc alatt rendbe téve a járművet. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ehhez hasonló hangulati elemek aztán szépen lassan egyre inkább megfogyatkoznak, de autókkal róva az utakat, (általában) a céljainkra összpontosítva annyira nem annyira feltűnő a dolog. Nehéz is lett volna az egész várost, a történet minden újabb napján megtölteni ilyenekkel. Az első benyomást viszont nagyon megdobják, beszippant Empire Bay...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWctvzga_D1VMRmHdAdXs0ojZBff6Xa0q8u434RN-_3Av-sJkM-ute8epqlG-7G8pZT-T2NNkLSU7-Ij8IqamHjE1BA_tbnj6nEksies_lqmxjYJfRv2hUfcHUIDMovcsdeEYFzG2oDzmH/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWctvzga_D1VMRmHdAdXs0ojZBff6Xa0q8u434RN-_3Av-sJkM-ute8epqlG-7G8pZT-T2NNkLSU7-Ij8IqamHjE1BA_tbnj6nEksies_lqmxjYJfRv2hUfcHUIDMovcsdeEYFzG2oDzmH/s400/9.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet megint nagyon kidolgozott - baromi igényesen és minden apró részletre ügyelve van tálalva a küldetések közben és az átvezetők alatt. Gyakorlatilag profi rendezésről beszélhetünk, mint egy film - és az első játék - esetében. Az elődhöz hasonlóan az alaptörténet itt sem egy túlbonyolított dolog - hősünk valamilyen külső körülmény (itt épp az, hogy Vito néhai édesapja egy csinos kis kétezer dolláros tartozást hagyott a családra) hatására beépül a szervezett bűnözés világába, aztán eleinte minden "hawaii", de aztán fokozódik a dráma, szorulnak a hurkok. A történetvezetés apró nüanszai, a dialógusok, küldetések alatti és közti apró kis extra történések, amik igazán megadják a Mafia féle történet ízét. Ezekre szükség is van, mert amúgy a fő történetvonal íve elég lapos lett az elsőhöz képest. Vito szerepében nem éreztem, hogy haladnánk felfelé a ranglétrán, maximum anyagilag, és nem volt meg az a "tartozom valahová" érzés sem, mint Tommy Angelo "bőrében" a Salieri családba "bedolgozva magam". Míg ott volt egy szép íve a történetnek - még akkor is, ha megjósolható volt a "görbülése", ha az ember jártas a témában -, itt inkább egy lapos vonal sajnos, még akkor is, ha az a vonal legalább vastag. Kicsit talán túlságosan is: nekem személy szerint néha nehéz volt követnem az egyes karakterek, szervezetek közti viszonyokat. Gyakran nem voltam biztos benne egy már sokszor elhangzott nevet hallva, hogy kiről is van szó, melyik oldalon van, illetve mi melyik oldalon vagyunk... Még el is fogadnám, hogy bennem van a hiba ezen a téren, de az első játékban érdekes módon semmi ilyen problémám nem volt: teljesen tisztában voltam a Salieri család felépítésével, hogy ki milyen szerepet tölt be a Dontól kezdve a bárpultos Luigi-ig, és mindig tudtam, hogy ki az ellenség.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összefoglalva tehát a történetről az a véleményem, hogy részletesen megírt, profi munka, viszont nincs íve, és hiányzik belőle az érzelem. Talán azt mondhatom, hogy ez realisztikusabb, viszont egy játékban egyértelműen élvezetesebb megtapasztalni az romanticizált verziót, amit az első rész is alkalmazott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizhpbxWDfgAIoF_8ND2gkpmvGE_0ugwYufK50olzN8AKdLjeRUjKP5PJMrfVlcsUVnTadQWbzVxmjioNIg0E0xny5nLm9zP82tU7hpPfoU_pYz00NUEmWT2KZUlRFtLFXGpsC8x3MHo1l-/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizhpbxWDfgAIoF_8ND2gkpmvGE_0ugwYufK50olzN8AKdLjeRUjKP5PJMrfVlcsUVnTadQWbzVxmjioNIg0E0xny5nLm9zP82tU7hpPfoU_pYz00NUEmWT2KZUlRFtLFXGpsC8x3MHo1l-/s400/5.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A játékmenetről gyakorlatilag ugyanez a kép alakult ki bennem: összességében pozitív, de itt-ott kicsit "lapos". Egy-két lopakodós részt, és egy pár börtönben eltöltött évet bemutató intermezzót leszámítva a legtöbb fejezet központi eleme egy nagy lövöldözés - ami egyébként nem baj, mert ez nagyon élvezetes lett a játékban, de nincsenek olyan emlékezetes kitérők, mint például az első részből a hajós pálya, a verseny (az azt megelőző résszel, amikor éjszaka a "kihalt" városban táncoltattuk meg az egyik versenyautót), vagy amikor az egyik küldetésünkről menekülve egy templomban kötünk ki, ahol épp egy olyan figura gyászmiséje zajlik, akit mi tettünk el láb alól, és persze a "gyászoló" gengszterek felismernek minket...</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve a lövöldözésre: kapott a játék egy fedezékrendszert, mint kb. tízből nyolc műfajtól függetlenül - itt most csak félig vagyok komoly - a Gears of War óta. Kényelmesen és precízen működik, és a shootout-ok helyszínei is jól vannak megtervezve hozzá, hogy folyamatosan, fedezékről-fedezékre haladva tudjuk osztogatni a fejlövéseket, vagy épp sorozatokat. Közben a falakból, kőoszlopokból darabok fordulnak ki a golyók nyomán, amik úgy általában is hatással vannak ilyen-olyan tárgyakra. Feltételezem, hogy ezek gyakorisága függ a PhysX beállítás mértékétől: nálam medium-ra volt állítva, és így is kellemesen John Woo-sak voltak a lövöldözések.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqtcxj1XQVCD5sIn24p_bU1pD9mhAnBIfi51wcl3kolnnwnjupRQdEE264Wvwz6B6d5m9i5eZjfLJ8lbD1s7yliyrktM7jBKMQJhgTlwAR5JoBv0HIQ_KBJdls6A_3YZtYxdxdb1OAbBcZ/s1600/12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqtcxj1XQVCD5sIn24p_bU1pD9mhAnBIfi51wcl3kolnnwnjupRQdEE264Wvwz6B6d5m9i5eZjfLJ8lbD1s7yliyrktM7jBKMQJhgTlwAR5JoBv0HIQ_KBJdls6A_3YZtYxdxdb1OAbBcZ/s640/12.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagyobb probléma az, hogy mikor egy-egy küldetés után kapunk némi szabadidőt, és oda megyünk a városban, ahová akarunk... tulajdonképp ennyiben ki is merül szinte a lehetőségeink "tárháza". Ugyan élvezetes az autókázás is "simulation" beállítással (máshogy nem is próbáltam), de céltalanul azért nem annyira, főleg, hogy a missziók keretében is sokat autózunk az egyes "állomások" között. A térkép ugyan meg van töltve mindenféle ikonnal, ami azt a látszatot keltheti, hogy van bőven tennivaló Empire Bay utcáin, de ez közel sincs így. Benzinkutakon megtankolhatjuk aktuális autónkat, de ez szinte egy felesleges funkció - 100-ból 99 esetben nem használunk olyan hosszan egy autót, hogy kiürüljön a tank... Kajáldákban ehetünk-ihatunk, visszatöltve az esetlegesen lecsökkent életerőnket, de ezt az aktuális lakásunkban is megtehetjük. Ruházati boltokban különféle stílusos hacukákat vehetünk Vitónak, de ez is csak addig érdekes, amíg meg nem veszünk minden nekünk tetsző darabot (én vettem kb. 3-4 féle öltözetet, különféle évszakokra/időre; a színüket pedig variálhatjuk bármikor ingyen és bérmentve), mert onnantól kedvünkre választhatunk a lakásunkon. Fegyvert vehetünk még itt-ott, valamint vannak a műhelyek, ahová bevihetjük autóinkat javítani, átfesteni, tuningolni, rendszámot cserélni - mondanom sem kell, de azért mondom, hogy ezek a lehetőségek közrejátszanak a rendőrséggel való hajszáinkban is - addig nem mehetünk be egy műhelybe, amíg a sarkunkban vannak, de ha sikerült leráznunk őket, akkor viszont egyenesen ajánlott, mert az autón "rajta marad" a körözés (Most Wanted az 50-es években...). Persze meg is szabadulhatunk tőle, ha amúgy is lopott volt, és nem is túl szimpatikus darab. Na ez viszont jó pont volt nálam, hogy akadt egy pár verda, ami eléggé a szívemhez nőtt, miután sok pénzt ráköltve szépen feltuningoltam. Egyszer szívtam is egy nagyot, mikor egy hosszú nap végén már csak annyi dolgom volt, hogy takarítsak el egy hullát, ami épp a csomagtartóban... foglalta a helyet. Miközben szépen, kényelmesen, a limitert bekapcsolva - ilyen helyzetben nem hiányzik, hogy gyorshajtás miatt szegődjön a nyomomba a rendőrség - haladtam abba az irányba, amit jelölt a minimap, megfogant bennem az ötlet, hogy ezt a kocsit megtartom, tetszik nekem. Útba ejtettem egy műhelyt, és feltuningoltattam a lehető legjobban a gépet, szép fekete alapon lángnyelves festéssel megkoronázva. (A szerelő gondolom némi pluszpénz ellenében "nem bánta" a hullát a csomagtartóban. :D) Aztán, ahogy kezdtem felismerni, hogy a szeméttelepre (ööö, inkább talán "roncslerakat") vezet a "gps", jött a felismerés is - a forgatókönyv szerint úgy szabadulunk meg a hullától, hogy palacsintává lapítjuk körülötte az autót. Ó, hogy az a...! Oda 2000+ $. Ne járjatok így!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_MiJUmy8BdvE2njr6-OMQLi47t6lfefSL2Gi_fFxg70GP1DiKEAkPt8WIqYucX0_ys7aBGSjOfYWs8P_RsG3u-djlqv9MmHD39oCUXHPA5aIwihp1glttR7ukhzYXIAA8RJej6yRLIWOj/s1600/16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_MiJUmy8BdvE2njr6-OMQLi47t6lfefSL2Gi_fFxg70GP1DiKEAkPt8WIqYucX0_ys7aBGSjOfYWs8P_RsG3u-djlqv9MmHD39oCUXHPA5aIwihp1glttR7ukhzYXIAA8RJej6yRLIWOj/s640/16.jpg" width="600" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na de elkalandoztam - vissza a térképre. A legfájóbb hiányosság azt hiszem az opcionális missziók teljes hiánya, főleg annak fényében, hogy akadnak a néhai betervezettségükre utaló jelek. Például ott van a dokk "kiskirálya", akinél a történet elején kunyerál Vito munkát édesanyja nyomására. Ugyan hamar kikerül a történet fő sodrából, de az egész játék alatt be van jelölve a térképen, meglátogatható, és ha beszélünk vele, valami olyasmit mond, hogy "bocsi, de most nincs számodra munkám". Ugyanez a helyzet a junkyard tulajdonosával, akihez autókat vihetünk bezúzni pénzért. Eleinte minden nap végén vettem a fáradtságot, és meglátogattam őket, hogy aztán ugyanazzal a szöveggel lerázzanak, aztán pedig csalódottan felhagytam a próbálkozással. Az elsőben az autószerelő fickó volt ilyen karakter, de hozzá valóban volt értelme menni a főküldetések után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az acsívment-vadászok számára tele van "szemetelve" a térkép gyűjthető dolgokkal - persze nem feltűnőek, közel sem, nem így kell érteni -, de számomra nem vonzó ez a játékstílus, hogy ilyen mű, történetidegen dolgokon görcsöljek, csak hogy a neten lássák az emberek, hogy én ezt bizony "kiszázszázalékoztam".<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIjbevxjRLN9_1Sc1VvSnnU0yc55VCUAoHYQqnEEiGiK3N_ZDPyDO3wmQuzXGjemAIumbbsdL7AopZUmWDK-hUxJ5X7YV-g2jzShr9NXIoOAJpzMfNOmPmxxMVJhfRlQ2XZUAdjY_xsiGb/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIjbevxjRLN9_1Sc1VvSnnU0yc55VCUAoHYQqnEEiGiK3N_ZDPyDO3wmQuzXGjemAIumbbsdL7AopZUmWDK-hUxJ5X7YV-g2jzShr9NXIoOAJpzMfNOmPmxxMVJhfRlQ2XZUAdjY_xsiGb/s640/8.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A játék audio részlege nagyon erős. Kifogásolhatatlanok a hangeffektek - a környezeti hangok, az autók, a forgalom zajai, a fegyverropogás. A rádióadásokban a kor válogatott klasszikusai hallhatóak az akkoriban népszerű műfajokban - swing, jazz, blues, az épp virágzásnak indult rock'n'roll, r'n'b, soul... Kellemes meglepetésként érheti az egyszeri rajongót, hogy néha az első rész "rádiós" zenéi is felcsendülnek az Empire Classic adón. A játékhoz "komponált" zene is igényes, és megkapó. Noha nem ragadt meg a fejemben annyi téma belőle, mint az elsőből, de ez talán csak azért van, mert míg azt jó párszor végigjátszottam már, ezt még csak egyszer (és ezt tuti, hogy nem fogom annyiszor). Ami egyenesen tökéletes, az viszont a játék szinkronja. Baromira el van találva mindenkinek a hangja, senki sem irritáló (esetleg csak ha az a dolga), egyetlen színész sem az utcáról - vagy a fejlesztők közül - van összeszedve. Mindenki profi, és érezhetően senki sem vette félvállról a szerepét, és még az akcentusok is jól hangzanak. Hollywoodi minőség tényleg, és ez is sokat tud menteni a történet közömbösségén... A kedvencem Joe, aki rengetegszer a <i>comic relief</i> forrása, szóval lehet nevetni rajta bőven, néha pedig drámát szolgáltat. Sosem untam meg, ahogy oltogatja az ellent a tűzharcokban, vagy ahogy Vitóval ugratják egymást gyakorta...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdqJn4-o788BqcfNaNhlRG-6miRKKtlW22iAMxiYtXcS3vEAI1g6p77Bh3eS-lVAxIMPvwjETBdCflL_4rkXrNPDMGz8g2B86V0Zlj0C6ne9jeFB0u6lTKce-iw5fpiVYuKMBYcUCRKZ1c/s1600/11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="357" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdqJn4-o788BqcfNaNhlRG-6miRKKtlW22iAMxiYtXcS3vEAI1g6p77Bh3eS-lVAxIMPvwjETBdCflL_4rkXrNPDMGz8g2B86V0Zlj0C6ne9jeFB0u6lTKce-iw5fpiVYuKMBYcUCRKZ1c/s640/11.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Imádni akartam ezt a játékot. Talán néha, egy-egy jobb pillanatában imádtam is, de utólag, összességében nem tudom ezt mondani. Pedig technikailag szinte minden megvan benne, ami az elsőben. Mióta végigjátszottam, eltelt kb. két hónap, volt időm tehát érlelgetni magamban a kérdéskört, és arra jutottam, hogy a sztorin "bukik el" a Mafia II nálam. Persze nem összességében, csak az elődhöz képest. És hozzá kell tenni, hogy vannak kisebb momentumok, ahol elkap ugyanaz a "fíling", főleg humoros részeknél - ilyenkor érződik, hogy ugyanaz a csapat alkotta ezt is. Viszont a fő vonal nem "ránt be" úgy. A főszereplő kevésbé szimpatikus, nem igazán jut előre, nem tartozik sehová, lojalitása is max a legjobb barátja, Joe felé van, de ez (talán) "alap". Őt leszámítva egyik karakter sem szerepel eleget, hogy igazán megszeressük, vagy megutáljuk. Arról nem is beszélve, hogy a vége felé folyamatosan és sajnos hiába vártam, hogy felpörögjenek a dolgok, emelkedjen a vérnyomás. A nehézség fokozódott kicsit, de a dráma, a tétek nem. Az utolsó nagy shootout után csak lestem értetlenül a záró jeleneteket, hogy: "- Ennyi? Ez a vége??"</div>
<div style="text-align: justify;">
A játék egy pontján volt egy montázs jelenet - egy cutscene-ben mutatták be, hogy miféle maffia melókat végeztek Vito, Joe, és a harmadik legtöbbet szereplő karakter, Henry, miután mindhárman bekerültek az egyik család kötelékébe. Nos, én <i>azt</i> a részt szerettem volna játszani! Ahogy "bedolgozza magát" a srác, erősödnek a baráti kötelékei, meggazdagszik. Tudom, tudom, ilyet láttunk, olvastunk, játszottunk ezerszer. Mégis - nekem csalódás, ha egy Mafia című játékban sosem érzem azt a "valahová tartozást", szinte "családi" köteléket, ami jellemző a témát romanticizáló alkotásokban - és feltételezem, hogy azért valamennyi valóságalapja csak van ezeknek...</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy említettem az elején, olyan komolyabb, realisztikusabb jellege van a sztorinak, de nekem ez egész egyszerűen nem jön be annyira, mint az idealizált, érzelmeket generáló változat.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DE.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindennek ellenére azért a negatív csalódástól is távol áll a game. Csupán az első rész nagyon, de nagyon magasan hagyta a lécet. A műfajban azóta így is ez volt a legközelebb hozzá, hogy megugorja. Nem túl közel, de még mindig a legközelebb. Szóval az első rész, illetve a műfaj rajongóinak mindenképp ajánlott a végigjátszása!</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-20261378745890837602016-02-09T17:54:00.001+01:002016-02-09T21:52:51.374+01:00Helyzetjelentés - 2016. Február 9.<div style="text-align: justify;">
