Ahogy az első epizód kapcsán írtam, a Deck Nine csapata tökéletes munkát végzett a Life is Strange "érzés" adaptálásában. Nincs ez másképp a Before The Storm második epizódjában sem.
Sőt. A Brave New World című epizód szinte minden szempontból rátesz egy lapáttal. Rögtön az első, a Blackwell (Blackhell, ahogy Chloe nevezi alkalomadtán) suli igazgatói irodájában játszódó jelenetnél az volt az érzésem, hogy egy komolyabb sorozatot kezdtem el nézni. Olyan magas szintre emelték a fejlesztők a cinematográfiát, a filmes beállításokat, kameramozgást, vágásokat, mélységélességgel és egyéb effektekkel való játékot, valamint a szinkron is javarészt elég erős hozzá, hogy az amúgy technikailag lo-fi látványvilág ellenére úgy tudjuk érezni, mintha egy filmet vagy sorozatot néznénk, ezáltal emelve az egész "valóságosság" érzetét.
Aztán meglepődünk, mikor Chloéra fókuszálva kimerevedik a kép, és meg kell hoznunk egy nehéz döntést. Majd még sokat az epizód során. Tehát azért továbbra is van játékmenet, light-os ugyan, de a stílusban ez bőven elég. Az illúzió pedig, hogy te alakítod a történetet, továbbra is remekül működik, sőt, ahogy az az "alap" Life is Strange epizódokban is volt, a műfajon belül talán itt vannak a leginkább jelen *valós* következmények. Végigjátszás után bújva egy kicsit a fórumokat szembesültem vele, hogy milyen apró(nak tűnő) döntések - amikről néha nem is tudjuk, hogy azok - befolyásolják a későbbi dolgokat, és milyen szinten. Jól példázza a sztori "testre szabhatóságát" az a tény, hogy tőlünk függ az események "magját" alkotó kapcsolat jellege Chloe és Rachel között, tehát hogy "szimpla" (de erős) barátság van köztük, vagy bimbózó szerelem.
A nyitó rész kapcsán írtam, hogy látszólag teret engednek az utóbbinak a fejlesztők - nos, ebben az epizódban rátettek két lapáttal, és az első szezon hasonló subtext-jét pár órán belül túlteljesítették "lgbqtxyzwp" kontent tekintetében. FELTÉVE, hogy "utat engedsz" ennek a "saját" történetedben. Úgy gondolom, hogy ezt fontos kihangsúlyozni. Én nem álszenteskedek, megtettem, és nem bántam meg. Elképesztően ízlésesen, visszafogottan, az érzelmekre koncentrálva álltak a témához az írók - teljesen természetesen jön, és érthető, hogy miért talál ennyire egymásra az "anarchista", suliból kicsapott, de amúgy intelligens és érzékeny Chloe Price, és a tökéletes, mindenki által imádott Rachel Amber, aki össze tudja egyeztetni azt, hogy éltanuló azzal, hogy vagány, és mindenki tiszteli. Meg persze van, aki irigyli, ezért megpróbál keresztbe tenni neki ("régi motorosok" biztos kitalálják, hogy ki). Persze a történet folyamán Rachel-ről is kiderül, hogy azért az ő életének a tökéletessége is csak - egyre nehezebben fenntartható - látszat.
Rengeteg apró easter egg-et, utalást találhatnak a figyelmesebb játékosok a jövőbeli eseményekre, tehát a korábbi Life is Strange szezonra. Ezek közül némelyik meglepő erővel "üt", könnyedén képes érzelmeket kiváltani az arra nyitott játékosokból. Ezek közül is kiemelkedik egy álom, ahol Chloe az apjával pillecukrot sütögetnek egy égő autót tábortűzként használva. Maga a helyzet is szimbolikus, de az apja ellátja Chloét némi bölcsességgel, amit mi, játékosok többféle szinten, mélységben is tudunk értelmezni a jelenlegi, vagy jövőbeli történéseket is figyelembe véve.
Az epizód cselekményének középpontjában egyébként Shakespeare A Vihar című színdarabjának iskolai előadása áll, amiben természetesen Rachel kulcs szerepet játszik. Nem akarok semmi komolyat lelőni ezzel kapcsolatban, de van egy rész, ahol kénytelen improvizálni, és sikerül úgy megoldania, hogy az előadás sem "sérül", ugyanakkor érezhető, hogy nem csak a karaktere érzéseit "önti ki", hanem a sajátjait is. Megható, nagyon jól megírt kis jelenet.
Annak ellenére, hogy a fókusz Chloén és Rachel-ön van, azért jut "hely", figyelem több karakternek is. Egy-kettőnek például látszólag akár az egész életútjára hatással lehetünk bizonyos döntéseinkkel.
Chloe "szuperereje", a "backtalk" továbbra is jelen van, és továbbra is szórakoztató, de én szívesen venném, ha még több emberen köszörülhetné a nyelvét a leányzó...
A sztori egyébként összességében nem túl sokat halad előre, de ha elfogadjuk, hogy ez az egész három részes történet nem akkora ívű, mint az első, és fogékonyak vagyunk rá, akkor így is teljesen elveszhetünk a karakterekben, az érzelmekben. Egyre inkább sötét felhőként lebeg az "elkerülhetetlen tragédia" a történések fölött, de biztos vagyok benne, hogy a fejlesztők készülnek az utolsó részre valami csavarral, hiszen saját bevallásuk szerint sem konkrétan az "eredeti" LiS elejéhez vezet a történet vége. Bár a mostani enyhe belassulás mellett elég nehéz elképzelni, hogy mindent kielégítően elvarrjanak az utolsó részben, hacsak az nem lesz hosszabb. Ez az epizód egyébként kicsivel rövidebbnek érződött az előzőnél - nem mértem ugyan sehogy, de körülbelül a három órát súrolhatta érzésre, inkább alulról (az első részt 4-re saccoltam az alapos, "mindenbe beleütöm az orrom" játékstílusommal). Itt is megvannak a nyugis, zenés, gyönyörködős, opcionális kis jelenetek. A Daughter zenéi (és egyéb licenszelt számok) továbbra is remekül passzolnak a hangulathoz, vagy épp adják meg azt, és a játék továbbra is elképesztően "fotogén". Én személy szerint imádom az art style-t, amit képvisel - ugyanolyan gyönyörű tud lenni a szememben itt-ott a hangulatos fényeivel, "belakott", aprólékos világával, mint egy már-már fotorealisztikus Witcher 3, vagy akármi...
Akinek az első rész nagyon tetszett, annak ez még jobban fog. Akinek nem, annak még jobban nem. Akinek "elment", annál kétesélyes. Azt hiszem érezhető, hogy én melyik táborba tartozom...
Mostanában elég "rossz helyen" vagyok fejben ilyen-olyan okokból, és azt vettem észre magamon, hogy még a hobbijaim, "menekülő útjaim" sem működnek úgy, mint korábban. Ez egy üdítő kivétel volt, teljesen bele tudtam feledkezni így is, együtt érezni a szereplőkkel. Egy nehezebb időszakban számomra tökéletes volt némi jó, régi-vágású eszképizmusra, hogy ezt a csúnya magyarított kifejezést használjam (ha már a blogom "mottójaként" mertem). Kár, hogy csak három órára, és a következő "alkalomra" várni kell egy bő hónapot, vagy ki tudja mennyit... Addig valami ajánlat esetleg? :)
Jah, és csekkoljátok a képgalériát! Frissítettem az új epizódban készült shot-jaimmal. Igyekszem nem spoilerezni egyikkel sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése