Drive – Ajánló

Gondolkodtam rajta, hogy kritikát írok róla, de megtették már annyian... És amúgy sem kritizálnám nagyon.

Érdekes egy film a Drive. Azért írok róla ajánlót, mert tetszett. (Észrevehettétek, hogy általában olyan dolgokról írok, amik tetszenek. :D) Igazán. Viszont, valahogy nem kívánkoznak ki belőlem olyan "elszállt" jelzők, amiket mindenfelé durrogtatnak róla a túlnyomó többségben lévő pozitív kritikák – mint pl.: varázslatos, csoda, stb. Nem, szerintem nem volt benne semmi varázslat. Csak profizmus, mérhetetlen hozzáértés, törődés, művészi érzék a rendező, a színészek, és úgy általában a készítők részéről.

The Roots: Undun – Kritika

Egy igazi gyöngyszemre leltem. Tudom, és fogom is ajánlani ezt a remekművet nem csak a hip-hop, de úgy általában az igényes zene kedvelőinek, sőt, azoknak is, akik „lenézik” a műfajt, esetleg zenének sem tartják a rap számokat.

De ne szaladjunk ennyire előre!

Bevallom őszintén, ez az első The Roots album, amit meghallgatok. (szerk.: 2011) Hip-hop rajongói létem ellenére valahogy a „radarom alatt" maradt ezidáig ez a banda. Tudtam, hogy más stílusú zenéket „gyártanak", mint amiket tinédzser koromban, illetve a húszas éveim kezdetén megszerettem, és máig szeretek; talán attól féltem, azt gondoltam a zenéjük igencsak elenyésző ismeretének birtokában, hogy ez nekem túl „alternatív". Hát, kiderült, hogy pont ez a nekem való, így, felnőtt fejjel.

The Thing - Kritika

Nemrégiben volt alkalmam megnézni a legendás John Carpenter -féle The Thing (A dolog) jelenleg (szerk.: 2011!) a mozikban futó előzményét, a The Thing-et. (Divat manapság ez az „alcím-mentesség”...)

Régóta vártam, és figyeltem a projektet, lévén hogy a '82-es változat nagy kedvencem máig. Biztató volt, hogy a rendező nagy rajongója az „alapműnek”, és aprólékosan kielemezte annak minden egyes képkockáját, mielőtt a saját verziójába belefogott volna. Vajon sikerült neki felnőnie Carpenterhez, illetve úgy általában jó filmet összehoznia egy olyan műfajban, amiben manapság olyan ritka a jó mű, mint a fehér holló? Ezúttal nem árulom el a véleményem már az elején...

Yelawolf: Radioactive - Albumkritika

Egy alabamai, fehér, indián származású, redneck (hillbilly, hick, ahogy tetszik) rapper, akiben Eminem látott annyi fantáziát, hogy a kiadója szárnyai alá vette? Muszáj "lecsekkolni". Legalábbis rap hallgatóknak.

Bevallom, az Eminem-es kapcsolatig totál nem érdekelt a srác, pedig röpködött már a neve ide-oda rap körökben, videoklipje(i?) is volt(ak?) (bocsássatok meg nekem, de nem végeztem extenzív riszörcsöt a csávóról; egyelőre csak hallgatom a zenéit és ismerkedem a személyiségével), viszont ha véletlenül elkaptam (a Pop The Trunk-ot) tévében, 3 másodperc alatt elkönyveltem, hogy ezt a fazont szeneslapáttal kéne ütni, és hogy ugyanabba a divatrapper körbe tartozik, akik tönkreteszik a mai rap felhozatalt, és elkapcsoltam.

Robert J. Sawyer: Lélekhullám - Ajánló

Nemrégiben olvastam egy jó kis sci-fi könyvet - gondoltam írok róla pár sort, mert megérdemli.

Robert J. Sawyer napjaink egyik elismert sci-fi írója - eddigi 20 kiadott regényt felölelő karriere alatt több, mint 40 díjat kapott, köztük a műfaj nevesebbjeit is, mint például a Nebula-díj, vagy a Hugo-díj. Az előbbit konkrétan eme írás tárgyával, a Lélekhullámmal (The Terminal Experiment) zsebelte be 1995-ben.