<h4>
Kedves Olvasóim!<br />Az előző Safe House tartalmát sikeresen átköltöztettem az újba (a.k.a.: ide), úgyhogy innentől új kontentre számíthattok.</h4>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br />
Ráadásul néhány hónapja (majdnem pontosan négy), születésnapom alkalmából pár cimborám meglepett egy számítógéppel, ami sok mindent megváltoztat(ott, azóta is). Elsősorban persze azt, hogy újra hardcore gamer arc vagyok - csak hát ezt felnőtt fejjel, munka mellett kicsit nehezebb menedzselni, mint tinédzserként... De annyi baj legyen - máris akad egy pár feledhetetlen élményem ennek (és nekik) köszönhetően, mint például a Mass Effect trilógia.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Safe House-ra ennek annyiban lesz hatása, hogy játék kategóriában ezentúl nem csak - számítógépes időszámítással - ősrégi klasszikusokat fogok tudni bemutatni, hanem a számomra úgy 2006 óta kimaradt klasszikusokat (és kevésbé emlékezetes darabokat is persze), egészen úgy az előző évig bezárólag. (Indie és alacsony gépigényű cuccok persze a jelenből is felbukkanhatnak.:)) Az időrend nem feltétlenül lesz betartva, mert játszani is úgy játszom, hogy ami épp eszembe jut/kedvet kapok hozzá...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mostanában éppen a Skyrim a fő elfoglaltságom, és annyira tetszik a világa, hogy aktívan "lövöldözöm" a screenshotokat, mintha túristaként fotózgatnék. Íme néhány "példamű" (1280x1024-es felbontáson készültek - katt az egyes képekre, ha teljes méretben szeretnéd megtekinteni!):</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYrzAPFUho1LlvGoC3gIB8GKSKwJJwnPaIxvhubKxbFYV2xy4LJAwcWlyZRdxRurev0ec1u_CeYauN6MeHNEZj0p5KnX7yEEdfpPf-iVzRhEehIK2TykgJH1seFm1bdDTcIIz48_o0rYre/s1600/TESV.exe+2016-2-6-0-12-33-588.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYrzAPFUho1LlvGoC3gIB8GKSKwJJwnPaIxvhubKxbFYV2xy4LJAwcWlyZRdxRurev0ec1u_CeYauN6MeHNEZj0p5KnX7yEEdfpPf-iVzRhEehIK2TykgJH1seFm1bdDTcIIz48_o0rYre/s400/TESV.exe+2016-2-6-0-12-33-588.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAogZ0mX2CxBx_4ujtZ4KC4Yk0-b2ukf75FWuQAbaucfHA57WaNxgeDEnU-JIC_PLQQo_AERARY4EbwxpPGn9hJvKhGAP_hPPqyZgFu9uypo0ZiY1v0V2GU8nvTe-LQhME1FH2FedRiie8/s1600/TESV.exe+2016-2-6-1-2-30-999.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAogZ0mX2CxBx_4ujtZ4KC4Yk0-b2ukf75FWuQAbaucfHA57WaNxgeDEnU-JIC_PLQQo_AERARY4EbwxpPGn9hJvKhGAP_hPPqyZgFu9uypo0ZiY1v0V2GU8nvTe-LQhME1FH2FedRiie8/s400/TESV.exe+2016-2-6-1-2-30-999.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0-aXiL2OJdRKkWqawT17KSgivBJ9PPTgtdyo8SlQXivjYAVxBBODvmCGgm68dlm7sEH-HXV7_9xSbUw314cxcfKZWZjiL3o0r6RmfUsD4deaeY774Tt32fqhM1V2YkH0e2Jy-e_HXfTsZ/s1600/TESV.exe+2016-2-6-1-2-41-126.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0-aXiL2OJdRKkWqawT17KSgivBJ9PPTgtdyo8SlQXivjYAVxBBODvmCGgm68dlm7sEH-HXV7_9xSbUw314cxcfKZWZjiL3o0r6RmfUsD4deaeY774Tt32fqhM1V2YkH0e2Jy-e_HXfTsZ/s400/TESV.exe+2016-2-6-1-2-41-126.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSitilpqgR08Ceyb6NRfsewPuLGTWI-j9nj0T6JjXaReY7LKEsqyAYkA15Nj6yesLOpTl-IY-QapQcOAlxWUFVqnxvS6fVqfx5q9Z6DJ-mxKoaIUT7s5NQkG3wmNDioTCxd9NRkvQBQY6e/s1600/TESV.exe+2016-2-6-1-46-51-748.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSitilpqgR08Ceyb6NRfsewPuLGTWI-j9nj0T6JjXaReY7LKEsqyAYkA15Nj6yesLOpTl-IY-QapQcOAlxWUFVqnxvS6fVqfx5q9Z6DJ-mxKoaIUT7s5NQkG3wmNDioTCxd9NRkvQBQY6e/s400/TESV.exe+2016-2-6-1-46-51-748.jpg" width="600" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9iA_0asTLaVgFThcSdS-5cOZtAOr_s9axy3FHsA7L_n-st7IAplRg_5B9bBZH4a1q-lnKe0I8_WRvQ8_A8YdPJzxk4E6kT_w4EDYVSFZxgHlJym4fdBO7aKXz_Q1WbzFPdoYD8Hyyh3lH/s1600/TESV.exe+2016-2-6-1-49-20-373.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9iA_0asTLaVgFThcSdS-5cOZtAOr_s9axy3FHsA7L_n-st7IAplRg_5B9bBZH4a1q-lnKe0I8_WRvQ8_A8YdPJzxk4E6kT_w4EDYVSFZxgHlJym4fdBO7aKXz_Q1WbzFPdoYD8Hyyh3lH/s400/TESV.exe+2016-2-6-1-49-20-373.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7Mus8bdydpBQe2m8iQbnOTMDi-q3O3NWlHnevZdDwo07BH0jWiqghw5G4uvvHm8Th5sXlVpGp5bOZ_PSOjjzYlgy01BWGBjeDbnPGuU9Q0blmdGxYTe1jKDUTDNOCOxA8PkuOBsysU9Pn/s1600/TESV.exe+2016-2-6-1-56-15-359.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7Mus8bdydpBQe2m8iQbnOTMDi-q3O3NWlHnevZdDwo07BH0jWiqghw5G4uvvHm8Th5sXlVpGp5bOZ_PSOjjzYlgy01BWGBjeDbnPGuU9Q0blmdGxYTe1jKDUTDNOCOxA8PkuOBsysU9Pn/s400/TESV.exe+2016-2-6-1-56-15-359.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT9rM6An2s1syXiJgg35jWgOqgjfkEF-pcCAUC4OtBVlrPP5oErMpyKe8dxSzzsckHbvJGgG0GcYSeK4iewKXRJ7JrKYf6nA-QzB8zrLHE85MuqotT-8ZRuC2a1vE0xxrhZZYT4Hdehu9A/s1600/TESV.exe+2016-2-7-1-26-47-516.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT9rM6An2s1syXiJgg35jWgOqgjfkEF-pcCAUC4OtBVlrPP5oErMpyKe8dxSzzsckHbvJGgG0GcYSeK4iewKXRJ7JrKYf6nA-QzB8zrLHE85MuqotT-8ZRuC2a1vE0xxrhZZYT4Hdehu9A/s400/TESV.exe+2016-2-7-1-26-47-516.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2mPeMUv8ejr5qfG5t9Cakpa-0cECXJzhM31rexQOBXBZrh-ibX3D0N02cnava8z-ToSnFX3NK0L2jsEEas8ROm2M22X1CN1f5SLYhXxJ7n8tlqcSoBR3aOQtJgl2sIUbJiJzRXM3NDQ0/s1600/TESV.exe+2016-2-7-20-31-20-928.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2mPeMUv8ejr5qfG5t9Cakpa-0cECXJzhM31rexQOBXBZrh-ibX3D0N02cnava8z-ToSnFX3NK0L2jsEEas8ROm2M22X1CN1f5SLYhXxJ7n8tlqcSoBR3aOQtJgl2sIUbJiJzRXM3NDQ0/s400/TESV.exe+2016-2-7-20-31-20-928.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUwTypgXKCNLH2PJidUCtCFE6lpYG0B9A0Zs5J19DnJhGZ7y-B4YNL9CkLQFfO_QrsnKU0q60scfWpfHVcglj55bp2aTqdr9kIClzvqXxA-nii2bB8KMu06KGIK4AyjUuwK8ZdEG2INl30/s1600/TESV.exe+2016-2-7-22-49-17-874.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUwTypgXKCNLH2PJidUCtCFE6lpYG0B9A0Zs5J19DnJhGZ7y-B4YNL9CkLQFfO_QrsnKU0q60scfWpfHVcglj55bp2aTqdr9kIClzvqXxA-nii2bB8KMu06KGIK4AyjUuwK8ZdEG2INl30/s400/TESV.exe+2016-2-7-22-49-17-874.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwg7wkkH4EZLvLtFAVRuzOznGZMT_LICc_yj-ri-bmeakyoUcQtADtIOamK_rEbsazLpsldoCwJHsOhLbYDCsoIiv6f_khFFfr4JjZ8UZBxHVmaqy1c0w7mWe3gC96-inF8tylv4RVJ8RV/s1600/TESV.exe+2016-2-7-23-19-11-673.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwg7wkkH4EZLvLtFAVRuzOznGZMT_LICc_yj-ri-bmeakyoUcQtADtIOamK_rEbsazLpsldoCwJHsOhLbYDCsoIiv6f_khFFfr4JjZ8UZBxHVmaqy1c0w7mWe3gC96-inF8tylv4RVJ8RV/s400/TESV.exe+2016-2-7-23-19-11-673.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9-qPEM92RA_0KU0UruoLux0cDm2e4LVR1oxx3JQ3gtbaWaZhyphenhyphenkga-yRjqkVN1UXze99XRKgLJeDttyywpzQFSyZ4qzp3GuLei5eETiQMVsYL2dg1CbWCaeaGVOlBC3FCLkiNRpr2Sq-I5/s1600/TESV.exe+2016-2-7-23-31-3-116.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9-qPEM92RA_0KU0UruoLux0cDm2e4LVR1oxx3JQ3gtbaWaZhyphenhyphenkga-yRjqkVN1UXze99XRKgLJeDttyywpzQFSyZ4qzp3GuLei5eETiQMVsYL2dg1CbWCaeaGVOlBC3FCLkiNRpr2Sq-I5/s400/TESV.exe+2016-2-7-23-31-3-116.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKv_Df656zG8SMbtJw1AqQFdIRAX_1GEMHuK18ZafeQGrhj3_hyphenhyphenJJ-J8kbapB5nKl0pIgFYOgGH_0eBv9rnEyBjAc2DYfBL0RTyWOpXTckABFH9kJB1sPL6EB4HxgXofI2TptkykLVkaMa/s1600/TESV.exe+2016-2-7-23-41-3-672.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKv_Df656zG8SMbtJw1AqQFdIRAX_1GEMHuK18ZafeQGrhj3_hyphenhyphenJJ-J8kbapB5nKl0pIgFYOgGH_0eBv9rnEyBjAc2DYfBL0RTyWOpXTckABFH9kJB1sPL6EB4HxgXofI2TptkykLVkaMa/s1600/TESV.exe+2016-2-7-23-41-3-672.jpg" width="600" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieb9SzVtmNliIYRY9qmUzkuSD4ivSAI3M5u3m_5Y_FMECx15MGr5Mo1sFBPjM5yBSZKoR_eb9ZPzm_uvO8gYA6S3oBSMZjEsN0TMszFJFD1-Y2Igl60XfUpNZMIuKU3H-WBrJCyg-Ynckt/s1600/TESV.exe+2016-2-7-23-41-30-530.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieb9SzVtmNliIYRY9qmUzkuSD4ivSAI3M5u3m_5Y_FMECx15MGr5Mo1sFBPjM5yBSZKoR_eb9ZPzm_uvO8gYA6S3oBSMZjEsN0TMszFJFD1-Y2Igl60XfUpNZMIuKU3H-WBrJCyg-Ynckt/s400/TESV.exe+2016-2-7-23-41-30-530.jpg" width="600" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, lényeg a lényeg: jönnek az új cikkek, juhééééééj!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Stay tuned!</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgNxcueoem2gKeh9cWEBW7-Zi3H_49Dv0nxmvkjzbiv_mqQ9g8tDTL8BPx1p8Obq3I3bwcil1ZpCiFFrr48TAhsryXyuACfZfbsIj9aeXtyteolRmyRPvJzJG4OmjHQDr5Oxo7ZWkHFQPw/s1600/TESV.exe+2016-2-6-0-12-33-588.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><br /></a>Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-59177214256425257182015-12-22T10:36:00.000+01:002015-12-22T10:41:14.496+01:00Filmajánló - Mad Max: A Harag Útja<h4 style="text-align: justify;">
Szerettem a Mad Max filmeket kölyökkoromban. Így aztán nyilvánvalóan érdeklődéssel figyeltem az új részről érkező hírmorzsákat, főleg miután megtudtam, hogy az eredeti trilógiáért felelős George Miller készíti.</h4>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tom Hardy</b>val is szimpatizáltam, mint új <b>Mad Max</b>. A moziba kerülés előtti kritikákat, véleményeket olvasva meggyőztem magam, hogy valószínűleg ez lesz az a film idén a <b>Star Wars</b>-on kívül, amit muszáj moziban megnézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnkkIdn3w1xXn1Qr_e1hQVemBqoGzBxBNQ5g1lWJ-SuFj_cWBifp8G7h6WgZbDgewxFylblsHNDLj2f6-hrkp6mzsLT8KA3C1tQNmTca-CFlPCalgLAiCzclcK_fJYIQAuHTdvGrpOAXqn/s1600/mad-max-main.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnkkIdn3w1xXn1Qr_e1hQVemBqoGzBxBNQ5g1lWJ-SuFj_cWBifp8G7h6WgZbDgewxFylblsHNDLj2f6-hrkp6mzsLT8KA3C1tQNmTca-CFlPCalgLAiCzclcK_fJYIQAuHTdvGrpOAXqn/s640/mad-max-main.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
Haver, ez aztán bejött!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ha emlékszel a régi Mad Max trilógiára… Nos, ez nem olyan.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Jobb.</div>
<div>
<a name='more'></a><br /></div>
<div>
Tiszteli az elődöket, és építi a mitológiát, ugyanakkor mindenre rátesz egy lapáttal, az akcióra pedig vagy tizenöttel. Ebben nyilván segítségére volt az igen komolynak számító, 150 millió dollárra becsült költségvetés is.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Történet nem sok van, de az kielégítő ebben a műfajban. A film elején a hosszú hajú, szakállas „Mad” Max Rockatansky (Tom Hardy) a legendás Interceptorral menekül egy csapat vérszomjas, mobilizált Hadfiú elől, akik rövid úton foglyul ejtik, és elhurcolják a Citadellába, ahol <b>Immortan Joe </b>(<b>Hugh Keays-Byrne</b> – aki 36 éve (!) a legelső Mad Maxben szintén a fő rosszfiút, <b>Toecutter</b>-t játszotta) az Úr. Miután kiderül, hogy Max univerzális vérdonor, be is fogják rögtön „vérzsáknak”, így láncolódik össze szó szerint a legyengült, de bizonyítási vágytól égő <b>Nux</b>-szal (<b>Nicholas Hoult</b>). Mindeközben <b>Imperator Furiosa</b> (<b>Charlize Theron</b>) a <i>Hadi Vas</i>at (ami egy brutális kamion) vezetve kereskedelmi útra indul Gázvárosba. A félkarú nő azonban eltér a tervtől – titokban magával vitte Joe öt „feleségét”, és el akar jutni velük a mitikus <i>Zöld Hely</i>re, ahonnan gyermekkorában elhurcolták. Az árulás természetesen rövid úton Immortan Joe fülébe jut, aki a teljes motorizált hadseregét Furiosa után küldi, pontosabban vezeti, menet közben pedig erősítést kap <i>Gázváros</i>ból és <i>Skulóváros</i>ból is. (Hiába no – rögtön két badass ellen már tényleg nagy sereg kell.)</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFEH8K5-I1BC6lneo1ZvysOGK3dQ0H7Vp3cIl8xjx9oG9FkN5dWFt2qfj5XLqjD9c0WkyPPwPbK_0YwI-CINkfeOIsdo-4C6LEiOwJdbYgQiaAkttOnyomOl5FkyyWb7mHEVqCv_2XULmr/s1600/MadMax-FuryRoad-ImmortanJoe.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFEH8K5-I1BC6lneo1ZvysOGK3dQ0H7Vp3cIl8xjx9oG9FkN5dWFt2qfj5XLqjD9c0WkyPPwPbK_0YwI-CINkfeOIsdo-4C6LEiOwJdbYgQiaAkttOnyomOl5FkyyWb7mHEVqCv_2XULmr/s1600/MadMax-FuryRoad-ImmortanJoe.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Lényegében ennyi. És mindez úgy az első negyed órában lezajlik – onnantól fogva a két órás film maradék játékideje jóformán egy egybefüggő, brutális üldözési jelenet. Ez talán unalmasan hangzana, ha a kivitelezés nem lenne ilyen elképesztő. A film összes brutális gépét megépítették, méghozzá működésre képesen. Aztán nagy részét „élesben” tönkre is tették. Amit csak fizikailag lehetséges volt, praktikus effektekkel, kaszkadőri munkával oldottak meg – utóbbiból a színészek is kivették a részüket. Gyakorlatilag egyetlen nagyobb jelenet van a film során – egy hatalmas toxikus vihar -, ahol a CGI-ra támaszkodtak. A többi jelenetben csak apró-cseprő utómunka volt szükséges, mint például a sivár sivatagi hátterek érdekesebbé tétele. Egyébként a filmnek egészen élénk színpalettát állítottak össze. Narancssárgás, barnás, vöröses árnyalatok dominálnak, így egészen másképp néz ki a film – és ez is volt a rendező célja –, mint egyéb poszt-apokaliptikus filmek szürkés, fakó, „mosott” világa.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP8feur4c9w6pWSutO3OB6cVI1VgkHuERW1KomXpuyv2MkwvwF-TktkozWQ8Ax0qCvTpljAqB04jDjnCGcneyhHE7gfX4G31z-5r6dOP07fnJOjLsRkcEuKd2oILFtv93Vj5UIVdxuCxYk/s1600/hekhd7g1ddmnboxclncm.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP8feur4c9w6pWSutO3OB6cVI1VgkHuERW1KomXpuyv2MkwvwF-TktkozWQ8Ax0qCvTpljAqB04jDjnCGcneyhHE7gfX4G31z-5r6dOP07fnJOjLsRkcEuKd2oILFtv93Vj5UIVdxuCxYk/s1600/hekhd7g1ddmnboxclncm.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A 70 éves <b>George Miller</b> a fiatalokat megszégyenítő energiával, dinamikával alkotta meg az akciókat. Az egész egy non-stop, adrenalinpumpáló, áll-leejtő, kinetikus, destruktív „balett”. Ugyanakkor végig teljesen követhető, ami sok mai akció-blockbusterről nem igazán mondható el. Ezt – az ügyes rendezés mellett - különféle cinematográfiai megoldásokkal érték el, például azzal, hogy az adott akció főszereplőjét (legyen az ember, vagy gép) mindig igyekeztek a kép közepe tájékán tartani, így nem kell az embernek keresni minden vágás után, hogy épp hova is kell fókuszálni.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVVsThlV8FYXDvETyXwGF0VzzSeo-_p-J4tlSKaE1nKUDyOIghRyesmtMjqG4AOq6oXu-5kG6ILwwQGCJAAaeR7_VTSIgX3eWTOIvlXm0v72oZqX0oyCeb8SddXim6AE9PlNP8KvN5hjfK/s1600/MadMaxFuryRoad.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVVsThlV8FYXDvETyXwGF0VzzSeo-_p-J4tlSKaE1nKUDyOIghRyesmtMjqG4AOq6oXu-5kG6ILwwQGCJAAaeR7_VTSIgX3eWTOIvlXm0v72oZqX0oyCeb8SddXim6AE9PlNP8KvN5hjfK/s1600/MadMaxFuryRoad.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A már emlegetett gyakorlati effektek, kaszkadőr-mutatványok teszik igazán durvává az akciót – a tudat, hogy ezeket tényleg megcsinálták. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a CGI-jal már mennyire átesett Hollywood a ló túlsó oldalára. Lehetetlen dolgokat létrehoznak vele, mégis sokkal brutálisabban hat a Mad Max realizmusa, mint például a szuperhősös filmek, vagy a <b>Fast & Furious </b>széria virtuális rombolása. Egyébként a Mad Max az utóbbi rajongóinak is kedvezhet – nekem legalábbis baromi kellemesek voltak például a motorhangok. Ahogy az elején a <b>Warner Bros</b> logó után beröffent a V8, hát, engem – meg a „hú”-kból, „wow”-okból, sóhajokból ítélve még sok mozilátogatót – már ott megvett a film kilóra. A járművek dizájnja elképesztő – van sündisznóra hasonlító homokfutó, több méteres kerekeken guruló monster truckok, lánctalpas kocsi, tankerek, többféle járműből egybeépített durvaságok. És persze ott a harci zenét szolgáltató monstrum, ami nagyrészt hangfalakból áll, és az elején köteleken lóg egy piros pizsamás, maszkos elmebeteg, aki folyamatosan zúz egy lángszóróval egybeépített gitáron, történjék bármi, a gép hátulján pedig többen is dobolnak. Ennek a gépnek köszönhetően már messziről hallatszik a zúzás – amiről egyébként <b>Junkie XL</b> gondoskodott -, ahogy közeledik Immortan Joe serege.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb72YK8irtKgsk8zsAmqRW6Hebzohq680XMfHfDN28FqgL42A_oR5jO9y_3sGUbElc6yokGj5DwUYIYWKoxPiiQCh9xxJ7LvStiCU4cCW2rshfEd_yTIjwHFC81twoVNiqtF94zuNh_6Pf/s1600/max3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb72YK8irtKgsk8zsAmqRW6Hebzohq680XMfHfDN28FqgL42A_oR5jO9y_3sGUbElc6yokGj5DwUYIYWKoxPiiQCh9xxJ7LvStiCU4cCW2rshfEd_yTIjwHFC81twoVNiqtF94zuNh_6Pf/s1600/max3.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A film poszt-apokaliptikus világa az egyszerű sztori ellenére rendkívül kidolgozott. Csak figyelni kell, és rájövünk sok apró dologra az itt élő emberek, közösségek társadalmi hierarchiájáról, nézeteikről, szokásaikról, vallásukról, anélkül, hogy a szánkba rágnák ezeket a részleteket. Jópofa volt például, ahogy a film elején, csatába indulás előtt a Hadfiúk a V8 "előtt" rótták le tiszteletüket.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjVMqs9AIptlfxATDISSmHDxkFJOgBt7fJ2e3AqCbAj6xkNbAxN9x8nEvCu1abFImjXjkm-1nzNiUYIbN9u0kQD1uFXaM4IhzCc-XuSrpj1IHsWYfNxYZpu5eqgMLwiElACAYZa1HE8f1j/s1600/sdcc-14-mad-max-fury-road-posters-unveiled_z372.1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjVMqs9AIptlfxATDISSmHDxkFJOgBt7fJ2e3AqCbAj6xkNbAxN9x8nEvCu1abFImjXjkm-1nzNiUYIbN9u0kQD1uFXaM4IhzCc-XuSrpj1IHsWYfNxYZpu5eqgMLwiElACAYZa1HE8f1j/s1600/sdcc-14-mad-max-fury-road-posters-unveiled_z372.1920.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Sok a visszakacsintás a régi részekre is, és teljesen tiszteletben is tartották azokat. A Tom Hardy által viselt dzseki például tök ugyanaz, amit anno <b>Mel Gibson</b> viselt, csak nyilvánvalóan fakóbb, viseltesebb. Max lefűrészelt shotgun-ja ugyanúgy „besül”, mint régen. Időről időre bevillanó képek, víziók gyötrik a múltjából, amik között a szemfülesebbek konkrét képkockákat fedezhetnek fel a régi trilógiából. Tom Hardy remekül hozza a karaktert. Szövege ugyan nem sok van, de hát Max régen sem volt túl szószátyár. A film elején lévő monológját leszámítva csak akkor beszél, ha nagyon muszáj – ha nem, akkor mormogással, dünnyögéssel, hümmögéssel nyugtázza a dolgokat. A frusztrált pillanataiból jó pár vicces, feszültségoldó jelenet kerekedik. Az akciókban nyilvánvalóan kellően kemény – ebben van már tapasztalata.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnUjJtHT1m-puDXr_YYtpiOVfYlK1tf-vRLRklQamkCrh_E8OPlc-BLG6HKH_TVnC0aWW9kKBFRjXkRmiBBzhE6LPRh5lKyXMsWJmiXtIT_0vd7944XomhZDDPpXik7SiOfemfYmLgOvTQ/s1600/635560680919636292-MAD-MAX-FURY-ROAD-MOV-jy-1019-.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnUjJtHT1m-puDXr_YYtpiOVfYlK1tf-vRLRklQamkCrh_E8OPlc-BLG6HKH_TVnC0aWW9kKBFRjXkRmiBBzhE6LPRh5lKyXMsWJmiXtIT_0vd7944XomhZDDPpXik7SiOfemfYmLgOvTQ/s1600/635560680919636292-MAD-MAX-FURY-ROAD-MOV-jy-1019-.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Charlize Theron Imperator Furiosája szinte egyenértékű főszereplője a filmnek, és egy kemény csajt ismerhetünk meg a személyében, aki döntéseket hoz, áldozatokat vállal másokért. Max-szel eleinte bizalmatlanok egymás irányába, de későbbi tetteik által aztán igazi bajtársakká válnak. Igaz ez Nux-ra is, aki eleinte kényszerből van hőseink közelében, de aztán rájön, hogy jobb társaságba keveredett, mint ahonnan „való”, így ő is hasznos tagjává válik a kis csapatnak. Hardy és Theron „star-power”-e mellett szolidan „megbújik” Nicholas Hoult, viszont utólag kezdem azt érezni, hogy talán övé az egyik legjobb alakítás.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEims7DjoSIMlz5lTZ1mHhdgxWHjzbbPMsVjFDz1E8GJJUNK6DuhQJHIpbQztVSYgt5jLLCJgpiOWZkdc9HgqAstWiKQn_Mb_5od5PkGLU5449k0wY7pH0sZtbAt5VuxAe-iWenyfaFxkuA6/s1600/1401x788-madmax.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEims7DjoSIMlz5lTZ1mHhdgxWHjzbbPMsVjFDz1E8GJJUNK6DuhQJHIpbQztVSYgt5jLLCJgpiOWZkdc9HgqAstWiKQn_Mb_5od5PkGLU5449k0wY7pH0sZtbAt5VuxAe-iWenyfaFxkuA6/s1600/1401x788-madmax.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Lassan összegezvén a gondolataimat – kicsit tartottam tőle a mozi előtt, hogy annyira felültem a hype-vonatra, hogy a végén majd csalódok, még ha jó is a film. Nos, ez nem történt meg, hiába olvastam el szinte minden fellelhető infót, véleményt a róla. Általában inkább lefelé próbálom nyomkodni az elvárásaimat, hiszen jobb pozitívan csalódni, de ennél a filmnél ez valahogy nem ment – éreztem, hogy ennek isteninek kell lennie. Így hát nagyon magasan volt az a bizonyos léc, de legnagyobb örömömre a film lazán megugrotta.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
George Miller egy zseniális akciófilmet tett le az asztalra. Legszívesebben beültetném rá Michael Bay-t, James Wan-t, Joss Whedon-t, illetve a többi manapság menő akciófilm-direktort egy-egy jegyzettömbbel a kezükben. Akik már kezdik unni az említett úriemberek filmjeit (vagy már évek óta unják őket), azok fellélegezhetnek – itt egy akcióorgia, amihez hasonlót még nem láttunk. A régi Mad Max filmek rajongóinak ugyanúgy ajánlott, mint azoknak, akik teljesen laikusan ülnek be rá – jó példa erre a nővérem, aki a szóban forgó „előműveltség” nélkül is száz százalékosan élvezte a filmet.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0wwFM_PoGT4dDeTqkhI7_Pum3MDqTjiEi9Q-30ucvxkWgvRSYpFyliRdvNaHOndigEkJO6FWGIi2Wt5xqMjj9nfzT9rED6ZdclWHz_4J-PMI4c5O9zIG-tRrI7JwmJTPwpaGkT0fmK_3Y/s1600/Mad-Max-Fury-Road-lovely-day.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0wwFM_PoGT4dDeTqkhI7_Pum3MDqTjiEi9Q-30ucvxkWgvRSYpFyliRdvNaHOndigEkJO6FWGIi2Wt5xqMjj9nfzT9rED6ZdclWHz_4J-PMI4c5O9zIG-tRrI7JwmJTPwpaGkT0fmK_3Y/s1600/Mad-Max-Fury-Road-lovely-day.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Az akciók mellett azonban nem ültették kispadra a művészi értékeket sem – a színészi játék, a forgatókönyv, természetesen a rendezés, a látvány, minden a helyén van, és ez meglátszik a film elsöprő kritikai sikerén is. Talán még pár Oscar jelölés is belefér majd, legalább „technikai” kategóriákban. Az viszont biztos, hogy a film (legalábbis az én szememben) <b>Az Országúti Harcos</b>-hoz fogható klasszikus.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>NE HAGYJÁTOK KI!</u></b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Jöhet a folytatás – ami már a tervezési fázisban tart <b>Mad Max: The Wasteland</b> munkacímmel.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
Apró kiegészítés: elnézést kérek a vegyesen alkalmazott angol és magyar nevekért/kifejezésekért. Angolul szeretek filmezni, ha tehetem, és mivel sokat olvastam a filmről előzetesen, ezért bizonyos dolgoknál nehezemre esett áttérni a magyar szinkronban alkalmazott verziókra. Viszont akadt pár, ami abból is megragadt, frappánsan sikerült. Egyébként a szinkronhangokat elég jól eltalálták. A fordításban fedeztem csak fel egy-egy apró bakit, ahol például nyilvánvaló volt, hogy elsikkadt a poén. Várom, hogy angolul is megnézhessem a filmet. :)</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<i>A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2015. 06. 06.</i></div>
</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-82545892287841890922015-12-15T17:02:00.003+01:002015-12-15T17:08:42.637+01:00Yelawolf: Love Story - Kritika<h4 style="text-align: justify;">
Eminem pártfogoltja végre megtalálta magát, mint művész, és ennek eredménye egy gyökeresen más album, mint a majd' négy évvel ezelőtti Radioactive, amiről szintén írtam anno.</h4>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A hip-hop világ épp az aktuális szupersztár, <b>Kendrick Lamar</b> második albumától, a <b>"To Pimp A Butterfly"</b>-tól van elájulva, a kritikusokkal egyetemben. A fogadtatása túlszárnyalta még a debütáló stúdióalbumáét is - <b>Metacritic</b>en jelenleg 97 pontos, ami azt jelenti, hogy nemhogy rossz, de még "közepes" kritika se igazán jent meg róla a nagyobb orgánumokban.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy jön ez ide? Úgy, hogy szokás szerint én az "underdog"-ot, illetve ez esetben farkast pártolom. Kendrick albumát kíváncsian vártam, nyitottan. Az előző nem lett a lejátszóim hosszas vendége, noha elismertem, hogy tud valamit a srác. Gondoltam talán majd most helyére kattan valami. Nem így lett, számomra a "TPAB" szimplán még több ugyanabból. Egyedi, kísérletező, teljesen más zeneileg (szerencsére), mint a manapság divatos vadhajtásai a műfajnak (pl. <i>trap</i>), plusz nagyon komoly <i>"wordsmith"</i> a kölyök. Mégis, a zenék nem ébresztenek bennem semmilyen érzelmet, se bulizni nem támad kedvem tőlük, se relaxálni, a mondanivaló pedig noha jelen van, de nekem nem "rezonál"; végülis mégiscsak az a lényeg, hogy ő a <i>compton</i>i király gyerek, a társadalomkritika pedig jelentős részben a rasszizmussal kapcsolatos... Lehet, hogy újszerűen közelíti meg a témákat, de mégiscsak hallottuk már ezeket ezerszer.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Yelawolf</b> második albumát ironikus módon kevésbé vártam. A <b>Radioactive</b>-et ugyan jónak tartottam anno, de manapság nem túl sűrűn veszek elő számokat róla, ráadásul az azt követő években pontosan azt véltem látni egy-egy elkapott számból, vendégszereplésből, hogy nem találja az irányt a srác. Aztán, ahogy már talán sejtitek, ez lett az az album a kettő közül, ami letaglózott.<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcly2fNE2p2JQH1d6_PUQqWIpUCI7mTSLNuMod23B-F0_rmL_MM9k0q879pSKSfV7OKTiFM0LWgCKFihLyeXeHQ1af0GTgDP8F6U_c7SNet99QqGQZ03jdIbuk_Pa2zgLhsTCgD-HlURUc/s1600/Yelawolf-Love-Story-Album-Cover.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcly2fNE2p2JQH1d6_PUQqWIpUCI7mTSLNuMod23B-F0_rmL_MM9k0q879pSKSfV7OKTiFM0LWgCKFihLyeXeHQ1af0GTgDP8F6U_c7SNet99QqGQZ03jdIbuk_Pa2zgLhsTCgD-HlURUc/s1600/Yelawolf-Love-Story-Album-Cover.jpg" /></a></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Love Story</b> több, mint egy rap album. Tovább megyek: a Love Story nem is igazán rap album. Yelawolf-ot is nehéz mostmár rapper-nek nevezni. Legyen inkább előadó, vagy művész. Ugyanis énekelni is marha jól tud, és előszeretettel teszi is az albumon. Nyoma sincs a Radioactive féle outsource-olt, noname előadók által énekelt, rádióbarát refréneknek - Yela tökéletesen ellátja a feladatot, és a saját refrénjei ezerszer jobban "belesimulnak" a számaiba.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Elindítva az albumot egy tipikus redneck-rémálom intróval találkozunk: Yelawolfot elrabolják az ufók. Az <b>Outer Space</b> egy rendkívül pörgős, ismétlődő gitár riffre épülő track, amire <b>Catfish Billy</b> (Yelawolf másik "nickje") a <b>Beastie Boys</b>-t idézően rappel. Egészen szokványos, jól összerakott szám tőle.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Change</b> pár fokkal szelídebb. Jellemző lett Yelawolfra, hogy a <i>verse</i>-öket is egyfajta félig ének, félig rap <i>flow</i>-val adja elő, és ez egy ilyennel indul, de a refrén után elkezd rappelni. Az első felében kellemes, relaxálós szám, míg a végére kicsit hektikus lesz, talán a szám címét, témáját is aláhúzva.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután kezd el az album játszani az elvárásainkkal.</div>
</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0c41Zy2cU_nNHdQNjLEhyphenhypheneCYaxD7tjgI6sBU3kC7Vm06gMRwfMPfe0M1EDRbbf1wDMcW5RiGSrKhfHmUNB-NLLfw1_mxfftHCJRUL9kx_tOIhAeWdNDY0LvGZoPbFZbZmL075GPyPJZC2/s1600/yela-flag-big.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0c41Zy2cU_nNHdQNjLEhyphenhypheneCYaxD7tjgI6sBU3kC7Vm06gMRwfMPfe0M1EDRbbf1wDMcW5RiGSrKhfHmUNB-NLLfw1_mxfftHCJRUL9kx_tOIhAeWdNDY0LvGZoPbFZbZmL075GPyPJZC2/s400/yela-flag-big.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az <b>American You</b> az a fajta track, ami az első másodperceiben rabul ejt, befészkeli magát a fejedbe. Rendkívül tiszta, <i>country, classic rock</i> ihletésű, akusztikus gitáros alap "egy szál dobbal" alatta; Yela pedig énekel pár sort, majd jön a refrén, egy apró kis viccel az utolsó sorban, amitől szerintem a legtöbb ember felnevet, mikor először hallja, ha érti. Ezen a ponton a gyanútlan hallgató úgy gondolja, hogy eddig a szám "intrója" ment, de aztán "kiteljesedik" a zene, és folytatódik a dallamos, kellemes ének. Ez egy ilyen szám. Azért az utolsó harmadában lenyom pár <i>bar</i>-t is. Klip is van hozzá, nézzétek/hallgassátok meg! Ha bejön, akkor egészen nyugodtan tehettek egy próbát az albummal is. Akár attól függetlenül is, hogy a rap/hip-hop a ti műfajotok-e! (Annyit azért előrevetítenék, hogy talán ez a legemelkedettebb hangulatú szám az albumon - noha alapjában jól jellemzi az egész stílusát, a legtöbb szám komolyabb, melankólikusabb.)</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/W8MratH51eY" width="560"></iframe>
</div>
<div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az album végig ezt a <i>southern-country-rock-rap</i> vonalat követi, sok gitárral, sok énekléssel - néha már-már felüdülés, mikor belekezd Yela egy rappelt verse-be, holott nem győzöm hangsúlyozni, hogy kifejezetten jól énekel. Olyan szám is akad, amiben konkrétan csak és kizárólag énekel, de olyan jól, hogy az már tényleg meglepő. Ez a <b>Devil In My Veins</b>, amit sokkal jobban el tudtam volna képzelni egy <b>Sons of Anarchy</b> epizód végi montázs alatt, mint a <b>Till It's Gone</b>-t, ami végül ott debütált. Azért az ezt az "új" stílust utóbbi is előrevetítette, és illett is szövegileg a Sons-hoz, de mégis...</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Ndpryp2OlUQ" width="560"></iframe>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A Radioactive-vel ellentétben szintén nyoma sincs a vendégszereplők miriádjának. Egyetlen feature került az albumra, ami nem más, mint egy mostanában tipikus, gigászi <b>Eminem</b> <i>verse</i> a <b>Best Friend</b> című, némileg vallásos témájú dalban. Yela meg sem próbálja tartani vele a lépést - úgysem tudná saját bevallása szerint sem -, inkább az ének-rap megoldásához tartja magát, amit nem igazán lehet összehasonlítani Em rap-jével. Mindenki jól jár. Tegnap debütált a nóta videóklipje, ami Eminemmel nyilván egy marketing-húzóerő lesz így az album kiadása utáni napokban. Íme:</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/it_04dk_97E" width="560"></iframe>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az <b>Empty Bottles</b> frankó, találó leírása a bánatok alkoholba fojtásának, a részegségnek, és a végén egy picit a másnapnak is. De nem úgy kell rá gondolni, mint egy "óda az alkoholhoz", inkább <i>downbeat</i>, melankólikus szám, pedig amúgy zeneileg pörgős. És személy szerint az egyik kedvencem. És az csak egy picit játszik közre, hogy én is imádom a <b>Jack Daniel's</b>-t. :D</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen megemlíteném még a <b>Johnny Cash</b>-t, ami azt a "lelki állapotot" ábrázolja, ami ahhoz kell, hogy az ember kiálljon a színpadra és szembenézzen a közönséggel, hogy ott kitárulkozzon és ne foglalkozzon azokkal, akik ezt nem fogadják jól. Cash nagy példaképe Yelawolfnak, aki ezzel az albummal tett is egy nagy lépést, hogy hasonlóan cool, bátor művésszé váljon.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Heart Break</b>-et, mert Eminem a zeneszerzője <b>Mark Batson</b> és <b>Mike Elizondo</b> közreműködésével. Akinek ezek a nevek nem mondanak semmit - nos, ők dolgoztak <b>Dr. Dre</b>-vel rengeteg zenén Eminem legsikeresebb albumain, főleg a <b>The Marshall Mathers LP</b>-n. Ez a szám el is üt picit az album rock-rap vonalától, de a dallamos-érzelmes vonalba teljesen beleillik. Az alap ezúttal zongora, a dob kemény, a szöveg feltehetőleg Yelawolf egy korábbi, tipikus "aranyásó" nője felé irányuló "oltás" gyakorlatilag.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Have A Great Flight</b>-ot, mert zeneileg-dallamilag egy kis egyszerű, kellemes szám, a szövege pedig egy gyönyörű megemlékezés feltehetőleg a nagymamájáról, akihez nagyon közel állt.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Disappear</b>-t, ami szintén megindító, de a téma negatívabb - gyerekként imádkozik, hogy eltűnhessen az agresszív pótfater, meg az őrült/perverz babysitter elől. Itt kitérnék picit arra, hogy a refrének általában véve művészien, tele képekkel, szimbólumokkal vannak megírva, nem csak előadva vannak jól.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tértem ki minden számra, de a nem említettek közt is vannak jók. Kimondottan rossz <i>track</i> pedig nem is igazán van, ami nem rossz teljesítmény egy 18 számos albumon (<i>skit</i>-ek, különálló<i> intro</i>-k, <i>outro</i>-k nincsenek).</div>
</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh36WB1cd70CGQkZ7Dij71WyOnnx8o9BcaE4p-v94PNCFBFM6EsfaZIkKN6fUXswmadGh9LE2qdhQ4BbM6uB_Kgu5AoX7jtfbwb8dsIv8IXxiz-uqQGdSVOOSwxuxa_-Np1PoLyrt03qxjL/s1600/yelawolf-eminem1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh36WB1cd70CGQkZ7Dij71WyOnnx8o9BcaE4p-v94PNCFBFM6EsfaZIkKN6fUXswmadGh9LE2qdhQ4BbM6uB_Kgu5AoX7jtfbwb8dsIv8IXxiz-uqQGdSVOOSwxuxa_-Np1PoLyrt03qxjL/s400/yelawolf-eminem1.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Yelawolf kreatív szabadságot kért, és kapott Eminemtől az album elkészítéséhez, és ez nagyon, elképesztően meglátszik - pontosabban hallatszik. A Radioactive óta voltak nyomai itt-ott, egy-két kósza számban, feature-ben, hogy milyen irányba tart a srác, de azért az album mégis a meglepetés erejével hatott. Az előzőn nagyon megpróbálták pop-os, rádióbarát irányba elvinni a zenéjét, aztán végülis hiába voltak rajta jó számok, és rappelt jól, olyannyira nem tudta, hogy mit akar (az album), hogy teljesen "darabos" volt, és nem igazán maradt emlékezetes.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A Love Story-val más lehet a helyzet. Tanúi lehetünk, ahogy egy művész megtalálja magát; kreatív szabadságot biztosítanak neki, ahol ő dönti el mindenben az irányt. Idevágó anekdota, amit egy interjúban mesélt Yela, hogy a Radioactive felvételekor előfordult, hogy mikor bement a stúdióba, mások már dolgoztak egy-egy számán. Míg ezúttal csak az ő, vagy Eminem meghívására lehetett jelen bárki is a stúdióban. A trendeket teljesen figyelmen kívül hagyja az album, egy darab "party sláger" nincs rajta. Noha gyökeresen eltérő zenék akadnak, mégis összességében egy koherens egészet alkot a 18 szám, amit ajánlott az eredeti sorrendben, egyszerre végighallgatni, noha igazi LongPlay a cucc a maga 75 percével.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ha be kéne skatulyáznom egy stílusba, azt mondanám, hogy Country-Rock-Rap. És ez Yelawolf "otthona", ahová most hazaért. Remélem, hogy lesz jövője neki és ennek a műfajnak, és nem hasal el anyagilag sem a project, noha nem hoztak kompromisszumokat ennek érdekében, szóval talán meg sem lepné őket. A tömegekből hiányzik manapság a kifinomult ízlés...</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve picit az elejére, ahol Kendrick albumával vetettem össze: a comptoni srác albuma sokkal inkább rap. A Love Story viszont számomra sokkal inkább zene, művészet.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Yelawolf: Love Story - 9,1/10</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>(A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2015. 04. 25.)</i></div>
</div>
</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-46785159078401958342015-12-08T16:07:00.000+01:002015-12-08T16:10:02.351+01:00Film-miX 1<h4 style="text-align: justify;">
A kiszámíthatatlan rendszerességgel érkező Film-miX "rovatban" rövidebb filmajánlókat fogok csokorba szedni, természetesen olyan filmekről, amiket láttam, és tetszettek annyira, hogy ajánlani tudjam őket, de valamilyen oknál fogva nincs motivációm "rendes" kritikát írni róluk. Pár sorban próbálom összefoglalni, hogy miféle filmre számíthat, aki kedvet kap egy-egy alkotás megnézéséhez.</h4>
<div>
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Prisoners (Fogságban) / 2013</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUXpvDnzK0jypScHF_9v8piF2bBZex6cw61dClnAsZcSgw-dULZFbtw4TLSmTR8eF99hE8_zaGFBawAVBLnw4F7higjej61lwpob9tRoPqEbBAEzYKyvyc-NmkA9jxnuyvjMe_gMXJqpFm/s1600/Prisoners.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUXpvDnzK0jypScHF_9v8piF2bBZex6cw61dClnAsZcSgw-dULZFbtw4TLSmTR8eF99hE8_zaGFBawAVBLnw4F7higjej61lwpob9tRoPqEbBAEzYKyvyc-NmkA9jxnuyvjMe_gMXJqpFm/s1600/Prisoners.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan régen láttam már valami jó thrillert! Persze lehet, hogy csukott szemmel járkáltam a műfajban mostanában, mivel mondhatni "leszoktam" róla az utóbbi években, mert úgy láttam, hogy egészen ötlettelen, egy kaptafa filmeket gyártottak benne - a horror és vígjáték kategóriákkal karöltve. Erre itt egy film, amiről előtte alig hallottam (ez manapság inkább jó jel, kivéve ha straight-to-dvd cuccokról van szó), és letaglóz!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A film alapfelütése: egy pennsylvaniai kisvárosban két család közös hálaadás napi vacsorájáról eltűnik két kislány - mindkét családból egy. Az egyetlen nyom, amin a szülők, és a rendőrség el tud indulni, egy lakókocsi, ami korábban a ház közelében parkolt. Ezt a járművet az üggyel foglalkozó nyomozó elég hamar megtalálja, annak sofőrjével, Alex-szel együtt, akiről kiderül, hogy értelmi fogyatékos, egy tíz éves gyerek IQ-jával bír. Mivel nem találnak bizonyítékot rá, hogy ő az elkövető, szabadon engedik. Az egyik kislány apja, Keller Dover azonban meg van győződve róla, hogy Alex közel sem olyan fogalmatlan, és ártatlan, mint amilyennek mutatja magát, így kezébe veszi a dolgok irányítását.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A két főszereplőt alakító színészek, <b>Hugh Jackman</b> (Keller Dover) és <b>Jake Gyllenhaal</b> (Loki nyomozó) mindketten rendkívül jól alakítanak - kicsit meglepett, hogy egyik sem kapott Oscar jelölést... Jackman-t kimondottan jó látni egy The Wolverine után egy ilyen emberi karaktert játszani, számos nagy pillanata van; ahogy Gyllenhaal-nak is a jó ösztönök által hajtott nyomozó képében, akinek a kislányok reménytelennek tűnő keresésével egyidejűleg az önbíráskodás sikamlós talajára lépő Keller Dover után is szaglásznia kell.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem egy gyors cselekményű, viszont hosszú filmről van szó, mégsem éreztem egy percig sem, hogy unnám magam, annyira érdekesen bonyolódik a sztori. Jó nyomozós thrillerhez méltóan sok a csavar, és szinte mindenkit igyekszik gyanúba keverni a forgatókönyvíró és a rendező, és hozzá kell, hogy tegyem: sikeresen. Nem áll fenn az a helyzet, ami a hasonló, ám gyengébb filmeknél, mégpedig hogy fél óra elteltével már összeraktunk mindent, és innentől azt nézzük, ahogy a főszereplők is apránként rájönnek arra, amit mi már tudunk.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Látványilag is elképesztő a film - persze nem CGI effektekre és hasonlókra kell gondolni, hanem fénykepezésre, és - borongós, nyomasztó - hangulatra. Az operatőri munkáért meg is kapta Oscar jelölését <b>Roger Deakins</b>.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>The Hobbit: The Desolation of Smaug (A Hobbit: Smaug Pusztasága) / 2013</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidi5vmtMg6WMVOgARfjvwbaGJHFcR5iUiaRuo0oTmZZk_uJAOHNn4d8iRMLEc9a3OXKCEF4XkvXTDk0mq0Mo8RkD3YCyxpM85nence60YWiKNRRWGY0h56lXlAByKLifBRhLNGaSUJ5qN7/s1600/Hobbit_Smaug.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidi5vmtMg6WMVOgARfjvwbaGJHFcR5iUiaRuo0oTmZZk_uJAOHNn4d8iRMLEc9a3OXKCEF4XkvXTDk0mq0Mo8RkD3YCyxpM85nence60YWiKNRRWGY0h56lXlAByKLifBRhLNGaSUJ5qN7/s1600/Hobbit_Smaug.jpg" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt nem részletezném annyira: akit érdekel, az úgyis tud róla nagyjából mindent.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem az első is tetszett - egy varázslatos, gyönyörű mese volt, szinte gyereknek éreztem magam a nézése közben. Ugyanezt az új installáció is hozza, sőt, ahogy az várható volt, mindent egy kicsit "fentebb tekert". Van itt humor (nagyrészt a törpék részéről), horror (óriás pókok), nagyon komoly koreográfiát felvonultató akciók, szép tájak, baljós és sötét helyek, mágia, régen látott és új karakterek, és persze a címszereplő sárkány. Ez utóbbi "szerepében" <b>Benedict Cumberbatch</b> lubickol - a hangjával, meg némi motion capture-rel, de így is emlékezetesen.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A film elég komoly cliffhangerrel ér véget, így aki rajongója a sorozatnak, az biztosan tűkön ülve várja a 3. részt, ami ismét decemberben jön majd.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gravity (Gravitáció) /2013</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDspXG_Y8dxwqbudXE_NMsWkMe8L_1Y8BtyJabZc6LcdUyCcgp2rNaOdLOJrCYxHqquQ0kS3n0O-385Up2p9CRMwG3oYVXPp4V8hrP1q1LegGIOKIVHG9c-nCEowhGzAcX4d3rdocas5oQ/s1600/Gravity.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDspXG_Y8dxwqbudXE_NMsWkMe8L_1Y8BtyJabZc6LcdUyCcgp2rNaOdLOJrCYxHqquQ0kS3n0O-385Up2p9CRMwG3oYVXPp4V8hrP1q1LegGIOKIVHG9c-nCEowhGzAcX4d3rdocas5oQ/s1600/Gravity.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Tátott szájjal néztem végig. Mindig is szerettem a sci-fiket, főleg a komolyabbakat, azokból viszont sajnos nincsen túl sok manapság - inkább sci-fi elemekkel tarkított akciókat erőltet Hollywood. <b>Alfonso Cuarón </b>filmjét viszont nem véletlenül jelölték tíz Oscarra. Űrben játszódó film sosem tűnt még ennyire emberinek, emberközelinek; köszönhető ez <b>Sandra Bullock</b> és <b>George Clooney</b> játékának, a rendezésnek, operatőri munkának, zenei és hanghatásoknak. A Gravity űrje egyszerre félelmetes és gyönyörű, és úgy érzi magát tőle az ember, mintha maga is ott lenne a katasztrófába torkolló misszión egy szkafanderben. A technikailag lélegzetelállító vágás nélküli, majd' negyed órás első jelenet után némi "űrszemét" beindítja a láncreakciót - innentől kezdve szerepjátékos kifejezéssel élve mintha "critical fail"-ek sorozatát néznénk. Mikor már úgy tűnne, hogy jobbra fordul szegény Ryan (Bullock) sorsa, jön a következő balszerencse.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ami még szebbé teszi az egészet, hogy a film - az én értelmezésem szerint legalábbis - nem is elsődlegesen egy űrmisszióról szól, hanem a gyászról, annak feldolgozásáról, és az ember saját lelki erejének, élni akarásának megtalálásáról szól, és Sandra Bullock ezt tökéletesen átadta.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>The Machinist (A gépész) / 2004</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGZD5bg2CjOwjH9LYHAYBDulDNN7xVkRc2prM3jBeZsR3WxIhTnqEwyAqnkQ-RBRA6gjuroE672COJUe_NlXLddTaM98xFZNCX2UcsgCZNtERQRL18jHe-cGZ05z-HW29ypnz9ghAFT87S/s1600/Machinist.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGZD5bg2CjOwjH9LYHAYBDulDNN7xVkRc2prM3jBeZsR3WxIhTnqEwyAqnkQ-RBRA6gjuroE672COJUe_NlXLddTaM98xFZNCX2UcsgCZNtERQRL18jHe-cGZ05z-HW29ypnz9ghAFT87S/s1600/Machinist.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy rajongója vagyok <b>Christian Bale</b>-nek, körülbelül, vagy talán egészen pontosan azóta, hogy az <b>Equilibrium</b> című kultfilmben láttam. Képes jóformán egymagában elvinni egy-egy amúgy átlagosnak ígérkező, kis költségvetésű filmet is a hátán, szóval érdemes megnézni minden filmjét, legalábbis ha valakit le tud nyűgözni egy színészi alakítás.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az itt tárgyalt filmben annak tette tanúbizonyságát, hogy a végletekig képes elmenni egy szerep megformálásában - rekordmértékben lefogyott, komolyan rossz nézni a félmeztelen jeleneteit. A karakter, Trevor Reznik olyan, mintha "elfogyóban" lenne, fizikailag és mentálisan is. Egy éve nem alszik (ahogy elszundítana, vissza fel is ébred), és hallucinációk, üldözési mánia gyötrik - noha van az a mondás ugyebár, hogy ha valaki üldözési mániás, attól még nem biztos, hogy nem üldözik...</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tértem még ki rá, hogy ez tulajdonképpen milyen film is: egy pszichológiai thriller, méghozzá elég nyomasztó hangulatú, tele Dosztojevszkij utalásokkal, és Hitchcocktól kölcsönzött stílusjegyekkel. A sztori nem lesz hamar átlátható, egészen a végéig nem lehetünk biztosak benne, hogy akkor most mi is van tulajdonképpen: Trevor szimplán begolyózott, vagy tényleg valamiféle csúnya játékot űznek vele, esetleg valamilyen szinten mindkettő igaz...? Bale az elképesztő fizikai elkötelezettségét - csak nézettek meg egy trailert youtube-on, aztán idézzétek fel, hogy milyen testalkatot épített fel rögtön a következő filmjéhez, a Batman: Kezdődik-hez - leszámítva is remekül alakít - a legjobbjai közé tehető a film ilyen szempontból. A műfaj, és a színész rajongóinak feltétlenül ajánlom!</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Rush (Hajsza a győzelemért) /2013</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpqzmBr1zXQahpNe4_IQQZ1yipQKu2LgmcYYCpJGGoCjs4m8Z6XbBXYYYOl_cKgcF9BI-1NATl7c0lBpi9rnC3nt63tNrOYXbCDGLtugCmPdADRE8YAGBkyu1CriRFRra3t_Xd_CDzD56O/s1600/Rush.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpqzmBr1zXQahpNe4_IQQZ1yipQKu2LgmcYYCpJGGoCjs4m8Z6XbBXYYYOl_cKgcF9BI-1NATl7c0lBpi9rnC3nt63tNrOYXbCDGLtugCmPdADRE8YAGBkyu1CriRFRra3t_Xd_CDzD56O/s1600/Rush.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Zseniális film. Igaz történet a <b>Formula 1</b> hőskorából, a '70-es évekből. <b>Niki Lauda</b> és <b>James Hunt</b> rivalizálását mutatja be. Sok más versenyzős témájú filmmel ellentétben - minden elfogultságom ellenére mondhatom - ez abszolút ajánlható, és ajánlott a téma iránt annyira nem, de a jól rendezett, játszott, írt drámákért inkább érdeklődő embereknek is. <b>F1</b> rajongóknak pedig kötelező házi feladat <b>Ron Howard</b> filmje!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A konkrét versenyzős részek tulajdonképpen kis hányadát teszik ki a filmnek, de legalább realisztikusak, semmiféle hollywoodi effekttel nincsenek szétcsapva. De igazából a lényeget pont inkább a háttér adja ebben a történetben - remek érzés "megismerni" ezt a két versenyzőlegendát. <b>Chris Hemsworth</b> élete legjobbját nyújtja az életet a lehető legjobban meg- és kiélni igyekvő Hunt szerepében, a show-t mégis <b>Daniel Brühl </b>viszi el Laudaként. Sajnálatos, hogy még csak nem is jelölték Oscarra.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az élményt <b>Hans Zimmer</b> zenei aláfestése teszi teljessé. Tényleg: F1 ide vagy oda - remek film.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Out of the Furnace / 2013</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt6EL2GK3CFaz4mOe6qOp66Uvgzjma_3MFmZOhtQLWKX-qu-kwLaMM9tiu0WIDhy4FVGmn3qECk6cp4QhmsRRJQwJiWvHSeFYalZl_l4lkuCyiCWAXCkxTmoFmtBYCUmQjdjC-eXTtOkTB/s1600/Furnace.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt6EL2GK3CFaz4mOe6qOp66Uvgzjma_3MFmZOhtQLWKX-qu-kwLaMM9tiu0WIDhy4FVGmn3qECk6cp4QhmsRRJQwJiWvHSeFYalZl_l4lkuCyiCWAXCkxTmoFmtBYCUmQjdjC-eXTtOkTB/s1600/Furnace.jpg" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét egy "Bale feature", de ezúttal egy egészen friss darab. Egy testvérpár, de inkább az idősebbik fivér (<b>Christian Bale</b>) története, aki, miután az Irakot megjárt öccse (<b>Casey Affleck</b>) előbb bajba keveredik, majd eltűnik, a saját frissen visszanyert szabadságát kockára téve veszi kézbe az öcsi keresését.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A sztori nem valami bonyolult, így a kellemes rendezés, és a Bale-től megszokott kiemelkedő játék viszi a hátán a filmet. Elég neves a szereplőgárda azért őt leszámítva is: láthatjuk a teljesség igénye nélkül <b>Zoe Saldaná</b>t, <b>Willem Defoe</b>-t, <b>Forest Whitaker</b>t, és az antagonista szerepében <b>Woody Harrelson</b>t. Bale mellett mégis Casey Affleck-et emelném ki, akire konkrétan máshonnan nem emlékszem, de itt meggyőzött - simán lepipálja színészileg a bratyót, Gézát (a.k.a. Ben, akinek viszont kezd a rendezés a fő mesterségévé válni, csak hogy ne szóljam le nagyon...).</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>The Wolf of Wall Street (A Wall Street farkasa) /2013</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE3bCvCJhM8AGK4I9f3R0Hyu4jRx9Zl1pgmYzgHjNjSGn9JewGoPLk-PPPepzQ6_5d_0OhebD3zcI8LQjuYeTqVgXcj73q1NiV0-Vgmv9upXcRnhAJP44lkYFHnMqU-bjszJ4g4_jdVxKY/s1600/Wolf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE3bCvCJhM8AGK4I9f3R0Hyu4jRx9Zl1pgmYzgHjNjSGn9JewGoPLk-PPPepzQ6_5d_0OhebD3zcI8LQjuYeTqVgXcj73q1NiV0-Vgmv9upXcRnhAJP44lkYFHnMqU-bjszJ4g4_jdVxKY/s1600/Wolf.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor elérkeztünk ennek a kis (?) összeállításnak a csúcspontjához - számomra legalábbis ez a film volt a legfontosabb hosszú idő óta. Mióta egy apró hírmorzsát olvastam róla, hogy készül, vártam. Hiszen <b>Martin Scorsese</b> az egyik (ha nem a) kedvenc rendezőm, és az előző <b>Leonardo DiCaprio</b>-val közös filmjeit is nagyon szerettem, noha a színészt azokon kívül nem tartottam sokra. Scorsese viszont "kitanította"; minden közös filmjükben egyre jobb lett Leo, míg mára azt kell, hogy mondjam, hogy egyértelműen a generációjának egyik legjobbja.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A filmre áttérve - a '70-es éveit taposó Scorsese mester energikus stílusát bármelyik ifjú titán megirigyelhetné. Olyan érzékkel - és szédítő tempóval - váltogatja a stílusokat, technikákat, mint bármikor. DiCaprio pedig élete alakítását nyújtja - a jelölés megvan, ideje hát megkapnia is végre azt az Oscar-t!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A történettel talán mindenki tisztában van, úgyhogy nem nagyon ragoznám, legyen elég annyi, hogy többé-kevésbé egy Jordan Belfort nevű tőzsdeügynök igaz története, a saját börtönben írt könyve alapján. Lényegében három dologról szól: pénzről, drogokról, és a pénzről, mint drog. Talán nem hangzik túl izgalmasan, de a "hangzat" csal. Ami engem speciel meglepett, az az, hogy mennyire erős a "comedy" tere a film műfajai között (imdb alapján: biography, comedy, crime). Régen nevettem annyit egy filmen, mint ezen - simán kenterbe veri a kimondottan vígjátéknak készült filmeket is. Pedig alapvetően nem szeretem a dekadens viselkedésből adódó (tragi)komikumot, de itt még az efféle is működik. Amiért még ismét áldanom kell Scorsese mestert (és a forgatókönyvíró <b>Terrence Winter</b>t is megemlíteném azért), hogy nem próbál semmiféle tanulságot legyömöszölni a torkunkon - egyszerűen elénk tárja a sztorit, megmutatja a történéseket. (Nem kell megijedni az "erkölcs-kommandónak" sem - nem is "isteníti", romantizálja a filmben látott viselkedésformákat.) Felnőtt emberekként kezeli a nézőket, akik le tudják vonni a saját konzekvenciáikat.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Leo tehát lubickol Belfort szerepében. Rengeteg féle helyzetben, hangulatban láthatjuk, így nem nevezhető egy egyszerű szerepnek semmiképpen, de a színész és a rendező nem kötöttek kompromisszumot. Botránkoztatnak, nevettetnek... Nos, ezzel most gyakorlatilag magam alatt vágom a fát, de inkább nem is sorolnám tovább, hiszen ez a két motívum kiemelkedik a többi közül.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Rajta kívül is vannak nagyon jó alakítások: <b>Jonah Hill</b>t, <b>Matthew McConaughey</b>t, <b>Jon Bernthal</b>t, és <b>Margot Robbie</b>-t emelném ki, bár utóbbit talán inkább azért, amit esztétikailag hozzáadott a filmhez Belfort "trófea feleségeként". :D</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Egy dolog, amit többször csinál a film, az a 4. fal ledöntése: Leo a kamerába néz, és hozzánk beszél egy-egy jelenetben. Az egyik ilyennél a film közepe tájékán sikerült annyira hozzám beszélnie, hogy hangosan felnevettem, ha pedig épp kortyoltam volna a film mellé fogyasztott mérsékelten alkoholos italból, valószínűleg az orromon jön ki. Egyébként ez (4. fal döntögetés) is olyasmi, amit Scorsese tud csak úgy alkalmazni szinte, hogy egyáltalán ne menjen a hitelesség rovására.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan mondják, hogy a film legnagyobb problémája az, hogy legalább fél órával hosszabb, mint kéne neki lenni: nos, nem tudok ezzel egyetérteni - számomra elrepült az a 3 óra, amit a nézésével töltöttem. És akkor egy szó az egészre összegzésképpen: ZSENIÁLIS.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>The Shining (Ragyogás) / 1980</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1EJFit43or3qIziO3l18q1bkyYQLiZ1Ry4FrwHgYincBNLvtNMuXFJnmo3E7sJeyN8ENlvGAVsjQDvTo33AAdgWmS1w9UHABCY7cseCSceazp1EMtb70M0gUN3JYFkKpFDjFMGB4giUod/s1600/Shining_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1EJFit43or3qIziO3l18q1bkyYQLiZ1Ry4FrwHgYincBNLvtNMuXFJnmo3E7sJeyN8ENlvGAVsjQDvTo33AAdgWmS1w9UHABCY7cseCSceazp1EMtb70M0gUN3JYFkKpFDjFMGB4giUod/s1600/Shining_1.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ez egy igazi klasszikus horror, egy igazi klasszikus <b>Stephen King</b> regény alapján. A legutóbbi vasárnap délutánján/kora este néztem meg a barátaimmal (sokadjára, viszont hosszú idő óta). <b>Stanley Kubrick</b> egyszerre volt hű a regényhez, és tért el attól jelentősen. A rendező obszesszív tökéletességre törekvése szenzációs jeleneteket eredményezett. Kellett persze ehhez <b>Jack Nicholson</b> is, aki zseniálisan játssza a mogorva, lassan begolyózó Jack Torrance-t. Mondhatni, hogy over-the-top az alakítás inkább több, mint kevesebb helyen, de ez egy ilyen karakternél szinte elvárt. Egy-egy kattant beszélgetése közben minden egyes arckifejezése aranyat ér.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Meg tudom érteni, hogy Kingnek miért nem tetszett először a film, hiszen ő nem ilyenre írta Jack-et, illetve alapvetően a sztorit, és - és itt az érv arra, hogy a számtalan többé-kevésbé elcseszett adaptáció mellett miért pont erre "panaszkodott" - ez a karakter bevallottan a leginkább autobiográfiai jellegű a munkásságában. Kicsit a paranormális elemet is visszafogta a rendező a könyvhöz képest, de ha mindezen túltesszük magunkat, és nyitott elmével nézzük meg, akkor tagadhatatlan, hogy egy (horror)filmtörténeti mesterműről van szó. Két külön dologként kell tekinteni a könyvre és a filmre; elégedjünk meg annyi kapcsolattal, hogy egy remek könyv ihletett egy remek filmet. A történetre nem is térnék ki inkább - aki a könyvet olvasta, az azért viszonylag "otthon lesz", aki pedig úgy vág neki a filmnek, hogy semmit nem tud, nos, neki nagyon könnyű lenne "lelőni" a sztorit.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Egy apró jó tanács: elsőre azért ne egy baráti társaság tagjaként nézd, mert úgy, ahogy minden egyes horrorfilmből, vígjáték lesz belőle. :D</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nos, ennyi lettem volna "hirtelen". Remélhetőleg nemsokára újra találkozunk.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Isten óvjon Jack Nicholson V-szemöldökétől!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<i>(A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2014. 01. 23.)</i></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-26960395540922522782015-11-25T16:42:00.002+01:002015-12-02T09:08:28.549+01:00Eminem: The Marshall Mathers LP 2 - Kritika<h4 style="text-align: justify;">
<b>Tegnap előtt (<i>szerk.: a cikk írásának eredeti dátuma szerint</i>) - kiszivárgás és némi ingyenes streamelés után - megjelent a világ legsikeresebb rapperének legújabb albuma.</b></h4>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
</div>
<div>
<div style="font-weight: bold;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Public service announcement:</i></div>
</div>
<div style="font-weight: bold;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Stan</i> vagyok. Abszolút elfogult <b>Eminem</b>mel kapcsolatban. Kritikát persze azért tudok megfogalmazni a kevésbé sikerült cuccai kapcsán, viszont szerintem a leggyengébb albumai is ütnek szinte bármit a kategóriában. E nézeteim kapcsán előfordulhat, hogy "nem Stan" olvasóim némelyikének érzését megsértem más előadók munkájának minősítésével.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A másik dolog: ez az iromány hosszú lesz. Itt az utolsó esélyed, hogy hozz némi kólát-chipset-sört-whiskey-t-popcornt-pizzát-bármit a gép elé!</div>
</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3Yppg2I0-SX1c2KbiUnE-7zMiC5RIFcnrmC_89GIjoIatbAuJO5VrdBvwR_1CmArnMP4Y1pWsb9BVhIwYWdL3gAUQl03Icn0eIO8tzp4AYhatN8VZKyCshqOJTcAovTouztVj5Zn_G48/s1600/covers.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3Yppg2I0-SX1c2KbiUnE-7zMiC5RIFcnrmC_89GIjoIatbAuJO5VrdBvwR_1CmArnMP4Y1pWsb9BVhIwYWdL3gAUQl03Icn0eIO8tzp4AYhatN8VZKyCshqOJTcAovTouztVj5Zn_G48/s400/covers.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<a name='more'></a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Na de térjünk a lényegre. Ha jól emlékszem, valamikor tavaly nyáron kezdtek el érkezni az első hiteles infó-morzsák arról, hogy Eminem új albumon dolgozik. Egy évre rá, idén nyáron egyszer csak négy betű és egy szám jelent meg a rapper hivatalos oldalán: <b>MMLP2</b>. Rajongói rögtön tudták, hogy ez a rövidítés a következő szavakat takarja: <b>The Marshall Mathers LP 2</b>, és nagyot dobbant a szívük. Ugyanis a Stan-ek, a közvélemény és a kritikusok nagy részének egyöntetű véleménye szerint <b>Slim Shady</b> 2000-ben megjelent <b>The Marshall Mathers LP</b> című albuma volt karrierjének legjobbja, és rengetegen minden idők legjobb rap albumai közé is besorolnák. Tehát ez a címadás karöltve olyan apróságokkal, mint Em újra szőke frizurája - nem mintha ez önmagában nagy szám lenne, de a nosztalgia erős érzés - villámgyorsan az egekbe tornászta az elvárásokat.</div>
</div>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
(Eminem-történelem órát igénylőknek javaslom a <a href="http://safehouse-ef.blogspot.hu/2015/08/eminem-recovery-kritika.html" target="_blank">Recovery kritikám</a> első részét.)</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán az album keddi megjelenéséig, egy szokatlan, modern eszközökkel operáló marketing időszak kezdődött, aminek keretében négy számot is elérhetővé tettek a lemezről, kettőhöz pedig videó is készült. Ez a négy szám erőteljesen eltérő stílusú. Hogy melyik jó, vagy harmatos, az ugyebár egyéni ízlés/tolerancia kérdése, viszont mindegyiket nehéz volt elképzelni egy ilyen című albumon.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az első single a <b>Beastie Boys</b>-t, és úgy alapjában véve a '80-as éveket idéző őrült szám, a <b><i>"Berzerk"</i></b> volt. Az alapot <b>Rick Rubin</b> "gyártotta", aki többek közt az előbb említett Beasties-t, és a <b>Run-D.M.C.</b>-t látta el születésem évének környékén kemény break-beatekbe oltott rockos, scratchelős alapokkal. Szóval pont olyasmivel, mint ez itt, aminek a központi motívuma <b>Billy Squier</b> <i>"The Stroke"</i> című számának legjellemzőbb részlete. A szöveg nem akar túl sokat, javarészt ökörködés, ahogy azt az Eminem albumok első single-jei esetében megszokhattuk - mínusz <b>Recovery</b> (<i>"Not Afraid"</i>). Az előadás stílusa picit a <b>Relapse</b> akcentusait, affektálását idézi, ami nem volt túl jó jel.</div>
</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ab9176Srb5Y" width="560"></iframe>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán videó készült az albumról elsőként - az új <b>Call of Duty</b> trailerében debütálva - kikerült <b><i>"Survival"</i></b> című nótához is, ami zeneileg és tematikailag is elég hasonló a Recovery <i>"Won't Back Down"</i>-jához, a szöveg viszont valahogy ütősebb. De talán mégis inkább olyan, mint ha a <i>"Not Afraid"</i> lenne agresszívabb kiadásban. Az a padlóról felállásról szólt, ez pedig a <i>"kész vagyok szembeszállni bárkivel és bármivel"</i> epizód. Nekem abszolút jobban tetszett, mint a Berzerk, viszont ez meg olyan Recovery-re illő számnak tűnt majdnem. Bárhogy is szerettem azt az albumot, nem szerettem volna újra hallani, MMLP2 cím alatt főleg. Elég belőle az az egy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/NlmezywdxPI" width="560"></iframe></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Ezután a <b><i>"Rap God"</i></b> őrjítette meg az internetet: ez egy olyan track, amiben Em demonstrálja, hogy miért is ő a legjobb, és hogy kisujjában van a "szakma" - nemcsak a saját érája a hip-hop-on belül, de a kezdetek úgyszintén. Gyorstüzelő üzemmódban rappel 6 percen keresztül, mesterien váltogatva a flow-kat, közben tiszteletet adva számtalan régebbi hip-hop előadónak, illetve leszólva a modern, "swag" rappereket. A zenei alap rontja csak az összképet, ugyanis eléggé EDM inspiráltnak tűnik. Pont azok a "wack" rapperek erőltetik ezt a (egyébként nem feltétlenül rossz, csak hip-hopnak) hangzást, akikről beszél; mivel azok "nem tudják, hogy milyen szavakat használjanak", így legalább a zene a hablatyolásuk alatt divatos, és elviszi a hátán a produkciót a fiatalok körében, akik amúgy se nagyon figyelnek a szövegre, vagy elég alacsony az IQ-juk, hogy ha figyelnek is rá, akkor is tetsszen nekik. Számomra ebbe a kategóriába sorolható Kanye West idén megjelent "Yeezus" című, kritikailag szerteszét-dicsért albuma is, aminek mellesleg szintén közreműködője volt az itt <b>Dr. Dre</b> mellett executive produceri munkákat ellátó <b>Rick Rubin</b>. Szóval az ő jelenlétét se tartottam feltétlen jó jelnek...</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/XbGs_qK2PQA" width="560"></iframe>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Tehát, hallottunk eddig két "rock-rap-et", meg egy szimpla elektronikus alapot. Eminem ugyan mindben zseniális (oké, a <i>"Berzerk"</i>-ben kevésbé, de az a marhulós 1st single), de azért egy jó albumhoz jó zene is dukál, és mérhetetlenül nagyot csalódtam volna, ha kiderül, hogy az egész anyagon ilyen modern, divatos beatekre nyomja. Erre rátett egy lapáttal a megjelenés előtt utoljára útjára engedett szám, a Rihannát felvonultató <b><i>"The Monster"</i></b>. A refrén alatt itt is durván elektro-popos zene megy, a verse-ök alatt nem vészes. Mondjuk az borítékolható volt, hogy ezzel a számmal a <i>"Love The Way You Lie"</i> elképesztő mainstream sikerét akarják megidézni, szóval nem voltak túl nagyok az elvárásaim.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/EHkozMIXZ8w" width="560"></iframe>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen a ponton már az album felé sem. Így győzködtem a barátaimat az albumról való beszélgetések során: <i>"Lehet, hogy ezek a leggyengébb számok. De még ha nem is, ez még csak négy. A tracklist alapján van még 11 (ha a skitet levesszük), ezek közt azért csak akad talán jó pár "dope" szám..."</i> Ebbéli reményeimet tovább fokozta, amikor kiderült, hogy lesz deluxe edition, ami plusz 5 számot jelent. De ezekkel az érvekkel már magamat is legalább olyan mértékben győzködtem, mint beszélgetőpartnereimet. Kezdtem azzal vigasztalni magam, hogy az "Eminem-skálán" gyengébb albumok is jók, csak nem annyira, mint a klasszikusai, szóval az nem kérdés, hogy jó lesz, csak az, hogy mennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, végre eljött az igazság pillanata.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenre felkészülve "teszem be winampba" az albumot. Elkezdődik a <b><i>"Bad Guy"</i></b>. A zenei alapot némileg antipatikussá teszi egy kis elektronikus "prüntyögés". Hm-hm... Beigazolódnak a félelmeim, miszerint Em azt hiszi, hogy a zene nem fontos, a lényeg, hogy divatos legyen? M'n'M szövegelése viszi a hátán azért - ő az a rapper, aki ezt talán bármilyen sz*r zenével megtenné. :D Hallgatózom tovább... és leesik, hogy ez a kultikus <i>"Stan"</i> folytatása! Stan kistesója, Matthew felnőtt, és bosszút akar állni a bekattant bratyóért. A szöveg egyre durvább, zseniálisan visszautalgat a <i>"Stan"</i>-re, szóval sodródom, de azért ott motoszkál valahol hátul az agyamban, hogy zeneileg nem méltó "ellenfele" a klasszikusnak. Aztán a szám legdrámaibb részénél - ami gyakorlatilag újrajátszása az előd ugyanezen részének - elhallgat a zene... Majd visszatér egy új, amolyan filmzeneszerű epikus motívummal, ami tökéletesen passzol a baromira hatásos verse-höz, amivel Em szolgál a végén, és "hivatalosan" is megnyitja az albumot. Végül is csak képes az elődhöz hasonlóan letaglózó lenni. Kb. azzal zárja a sorait, hogy "folytassuk ott, ahol az előző Mathers (album) abbahagyta", és jön az egyetlen skit, ami az MMLP <i>"Criminal"</i> című számának (angry teenager korom egyik legnagyobb kedvence) közepén helyet foglaló kis bankrablós szösszenet folytatása. Természetesen nem ér jó véget...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a <b><i>"Rhyme or Reason"</i></b>-nel az első másodpercekben meggyőz: méltó lesz a név (az albumé), és igaz lesz, amiben reménykedtem. Friss, de ugyanakkor oldschool alap - olyannyira, hogy egy '69-es klasszikus rock szám, a <b>The Zombies</b> <i>"Time of the Season"</i>-jét dolgozza fel -, laza, pörgős, játékos flow, akárcsak régen, sőt. Ezúttal az apját veszi elő egy kis nyelv-köszörülésre, akit nem is ismer - éppen ezért. Én pedig éppen ezért azonosulni tudok vele nagyon... Több számban is előkerül még a téma, például a <b><i>"Headlights"</i></b>-ban, ahol megbocsátó/bocsánatkérő mondatokat küld az anyja irányába, realizálva, hogy a rövid úton távozó apa jelentős szerepet játszott kettejük balhés, nehéz életében. Ezt leszámítva nagyrészt ugyanazokat a problémákat veszi elő, amiket annó bőségesen kimerített a szövegeiben - anyja, exfelesége iránti érzései, általuk elszenvedett sérelmei, a sztárság nem kívánt oldala. Viszont érettebb hozzáállással kezeli ezeket a dolgokat; természetszerűleg másképp gondolkodik 41 évesen, lassan felnőtté váló gyerekekkel, mint huszonévesen, legnagyobb sikerei idejében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban nem teljesen komoly, komor az új album, sőt! Nem "csak úgy" festette szőkére a haját újra Marshall, Slim Shady ezúttal tényleg visszatért. Botránkoztat és nevettet, ahogy régen. Úgy tűnik, hogy Em tökéletesen tisztában van vele, hogy a régi taktikák közül azért nem minden működik már ugyanúgy, főleg egy középkorú apuka szájából, éppen ezért jó adag öniróniával, néhol már-már magát parodizálva adja elő a "Szőke Démonra" (ehhez mit szóltok? :D) jellemző részeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF64O0ljbCs-hCRx25ArlQY6foBOZ217wzA9oKGbSa_LOsdPJdmwcAJIohorqNRXJxvDPj794w3J4Td61-tD9-FNvroK0KMuBVuxb58bAIbpO33T33xrRR-STNvbaip2iCIHkTmqM3Gubg/s1600/effoff.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF64O0ljbCs-hCRx25ArlQY6foBOZ217wzA9oKGbSa_LOsdPJdmwcAJIohorqNRXJxvDPj794w3J4Td61-tD9-FNvroK0KMuBVuxb58bAIbpO33T33xrRR-STNvbaip2iCIHkTmqM3Gubg/s1600/effoff.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Producerileg is kivette a részét most a munkából, a <b>The Eminem Show</b> óta először ilyen szinten. Mivel <b>Dr. Dre</b> gyakorlatilag csak az "approved" plecsnit nyomta rá az albumra, egyébként tevőleg nem nagyon foglalkozott vele, így Em megmutathatja, hogy mennyit tanult a mestertől ezen a téren. A <b><i>"So Much Better"</i></b>, vagy a <b><i>"Brainless"</i></b> klasszikus horrorfilmeket idéző alapjára például a jó Doktor is büszke lehetne. A klasszikusabb, retro rock hangzást hip-hoposító dalok Rick Rubin befolyását, munkáját tükrözik, de interjúkból kiderül, hogy Em már azelőtt elkezdett ezzel az irányvonallal kísérletezni, hogy ez a szakállas "weirdo" zseni csatlakozott volna hozzá. Én azt mondom, hogy összességében remek munkát végeztek: sokkal inkább a retro, még tényleg zenének hangzó alapokat preferálom, mint a manapság minden műfajba belopakodó elektronikus, dubstep jellegű "zajongást".</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik dolog, amit gyakrabban csinál, mint például legutóbb a Recovery-n, az a refrén-éneklés. Sosem volt énekes, tudja is a határait, de egy-egy fülbemászó dallamú, játékos kis refrénnel, mindenféle autotune-os torzítás nélkül simán lepipál néhány előadót, aki elvileg (saját meggyőződése szerint főleg) jól énekel. Aztán van egy olyan szám is a <b><i>"Stronger Than I Was"</i></b> "személyében", aminek az első kétharmadát énekli, majd a végén rappel, csakúgy, mint anno a The Eminem Show-n a <i>"Hailie's Song"</i>-ban. Ez az egyik legérzelmesebb nóta az albumon - újra a Kimmel való "gyűlölve imádlak" jellegű kapcsolatát veszi itt elő. Mondhatjuk úgy, hogy ez a legközelebbi dolog egy szerelmes számhoz Em-nél. Érdekesség, hogy sokak szerint Kim szemszögéből van írva, legalábbis a nagyobb, éneklős rész. Szerintem pedig bármelyikőjük szemszögéből lehet, és direkt így is van megírva. Sőt, abban sem lehetünk 100%-ig biztosak, hogy egyáltalán róluk szól a dal - fikció is lehet ugyanúgy, ahogy korábbi (Relapse) sorozatgyilkosos fantáziái. De azért mégiscsak valószínű - túl érzelmes hozzá a zenei alap is (ami itt is Em munkája), és a szöveg is - az ilyen pillanatokat általában azoknak tartogatja, akik sokat jelentenek neki, így vagy úgy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A zeneileg leggyengébb számok javarészt azok, amiket nem Em (és régi kollaborátora, <b>Luis Resto</b>) vagy Rubin "zeneszerzett". A legnagyobb kivétel ez alól a <b><i>"Legacy"</i></b>. Annak a <i>"Like Toy Soldiers"</i>-éhez hasonló alapja van: "military" dobok, zongora. Maga a szám egy motivációs track; Em annak a krónikáját írta meg, hogy hogy vált állandóan szekált, kívülálló gyerekből valakivé, aki pozitívumnak tartja, hogy más, sőt, az előnyére fordítja, és így sokkal többre viszi, mint akik korábban semmire sem tartották őt. Nagyon jó kis "cut", érzelmes, szép, kemény egyszerre. Érdekesség, hogy az elejétől a végéig egy rímet használ Mr. Mathers. Zseniális, hogy meg tudja tenni, hogy végig egy ilyen technikai bravúrra törekszik, de ez egyáltalán nem megy a koherens szöveg rovására.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az album tele van nosztalgikus, ironikus visszautalásokkal a 13 évvel ezelőtti The Marshall Mathers LP-re, illetve itt-ott a többi albumára is. Ezek között vannak konkrét bejátszások korábbi zenékből - egy számon belül felbukkan például a <i>"The Real Slim Shady"</i> és az <i>"I'm Back"</i> pár másodperc erejéig -, egész sorok más kontextusban, vagy épp konkrétan megváltoztatva, de felismerhetően, és zeneileg is emlékeket ébreszthet néhány szám, ahogy például az előbb említett <i>"Legacy"</i> tette nálam. De ezek nem dominálnak egy track-ben sem - abszolút nem arról van szó, hogy a régi zenéi sikeréből akar egy újabb várat építeni. Újra elővette a sérelmeit, kétségeit, dühét, cinikus öntudatát, amik régen annyira méllyé tették a zenéjét, és újra működik a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont valahogy összességében mégis pozitívnak hat az album érzésre, hiába építkezik Marshall arra sok számban, hogy a lelki szemetesládájának használ minket. Slim Shady mindig érzi, ha színre kell lépnie, hogy elmossa a határvonalakat a komolyság és a komédia között.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIFa-jlC-NBf4dP2wyD4HIvV9h0ItVl4JkdWwfMgLcgy4HabtsH-6BiAFQiEao-qAyDIruZAOgt1QWw2fnVyNMx0UyBKvfxtke1sk8HektdOy-o-2cLisB4CLOcfJ5BMGZ6_01XE1FIn5W/s1600/devilhorns.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIFa-jlC-NBf4dP2wyD4HIvV9h0ItVl4JkdWwfMgLcgy4HabtsH-6BiAFQiEao-qAyDIruZAOgt1QWw2fnVyNMx0UyBKvfxtke1sk8HektdOy-o-2cLisB4CLOcfJ5BMGZ6_01XE1FIn5W/s1600/devilhorns.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A helyzet az, hogy senki nincs egy szinten technikailag Eminemmel. A szövegei itt úgy élvezhetőek ki a legjobban, ha közben olvassuk a szöveget egy lyrics-site-on. Elképesztő, hogy hogy jut el egyik rímből a másikba, ahogy csűri csavarja az angol nyelvet, hogy a lehető legjobb hangzású sorokkal álljon elő, ahogy asszociációk láncolatát építi fel - néha egy-egy punchline-nál ébredünk rá, hogy már sorokkal korábban előkészítette nekik a terepet. Akadnak olyan sorok, amik egyszerűen olyan jól hangzanak, ahogy előadja őket, hogy olyan hatást váltanak ki, mint mondjuk mikor egy nagyon jó énekes durván kiereszti a hangját. Egyszerűen érezni, hogy milyen, már-már rögeszmés munka van bennük, hogy így hangozzanak - "költve" vannak, nem szimplán megírva egy, a sor végére erőltetett rímmel. Az előadás szintén ide tartozik: nincs másik rapper, aki ilyen szinten "rásimul" a flow-jával az alapra, legyen az bármilyen stílusú - ezért is van "szerencséje" a korábban emlegetett (szerintem) gyenge zenékkel. Egyszerűen magáévá teszi őket, alárendelt szerepet játszanak az irodalmi akrobatikájának. És az sem utolsó szempont, hogy artikulált, kivehető, amit mond, még az album leggyorsabb részén is, a <i>"Rap God"</i>-ban, amiben van egy rész, ahol 15 másodperc alatt majdnem 100 szón rágja át magát, ami másodpercenként átlag 6,5 szót jelent. És élőben is megy neki, csekkoljátok:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=fySaWH6qIVg" target="_blank">Mivel a kedves UMG letiltotta a videónál a beágyazás lehetőségét, így erre a szövegre kattintva érhetitek el a youtube videót. :)</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Te jó ég, még egy csomó számot meg sem említettem... Ott az <b><i>"Asshole"</i></b>, <b>Skylar Grey</b>-jel, amit egyre jobban szeretek, noha elsőre túl... "sűrűnek" éreztem az alapját, ha ezt lehet így értelmezni. A <b><i>"So Far"</i></b> viszont instant hit volt nálam. Elképesztően laza szám a maga country-rockos alapjával, Em pedig egyszerre nevettet, és fejezi ki Detroithoz való hűségét. A <b><i>"Love Game"</i></b> az egyetlen szám az albumon, ahol rapper konkurenciát engedett rá az alapra Shady, mégpedig az új hot-shot, <b>Kendrick Lamar</b> személyében, aki azok közé tartozik az új arcok között, akit elismerek, mert tényleg tehetséges, de a debütáló (<b>Aftermath</b>-es) albuma, a <b><i>"good kid, m.A.A.d city"</i></b> engem közel sem győzött meg úgy, mint a kritikusokat, mégpedig talán leginkább az egysíkú, semmilyen alapok miatt. Itt tökéletes partnere Em-nek - írhatna egy <i>"Mi a titka, hogy ne tűnjünk komplett lúzernek Eminem mellett?"</i> című esszét Lil Wayne számára... Tehát a <i>"Love Game"</i> keretében a hip-hop-hoz fűződő kapcsolatukat részletezik a srácok, fehérmájú csajszi metaforájaként aposztrofálva a rap game-et.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az albumot záró <b><i>"Evil Twin"</i></b>-ben újra keblére öleli Slim Shady-t korábbi "balhéik" után... Na és persze van még itt (a deluxe kiadáson) 5 bónusz szám is: ezekre már tényleg nem térnék ki részletesen, elég annyi, hogy mind jó, és egyáltalán nem érződnek "bónusznak" - valószínűleg alapból "be voltak válogatva" az albumra, csak külön rakták őket, hogy lehessen deluxe változat. A kedvencem talán a <b><i>"Desperation"</i></b> közülük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYG8nHNG_NyP-k3S43cyJ9OmYRH_gOhTntvrdKIMLTXdRXy9xk8IpHk9MfNpVhYDNzTYBjHklQxsE494ZpBrOdnWbcZk5uTogh0eweNncVE2jYGTs2aUt2a7GSlvbMzjkkYiU51Xt8Wy2z/s1600/back.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYG8nHNG_NyP-k3S43cyJ9OmYRH_gOhTntvrdKIMLTXdRXy9xk8IpHk9MfNpVhYDNzTYBjHklQxsE494ZpBrOdnWbcZk5uTogh0eweNncVE2jYGTs2aUt2a7GSlvbMzjkkYiU51Xt8Wy2z/s1600/back.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szövegeket azért nem idéztem ezúttal, mert egyrészt egész verse-ök alkalmasak lennének rá, másrészt akkor aztán tényleg nem lenne vége sosem ennek a cikknek. :) Szóval inkább javaslom, hogy higgyétek el nekem - Eminem jobb rapper, mint valaha. Tiszta "skill" szempontból meg sem közelíti senki aközül a kb. féltucatnyi közül sem, akiket még szeretek a mai felhozatalból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A The Marshall Mathers LP 2 egy sikersztori. Visszatérés a csúcsra. Egy középkorú egyedülálló apa portréja, aki képtelen felnőni. Mit képtelen? Eszében sincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mérges. Humoros. Gyűlöl. Szeret. Megbotránkoztat. Meglep. Elérzékenyít. Mintha az összes eddigi albuma pozitívumainak esszenciáját gyúrta volna egybe - egy gyökeresen eltérő stílusú számokat felvonultató, valahogy mégis kohezív egészbe: ez a The Marshall Mathers LP 2.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szokásos 10-es skálás értékelésem remekül összepasszol azzal, amit a Recovery cikk végén írtam:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>9.1</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt az albumot oda lehet tenni a polcon a The Marshall Mathers LP és a The Eminem Show mellé. Nem vall szégyent, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mennyit változott azóta a világ, mennyi mindenen keresztülment Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még egy The Eminem Show 2-t legalább, plíz, mielőtt visszavonulsz! Hm? :)<br />
<br />
***<br />
<i>(A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2013. 11. 07.)</i></div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-38565221426450863322015-11-20T19:10:00.000+01:002015-11-20T19:13:18.313+01:00Buried / Élve eltemetve - Ajánló<h4>
Te mit tennél, ha egy koporsónál éppen csak nagyobb faládában, feltételezhetően a föld alatt térnél magadhoz?</h4>
<div>
<div>
<br />
Na jó, könnyítsünk a helyzeten:</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Te mit tennél, ha egy koporsónál éppen csak nagyobb faládában, feltételezhetően a föld alatt térnél magadhoz, és lenne nálad egy mobiltelefon, amin csodák csodájára még térerő is van, mivel valószínűleg nem túl mélyen vagy eltemetve?<br />
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNURGrcHvtVlK8rtVuPmu1DGYHwWqk5bvusNYN-xXRDkvGTU9vMbzrTQ_AlzjxqzigfdqXRkKXup_MfjqD4h_5Lm9A-D1blyScSAGjL2VURrHV7UmiqcoZKmBg1LhHC1wkPOJI2cFWulWV/s1600/buried-poster2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNURGrcHvtVlK8rtVuPmu1DGYHwWqk5bvusNYN-xXRDkvGTU9vMbzrTQ_AlzjxqzigfdqXRkKXup_MfjqD4h_5Lm9A-D1blyScSAGjL2VURrHV7UmiqcoZKmBg1LhHC1wkPOJI2cFWulWV/s400/buried-poster2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Az élve eltemetés régóta egy kollektív rémálma az embereknek, és nem csak a klausztrofóbiásoknak. Ezt ki is használták már sokféle történetben, sokféleképpen, sokféle médiumon. Itt viszont egészen különleges módon szembesít minket a dologgal <b>Rodrigo Cortés</b> spanyol rendező, és ne gondoljuk, hogy egy működő mobiltelefon pótolhatatlan segítség, és garantált megváltás egy ilyen helyzetben, az üzenetrögzítők, hívásátirányítások, és a bürokrácia világában.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Paul Conroy egy egyszerű teherautó sofőr Irakban, és a film kezdetén a fenti helyzetben tér magához. Több apróság mellett van nála egy Zippo öngyújtó, amit jó pár hosszú másodpercnyi sötétség után, amikor csak a lélegzését halljuk, meggyújt. A kezdeti pánik után azzal próbálkozik, amivel valószínűleg minden ember próbálkozna a helyzetében: megpróbálja szétfeszíteni a faládát. Természetesen ez nem sikerül, másképp így, vagy úgy, de gyorsan vége lenne a filmnek. Ami egyébként "real-time", tehát egy másodpercnyi ugrás nincs az időben, és ami még érdekesebb, az egész másfél órás film a "koporsóban" játszódik. Talán néhány embernek már ez elveszi a kedvét, én viszont úgy gondoltam rá, hogy ilyesmire nagy valószínűséggel csak egy jó rendező vállalkozik, egy rosszabb el sem bírja képzelni, hogyan tudna egy ilyen koncepciót izgalmassá tenni. Bejött a várakozásom, ugyanis egy pillanatig nem tartottam unalmasnak - nos, unalmasabbnak, mint bármelyiket néha, amelyik tele van akcióval. Akció éppen itt is van, csak épp' másképp kell elképzelni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az egyetlen, és fő szereplőt <b>Ryan Reynolds</b> alakítja, és mindent kihoz ebből a korlátok közé szorított karakterből, amit lehet. Itt aztán tényleg rajta van a fókusz, őt látjuk az egész filmben, kivéve mikor épp' semmit nem látunk, mert nem világít semmivel. Rengeteg féle érzelmet, hangulatot kell átadnia - csak egy kicsit marad el ezen a skálán Christian Bale Equilibriumos figurájától, ami egy személyes kedvencem ilyen téren -: pánik, keserű irónia ill. szarkazmus (főleg a telefonbeszélgetések alatt), remény, reménytelenség, harag, beletörődés... Határozottan emelkedett a srác a szememben a romantikus vígjátékai, illetve "B" kategóriás akciófilmes szerepei után.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOIGd59gcWA4nbLCTKhAjZa29I7_o8Hn9knY5V4dLqAReTGfkhyphenhyphenm5yrnKIF0enUSQOmpZUpsC_R3AqL1wjpkdE3m499avlgJ3xcB31alywHp99xQRKDKy9cQ1kECqrK7Ov7puQnCpBT0p8/s1600/buried.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOIGd59gcWA4nbLCTKhAjZa29I7_o8Hn9knY5V4dLqAReTGfkhyphenhyphenm5yrnKIF0enUSQOmpZUpsC_R3AqL1wjpkdE3m499avlgJ3xcB31alywHp99xQRKDKy9cQ1kECqrK7Ov7puQnCpBT0p8/s1600/buried.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div>
<div>
Az operatőri munka is kiemelkedő - az értelemszerűen szűk mozgástérből a lehető legtöbbet kihozzák, érdekesen játszik a film a látószögekkel, így emiatt sem lesz unalmas. Néha Paul szemein keresztül láthatjuk, ahogy az öngyújtóját használva "szétnéz" a faládában, valamit keresve annak falain, illetve néhányszor, mikor épp mozdulatlanul fekszik szegény reménytelenül valami jelentősebb esemény után, a drámai hangulatot fokozó zenei aláfestés által kísérve a kamera eltávolodik tőle, egy vizuális trükkel látszólag megnagyítva a teret, lassan hátrálva a sötét ürességben. Látni kell.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ahogy a filmet is. Bár azt kell, hogy mondjam, hogy csak az nézze meg, aki el tudja képzelni, hogy egy ilyen film, aminek minden másodperce egy faládában játszódik, egyetlen szereplővel (másoknak csak a hangját halljuk), jó lehet. Ők valószínűleg azok a filmnézők, akik felismerik, és értékelik a jó rendezői, írói, színészi teljesítményeket.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Oh, és klausztrofóbiásoknak nem nagyon merem ajánlani! A film nézése közben valamennyire az is az lesz, aki amúgy egyáltalán nem, főleg, ha megfelelő hangulatban (sötétben, esetleg egyedül) nézi az ember.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egyébként 2010-es a film, és a rendező egyik inspirációja Alfred Hitchcock munkássága volt... Van üzenete (nem hiszem, hogy aki úgy dönt, hogy megnézi, annak előre a szájába kell rágnom), emellett szinte végig feszült. Nem véletlenül "nyalták meg a tíz ujjukat" utána a hivatásos kritikusok sem (nagy részük).</div>
<div>
<br /></div>
<div>
(Ha ez kritika lenne, és nem ajánló, és pontoznám... Sokat gondolkodnék, hogy 9-et, vagy 10-et adjak rá.)</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
***</div>
<div>
<i>(A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2012. 03. 20.) </i></div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-54735338024715442212015-11-19T16:14:00.000+01:002015-11-19T16:16:06.490+01:00Stephen King: Napnyugta Után – Ajánló<h4>
Talán itt még nem említettem, hogy a kedvenc íróm Stephen King. Amúgy is kajálok mindent, amit ír, de különösen kedvelem a rövid történeteket tartalmazó gyűjteményeit. Ilyen a Napnyugta Után is.</h4>
<div>
<div>
<br />
Nemrég éppen beszéltük <a href="https://www.blogger.com/profile/09404394959456043053" target="_blank">Lazá</a>val (aki osztja a <b>King</b> írások iránti szenvedélyemet), hogy milyen jó, hogy az öreg (64 éves) az utóbbi években kezdi visszanyerni fénykorának produktivitását, az után, hogy 1999-ben majdnem halálos kimenetelű baleset érte, és az új évezred első éveit még lábadozással töltötte. (A balesetről, és következményeiről elég részletesen ír a 2000-ben megjelent <b><i>Az Írásról</i></b> c. kreatív írást oktató jellegű – ezt a jellemzést talán kikérné magának – könyvében.) Ehhez képest most a bibliográfiáját nézegetve azt látom, hogy egyetlen év nem telt el azóta sem, amikor nem adott ki valamit, sőt, inkább az évi két publikáció a jellemző! Valószínűleg az zavart be egy kicsit, hogy valamikor 2001-’02 környékén voltak olyan nyilatkozatai, hogy talán abbahagyja az írást, de legalábbis mindenképp lassabbra veszi a tempót, mert fizikailag nem bírja az írást, fáj minden tagja a gépe előtt ülve, és a szeme sem a régi már. Szerencsére mégiscsak jöttek a könyvek, aztán pedig egy interjúban őszinte örömömre azt olvastam, hogy újra jobban bírja az „ipart” fizikailag, az ihlet pedig kiapadhatatlannak tűnik.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Na de térjünk vissza az írásom alanyára!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hölgyeim és Uraim:</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyJfH4JP0_Zy8E784WfXGZyL7maZ4jcvYx8wbRrNQe-s08xwDr96iFLSaRa6z682Q5Mbs3pJsJtiEAlWviC_jQ_s2gcyPIOXM9ZGcmDfkItbzvSTwJaRvw31LufrZ4xRymM1QarWRbLzPi/s1600/King3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyJfH4JP0_Zy8E784WfXGZyL7maZ4jcvYx8wbRrNQe-s08xwDr96iFLSaRa6z682Q5Mbs3pJsJtiEAlWviC_jQ_s2gcyPIOXM9ZGcmDfkItbzvSTwJaRvw31LufrZ4xRymM1QarWRbLzPi/s1600/King3.jpg" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div>
Sajnos nem saját példány – a helyi könyvtár tulajdonát képezi. Mit sem von ez le azonban az olvasásával töltött kellemes órákból. Az aktuális évezred 2. ilyen gyűjteménye ez <b>King</b>től, a 2002-es <b><i>Minden Haláli</i></b> óta. A Mestert felkérték egy antológia szerkesztésére, és miközben több száz novella között válogatott, megjött a kedve, hogy maga is újra hasonlókat írjon; hogy ismét előcsalja magából azt a könnyed, ámde feszes elbeszélői stílust, ami ezekhez szükséges. Ennek eredménye 2008-ban jelent meg, és 14, változó hosszúságú történet szerepel benne. Akad 10 oldalnál rövidebb, és kb. 60 oldalnyi hosszú is. Számomra nem igazán ismerős nevek fordították őket magyarra, de jó munkát végeztek – jó pár angolul olvasott <b>King</b> írással a hátam mögött elmondhatom, hogy „átjön” az eredeti stílus.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ezúttal nem a borzongató történetek vannak túlsúlyban – bár, hogy kit mi „borzongat”, az szubjektív -, hanem inkább a „szimplán” misztikus történetek, thriller-, vagy akár földhözragadtabb krimi jellegű írások.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
(A következő kis kivonatokat igyekszem spoilerek puffogtatása nélkül megfogalmazni, szóval ne ijedjen meg egyetlen rajongó sem, aki még csak tervezi, hogy elolvassa a könyvet!)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Rögtön a (bevezető utáni) nyitó írás (<b><i>Állomás</i></b>) egy már-már klisének számító központi téma körül forog, ugyanakkor King elég eredeti „szögből” közelíti meg hozzá, hogy már ne szívesen használjuk rá ezt a szót. Az alapfelállás: egy vonatbaleset után „látjuk” a szereplőinket, éppen egy isten háta mögötti állomáson várnak, hogy megérkezzen a mentesítő vonat. A főszereplő srác menyasszonya számára észrevétlenül lelépett valahová, ő pedig elindul az éjszakában megkeresni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Aztán ott van Emily története (<b><i>A mézeskalács lány</i></b>), aki egy szigetre menekül a roskadozó házasságából, és már-már mániás hobbijává válik a futás. Az egyik futása alkalmával azonban rossz helyen és rossz időben kíváncsiskodik, és veszélybe kerül az élete.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ott a férfi, aki nem ment be dolgozni a World Trade Center-ben található céghez a katasztrófa napján, és évekkel később a nála rosszabbul járt kollégái személyes tárgyai kezdenek felbukkanni a lakásán. (<b><i>Amiket hátrahagytak</i></b>)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A macska története (<b><i>A pokol macskája</i></b>), akit - macskarajongóként nehezemre esik úgy írni: amit - bérgyilkossal akar a gazdája eltetetni láb alól. Ez az egyetlen történet, aminek az alakulásával nem voltam teljesen elégedett – szerintem sokkal jobb lett volna, ha amolyan földhözragadtabb, hétköznapibb, ironikus irányt vesz, és úgy tűnt egy-egy apró pillanatig, hogy valóban így lesz, de aztán mégsem. De ez egy fiatalkori munkája King-nek (a Cavalier-ben jelent meg 1977-ben), és akkoriban kezdett horror-íróként befutni, szóval ne hibáztassuk érte, hogy ez a történet is ilyen irányt vesz. :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A frissen - lezuhant repülőgép okán - megözvegyült feleség, aki alig hisz a fülének, amikor a telefonban a férje hangját hallja. (<b><i>New York Times-előfizetés akciós áron</i></b>)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az üzletember, aki egy felborult mobilvécébe zárva éli át élete legnagyobb próbáját. (<b><i>Szorult helyzetben</i></b>) A jó öreg „élve eltemetés” motívumát fokozza visszataszító, undorkeltő elemekkel. Garantált, hogy egyszer-kétszer felforgatja a gyomrunkat – és ahogy a könyv végén található jegyzetekben be is vallja: gyerekes élvezetet lelt benne, és még magát is megbotránkoztatta vele. „Na jó. Egy kicsit.”</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És utoljára hagytam a kedvencemet, a kötelező egy nagyon félelmetes írást. (<b><i>N.</i></b>) N. felkeres egy pszichológust kényszeres viselkedése (OCD) miatt, ám azt állítja, hogy tudja az okát a különféle kényszerek (minden hülyeség számolása, tárgyak alakzatba rendezése) kialakulásának. Természetesen el is mondja, nagyrészt erről szól a történet. Amolyan Lovecraft-i, túlvilági horrort, az ismeretlentől való félelmet „hozza össze” a kényszeres viselkedéssel. Az ember mindkettővel azonosulni tud. A túlvilági, ismeretlen dolgoktól való félelemmel egyértelműen, utóbbival meg, nos, ahogy a jegyzetben írja King: „bizonyos fokig mindenki OCD-s (ki nem fordult már legalább egyszer vissza, hogy megnézze, tényleg elzárta-e a gázcsapot?)”</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Pár történetet nem említettem, de csak azért, hogy ne legyen túlságosan hosszú a cikk, illetve, hogy maradjon egy-két „meglepetés” is, amikről semmit nem tud az <b><i>Állandó Olvasó</i></b>, aki esetleg ez után fogja majd a kezébe a <b>Napnyugta Után</b>-t. És a kézbevételét csak javasolni tudom. Rajongóknak nem okozhat csalódást, kezdőknek pedig tökéletes belépő lehet. Tanulság is bőven akad pár történet végén, és el is gondolkodtat némelyik jóval az után is, hogy vége lett.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Annak ellenére, hogy nem lett a kedvenc „novellásom”, én élveztem majd’ minden percét.<br />
<br />
***<br />
<i>(A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2012. 01. 25.)</i></div>
</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-75435470100201659462015-11-18T17:40:00.000+01:002015-11-18T17:41:40.430+01:00Great Free Games: the white chamber<h4>
A Great Free Games egy önálló rovat lett volna a régi site-on, ha tovább jutott volna egyetlen cikknél. Na, majd itt! :) A lényege röviden: ingyen elérhető játékot ajánlok, ami nekem tetszett, szórakoztató volt, ezért úgy gondolom, hogy másnak is az lehet. Röviden-tömören felvázolom az alany jellemzőit, képességeit, egy-két screenshot kíséretében.</h4>
<br />
Az első alany pedig a <b>the white chamber</b> (direkt kis kezdőbetűk – „hivatalosan” is így írják) nevű point-and-click sci-fi horror kaland, ami a <b>WinterMute Engine</b>-t használja. Elég ritka a hasonló műfajú játék, én pedig szeretem az ilyeneket, így le is csaptam rá hamar, amint felfedeztem egy <b>Gamestar</b> DVD-n, ha jól emlékszem még 2009-ben. Az elkövető a <b>Studio Trophis</b>, ami három sheffieldi egyetemistából állt, és sajnos pont 2009-ben fel is oszlottak, követve az egyéni életcéljaikat. Eredetileg egyikük egyetemi projektjeként indult a játék, de aztán túlnőtt ezen, és 2005-ben, amikor kész lett, letölthetővé tették az oldalukon.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
A játék főhősnője egy koporsó-, vagy inkább szarkofágfélében tér magához, ám a környezet közel sem egyiptomi - elég egy pillantást vetni a kicsit lentebb helyet foglaló screenshot-ra. Eleinte klasszikus amnéziás videojáték klisé karakter, de a játék elhagyatott helyszínét bejárva (nem akarok nagyon spoilerezni:) hamarosan kiderül, hogy bizony többet tud, mint akár mi játékosok, akár saját maga gondolná. Igen, ez egy klasszikus „a játék végére fokozatosan kiderítjük, hogy hogy jutottunk el az elejére” sztori.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCX1IF51shShxN64U4orcMhyq_9cB78iX8epvM0u3pqXQV88zXNMExjG1nBZmOm0mlIzrDW-49A1wG4fbUUuIJBharAj4iyNPbraaKXT-ggr4AlMpGQ_wGPzLrdWPV-Kj3e2xidpBNfIVA/s1600/czikk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCX1IF51shShxN64U4orcMhyq_9cB78iX8epvM0u3pqXQV88zXNMExjG1nBZmOm0mlIzrDW-49A1wG4fbUUuIJBharAj4iyNPbraaKXT-ggr4AlMpGQ_wGPzLrdWPV-Kj3e2xidpBNfIVA/s1600/czikk.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
Amint a képen is látszik, anime stílusú grafikája van a game-nek, ami leginkább a karaktereken látszik (akik nem sokan vannak). Összességében nagyon igényesen van megrajzolva, néhány szobának már-már cel-shaded 3D hatása van, pedig minden 2D. Előfordul, hogy egy-egy helyiség külleme (és néha a rajta bejárható útvonal is) átalakul egy későbbi visszatérés alkalmával; minden véres, rejtettebb, de azért észrevehető helyeken – sőt, néha a falra kifeszítve, fejjel lefelé - hullák (?) „figyelnek”, drótkerítések bukkannak fel, utunkat akadályozva, amik addig nem voltak ott. Egyértelműen a Silent Hill sorozat volt az inspiráció a játék horrorjának hangulatában, és remek érzékkel is sikerült elérni, hogy mint ott, itt is ugyanolyan arányban van jelen a vizuális, illetve a pszichológiai horror.<br />
<br />
A zenék, hanghatások is jól sikerültek. A szinkronhangok is abszolút megfelelőek egy ingyenes játékhoz – mondjuk gyakorlatilag csak két karakter beszél a játék során. A főhős csaj (ha megnevezném, az kisebbfajta spoiler lenne:) szinkronhangjának ugyan néha abszolút nem sikerült megérteni a szituáció súlyát, de ez csak egy-két alkalommal feltűnő.<br />
<br />
A kezelőfelület egyszerű, jól használható – az interaktív dolgokra jobb gombbal kattintva két ikon bukkan fel, egy kéz, és egy szem: előbbire kattintva használhatjuk, vagy felvehetjük a dolgokat a tárgyaink közé (amiket a képernyő tetejére mozgatva az egeret érhetünk el), az utóbbival pedig megvizsgálhatjuk a dolgokat.<br />
<br />
A játék körülbelül 1,5 óra alatt végigvihető, ám jelentősen növeli az újrajátszhatósági faktort az elérhető nyolc (!) befejezés. Ötletesnek tartottam, hogy sokszor döntések elé állít a játék, és általában maximum sejthetjük, hogy melyik a jó, és a rossz döntés, illetve, hogy egyáltalán van-e jó, avagy rossz. Rögtön az elején találkozunk ilyennel. A fejtörők megoldásai a legutóbbi kalandomhoz (Gemini Rue) hasonlóan logikusak.<br />
<br />
Íme, még egy pár shot a játékból (kattintással némileg nagyobb formában is megtekinthetőek):<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPz5fWgC8bvqKWuXSsfBS4UJKCEEn8DT83X6lJ8fiz_E_1suT7tbSuThTZTZPaSTFg-xGh52Liez6ooQfhRGSHWtlnYY1kjtWPebh3cB6OHTQwWIvPEqWqwOr3srRlqE5CbDH_R9VJxezk/s1600/twc2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPz5fWgC8bvqKWuXSsfBS4UJKCEEn8DT83X6lJ8fiz_E_1suT7tbSuThTZTZPaSTFg-xGh52Liez6ooQfhRGSHWtlnYY1kjtWPebh3cB6OHTQwWIvPEqWqwOr3srRlqE5CbDH_R9VJxezk/s400/twc2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikGkAxbg9KSr-yYObZhtZ4GZn9bMWqwGrS8CIPb8vGNjKxAl6lgKvUs76e8Nxtv3nHVT5gQc8BzHdsgHO5gGWp7GuMGWXyEns9BqWvoirPzoRVJUIB9rhEAbe5ZQqwW3sSXbLzJc4pE-Kk/s1600/twc4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikGkAxbg9KSr-yYObZhtZ4GZn9bMWqwGrS8CIPb8vGNjKxAl6lgKvUs76e8Nxtv3nHVT5gQc8BzHdsgHO5gGWp7GuMGWXyEns9BqWvoirPzoRVJUIB9rhEAbe5ZQqwW3sSXbLzJc4pE-Kk/s400/twc4.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4YIkF2w8HByz3cPYcvTghMPJJNCkipIkAtBvRqCZWByVhI0s35km1FhbQjxLkormCWiUJ6yKubg0LKEf4whKGDPLeRoIjewxq_xQWLJch99K52clctec6Ox6GxpWbF2ijP4coYYzRpbMC/s1600/twc5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4YIkF2w8HByz3cPYcvTghMPJJNCkipIkAtBvRqCZWByVhI0s35km1FhbQjxLkormCWiUJ6yKubg0LKEf4whKGDPLeRoIjewxq_xQWLJch99K52clctec6Ox6GxpWbF2ijP4coYYzRpbMC/s400/twc5.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR2-1mnMTYZy42SrofvbxPKaOvgpbWfptpfH04TRcPefGGAhEf8aZYYgCHMbczzGpG53Y3IlP0IgESaPztFVzImLzklgxm8emD2aPZlKAVQ0NETlvI53mEkRKwqdgJBIgqtvpqAdn0Z63a/s1600/twc7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR2-1mnMTYZy42SrofvbxPKaOvgpbWfptpfH04TRcPefGGAhEf8aZYYgCHMbczzGpG53Y3IlP0IgESaPztFVzImLzklgxm8emD2aPZlKAVQ0NETlvI53mEkRKwqdgJBIgqtvpqAdn0Z63a/s400/twc7.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Erősen ajánlom a <b>the white chamber</b>-t tehát minden kalandjáték rajongónak, akinek bejön a horror és a sci-fi ötvözete. Ennél jobb ár/érték arányt nehezen találhat az ember! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A játék letölthető (~360MB) például a csapat honlapjáról:<br />
<br />
<a href="http://www.studiotrophis.com/site/downloads" target="_blank">Letöltés</a><br />
<br />
***<br />
<i>A cikk írásának eredeti dátuma: 2012. 01. 08.</i>Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6918045376165586906.post-73196121467782852132015-09-27T11:57:00.000+02:002015-09-27T11:57:09.029+02:00Drive – Ajánló<h4>
Gondolkodtam rajta, hogy kritikát írok róla, de megtették már annyian... És amúgy sem kritizálnám nagyon.</h4>
<br />
Érdekes egy film a <b>Drive</b>. Azért írok róla ajánlót, mert tetszett. (Észrevehettétek, hogy általában olyan dolgokról írok, amik tetszenek. :D) Igazán. Viszont, valahogy nem kívánkoznak ki belőlem olyan "elszállt" jelzők, amiket mindenfelé durrogtatnak róla a túlnyomó többségben lévő pozitív kritikák – mint pl.: varázslatos, csoda, stb. Nem, szerintem nem volt benne semmi varázslat. Csak profizmus, mérhetetlen hozzáértés, törődés, művészi érzék a rendező, a színészek, és úgy általában a készítők részéről.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY94TVLzXZW8KoaAc3uApOsUKOsl_u0rOVWOSKxc8wXDTa8wDGyxNK1mn4WLGuIbZgP5o7cvjT1IGxQE4FFGrWXf1BXi22XAsCKlSpQZItPqJ-IOh0k4-Akgc9lsC_b07UTYnxyONe8LGJ/s1600/Drive_poszter.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY94TVLzXZW8KoaAc3uApOsUKOsl_u0rOVWOSKxc8wXDTa8wDGyxNK1mn4WLGuIbZgP5o7cvjT1IGxQE4FFGrWXf1BXi22XAsCKlSpQZItPqJ-IOh0k4-Akgc9lsC_b07UTYnxyONe8LGJ/s1600/Drive_poszter.jpg" /></a></div>
<br />
Szinopszis:<br />
<br />
Főhősünk, akinek még csak a nevét sem tudjuk meg az egész film alatt (ennek ellenére egyáltalán nem mondható egyszerű karakternek, de erről később), különféle (alvilági) klienseknek "adja el" a szolgálatait: amolyan "getaway driver". Az első jelenetben például két rablót szállít el a fosztogatás helyszínéről, miközben a Los Angeles-i rendőrség járőrei, és egy rendőrségi helikopter is a "nyomába szegődik". Nem nyers sebességgel, csikorgó gumikkal, driftelve bevett kanyarokkal rázza le a zsarukat, ahogyan azt egy Fast & Furious filmben láthatnánk, hanem ésszel, ügyességgel, a váratlan helyzetekhez való gyors, és effektív alkalmazkodásával.<br />
<br />
Van azonban hivatalos, "daytime" melója is, rögtön kettő is. Kaszkadőrködik filmekben, valamint szerelget egy műhelyben. Megismerkedik a szomszédságában egy fiatal lánnyal, és annak fiával. Romantikus kapcsolat-féle kezd kialakulni köztük. Aztán a csaj férje szabadul a börtönből; hoppá! Hamarosan sz*rba is keveredik, ahogy az lenni szokott, és veszélybe kerül a lány és a kisfiú is, ezért a főszereplő segít a férfinak végrehajtani egy komolyabb rablást, ami természetesen nem a terv szerint sül el, és ez az a pont, ahonnan mindenki, aki fontos a Driver-nek, veszélyben van. Ez pedig néha meglepő dolgokat hoz ki belőle.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfjgdeEa6D28Dgs7AWhMKgNfgZ_XsHrqprAg2SchT_vu1S9q7IG3YlmIApsN9zB_KWQgOawY4izkWoXyt9pSwbaT8zv91bWw2BRSl6_VR7WOVFzH_P5tfkHxZ3tXLhx-8JnlxxbBRg6nIJ/s1600/drive-2011-ryan-gosling-600-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfjgdeEa6D28Dgs7AWhMKgNfgZ_XsHrqprAg2SchT_vu1S9q7IG3YlmIApsN9zB_KWQgOawY4izkWoXyt9pSwbaT8zv91bWw2BRSl6_VR7WOVFzH_P5tfkHxZ3tXLhx-8JnlxxbBRg6nIJ/s1600/drive-2011-ryan-gosling-600-1.jpg" /></a></div>
<br />
A film elképesztően stílusos. És többféle stílust kever. Napjainkban játszódik, de egyfajta 70-es, 80-as évek "fílingje" van, amire ráerősít a korszak diszkóslágereit idéző soundtrack is. Los Angeles (amit imádok:) gyönyörűen van fényképezve. Helyet kapott a filmben néhány "ultra-slow motion" jelenet – néhol épp' egy csókot nyújtanak el hosszan, zenei kíséret mellett, néhol pedig egy fej shotgunnal történő szétdurrantását láthatjuk hosszú másodpercekig. Váratlan brutalitást tartalmaz helyenként. Az üldözéses jelenetek realisztikusak, átláthatóak, izgalmasak. Mindezek mellett nem siet, nem egy pörgős film. Félig blockbuster, félig művészfilm jellege van. Ezért is érdekelt.<br />
<br />
A film negatív főszereplője az egyik jelenetben azt mondja, hogy a 80-as években filmproducer volt, és néhány kritikus szerint a filmjei "európaiak" voltak, míg szerinte szimplán sz*rok. Érdekes, hogy számos kritikában, amit olvastam a filmről, elsütik az "európai" jelzőt. :) Az igazság az, hogy szerintem is elég európai hatású, ahhoz képest, hogy amerikai. :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtpStk7AxtUL7nroPOz3hGToJamfg1wfZVrWS2LqRJVH8dR9MEE_j9ExuB3bkTzElqBnJ7bv3Y2Tu81_eJqFjbAWis50nfcS_Pn1YS3onC3CBRhvH519ivIcxlpwrBjGM1QfYqK1qLXtS9/s1600/drive-gosling.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtpStk7AxtUL7nroPOz3hGToJamfg1wfZVrWS2LqRJVH8dR9MEE_j9ExuB3bkTzElqBnJ7bv3Y2Tu81_eJqFjbAWis50nfcS_Pn1YS3onC3CBRhvH519ivIcxlpwrBjGM1QfYqK1qLXtS9/s1600/drive-gosling.jpeg" /></a></div>
<br />
<b>Ryan Gosling</b> fantasztikusan játssza a főhőst, aki alig beszél, az egész filmben. Igazi kis magának való figura. Ő egyszerűen csak... Vezet. A filmben látható remek autók volánjánál tűnik úgy, hogy igazán kényelmesen érzi magát. Aztán valahol félúton viszont az események kihoznak belőle egyfajta kegyetlen, "bosszúálló szuperhős" figurát, aki mindenáron megvédi a számára fontos embereket, még ha közben el is riasztja azokat a belőle kitörő, talán néha túlzott agresszivitással.<br />
<br />
Van egy jelenet a filmben, illetve talán ketté kéne bontani. Egy liftben játszódnak, egymás után. Először a srác megcsókolja a csajt. Ez az, amit említettem korábban. Hiper-slo-mo, nyugodt, lágy, lassú zenei motívumok. Annyira el van nyújtva, hogy már-már csöpög, te meg szinte kezdesz zavarban lenni, elkezdesz fészkelődni a székedben. Majd mikor abbahagyják, a srác beveri az ugyanazon liftben utazó pasas képét a felvonó falába, földre viszi, és pépesre rugdossa az fejét.<br />
<br />
Hirtelen jön, és megdöbbentő a "csöpögés" után közvetlenül érkező brutalitás mértéke, de így utólag belegondolva, zseniális a kontraszt. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnEVLkhSpM5po-FUzZa9TsezkPGMp9xf65p_WHbsWuTfoI44yhNZ5cLW1uQKQ1FTLoXU_IuEb8v1-AGo4N3FZN2Oo5PVJNYgI2tr1s507Qi6-3Ss0Oj-L20Uru8vytC0jyGppC5WDDNakM/s1600/drive-gazt-poszter_lr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnEVLkhSpM5po-FUzZa9TsezkPGMp9xf65p_WHbsWuTfoI44yhNZ5cLW1uQKQ1FTLoXU_IuEb8v1-AGo4N3FZN2Oo5PVJNYgI2tr1s507Qi6-3Ss0Oj-L20Uru8vytC0jyGppC5WDDNakM/s400/drive-gazt-poszter_lr.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Nem véletlenül kapta meg <b>Nicolas Winding Refn</b> (akit Gosling választhatott a filmhez) a legjobb rendező kitüntető díját a <b>Cannes-i Filmfesztivál</b>on. Figyelembe véve a Hollywood-i viszonylatban alacsony költségvetését, tényleg elég blockbuster "szagú" a film, pozitív értelemben. A romantikus részek valóban romantikusak, az akció adrenalinnal átitatott, brutális, a karakterek kidolgozottak – és még egyszer kiemelném, hogy Gosling milyen zseniális munkát végzett a hallgatag, névtelen főhős mélységgel felruházásában. Kevés színész van jelenleg, aki ezt a karaktert hasonló minőségben tudta volna hozni.<br />
<br />
Nem fogok most számosított értékelést sem tenni a cikk végére, és ezért is örülök, hogy egy relatíve rövidebb, kevésbé részletes "ajánló" mellett döntöttem a kritika helyett. Ha ideírnék valami számot a 10-es skáláról, azt rögtön utána alacsonynak tartanám. Viszont nem szeretném fentebb vinni se. Remélem van, aki érti ezt az érzést.<br />
<br />
Talán majd idővel, de egyelőre nem lett a szememben klasszikus a film, egyszerűen csak nagyon jó, különleges. Számomra mindenképpen az egyik legjobb, legkülönlegesebb film a lassan "kimúló" 2011-ből.<br />
<br />
Trailert azért nem építek a cikkbe, mert nagyon spoileres. Én speciel nem láttam egy darabot se belőle, mielőtt megnéztem a filmet, és így volt jó. :) Viszont leírnám a Driver feltételeit, amit leendő munkaadói felé támaszt (gengszter, mi? :D):<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Ad nekem egy időt, és helyet. Én adok magának öt percet. Bármi történjen ezen öt percen belül, számíthat rám. Bármi. De akármi is történjék azon az öt percen kívül, már csak magára számíthat. Nem leszek őrszem, nem hordozok fegyvert. Csak vezetek."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>***</i></div>
<div style="text-align: left;">
A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2011. 12. 30.</div>
Mister eXhttp://www.blogger.com/profile/10202362242659652759noreply@blogger.com0