Nem mondok azzal újat itt a Safe House-on, hogy a Life Is Strange egy hatalmas kedvencem, hiszen írtam is róla. Amikor bejelentették a nyáron, hogy kap egy előzményt, de másik fejlesztőtől – míg a DONTNOD a folytatáson dolgozik -, kicsit nem tudtam, hogy hova tegyem a dolgot.
Egyrészt akartam is lelkesedni, hiszen új LiS, Chloe (aki bármennyire is utálatos volt sokszor az „eredetiben”, a végére megszerettem), meg minden, de kérdéses volt, hogy mennyire tudja visszaadni egy másik fejlesztő azt a nagyon egyedi művészeti irányzatot, a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatot, a barátság olyan szintű, empatikus ábrázolását. A másik dolog pedig, amit furcsálltam, hogy ugyebár anno Max idő-visszatekerős trükkje tette játékmechanikailag egyedivé a cuccot a döntés alapú epizodikus kalandok sorában, ezúttal viszont Chloe lesz a főszereplő, akinek pedig semmi ilyen „szupererő” nincs a birtokában.
Lejátszva a Before The Storm első, Awake című epizódjának a felét vált számomra világossá, hogy mennyire nem az időcsavargatós „gimmick” volt a lényege a Life Is Strange-nek. Illetve a minőséggel, konzisztenciával kapcsolatos aggodalmaim is mind egy szálig elszálltak ez alatt a másfél, két óra alatt. Azt kell, hogy mondjam, látszik, hogy a Deck Nine csapata hatalmas rajongója az alap műnek, és a játékot játszva semmiből nem lehet megmondani, hogy ez bizony másik fejlesztő munkája. Az UnrealEngine 3-ról Unity-re váltottak, de ebből sem venni észre semmit, tökéletesen „lemásolták” az ismert látványvilágot. Sőt, ezen a téren igazából még el is fért volna némi „upgrade” a játékon, de nem panaszkodom – számomra így is gyönyörű helyenként a cucc, és baromira screenshot-barát.
(Ashly Burch egyébként konzultánsként és íróként részt vett a fejlesztésben.)
Ez a Chloe tehát instant szimpatikus volt nekem, a (némileg megjátszott) rebellis, nagydumás személyisége érdekesebbé is tette, mint Max, leszámítva utóbbi „szuperképességét”.
Ez utóbbit nem is helyettesíti semmi ebben a játékban – ha úgy tetszik, ez egy sokkal földhözragadtabb sztori. Chloénak csak egy egyszerű, de nagyszerű, „backtalk” névre hallgató „képessége” van – ilyenkor tulajdonképpen szubmisszióba kell oltogatnunk az illetőt, akivel éppen beszélgetünk, hogy elérjük, amit akarunk. Ez úgy működik, hogy a vitapartner minden érve után rövid idő alatt ki kell választanunk az opciók közül, hogy mivel tudunk éppen a legütősebben visszavágni, lehetőleg úgy, hogy az „ellenfél” által adott magas labdákat leüssük. Kicsit nehéz írásban átadni, de nagyon jó érzés tökéletesen végigvezetni egy ilyet – olyan „igazi” vita fílingje van, szépen „folyik”, ahogy egy igazi beszélgetés. Olyat már tapasztaltam, hogy plusz infó birtokában rövidre is lehet zárni egy ilyet, hogy el lehet-e bukni, azt viszont nem tudom – nekem nem sikerült, direkt pedig nem próbálkoztam vele.
Ami a történetben összevág az eredetivel, az az, hogy a központi elem a barátság (vagy esetleg több – a játék látszólag ennek is teret enged). Itt ugyanolyan szépen, átérezhetően van ábrázolva, mint ott. Érdekes „megtapasztalni” a Rachel Amber jelenséget, megérteni, hogy miért jelentett annyit az "alap" játékban Chloénak, hogy néha már utáltam érte, mondván: „Jól van már, vazzeg, oké-oké, ő volt a legkirályabb, amíg Max nem volt, de most már itt van Max, és ő is kúl!”
Chloe és Rachel megismerkedésére épül tehát az első rész, azon kívül nem sok minden történik, csak tök hétköznapi dolgok. Vita vagy épp békülés a szülőkkel (vagyis anyuval és a gyűlölt pótfaterrel), bejutás egy titkos (és valószínűleg illegális) buliba, a suli udvarán lófrálás és beszélgetés. Ez utóbbi keretében részt vehetünk egy olyan jelenetben, ami elképesztően szívmelengető lehet egy geek-nek: két ismerőssel konkrétan lejátszhatunk egy rövid asztali szerepjáték kalandot. Tele van egyébként ilyen opcionális interakciókkal a gamma (ugyanúgy, mint „régen”). Én - szokásom szerint - mindent megvizsgáltam és mindenkivel beszélgettem, és így érzésre simán volt az első részben úgy négy óra játékidő, ami nagyon jó ebben a műfajban – a kérdés persze az, hogy mikor jön a következő rész?
Mert hiába az eddig hétköznapi - ámde nagyon emberi – történet, azért az utolsó jelenettel sikerült felcsigáznia, hogy nagyon kíváncsi legyek, mi lesz ebből…
A döntések következményeiről, illetve arról, hogy mekkora befolyással lehetünk a történetre, még nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel úgy tűnik, hogy minden nagyobb döntésünknek a későbbi epizódokban lehet majd következménye. Olyan igazán nehéz döntési helyzet sem volt így elsőre - nálam adta magát mindig, hogy mi a helyes, vagy ha nem is épp helyes, de passzol Chloe karakteréhez illetve aktuális lelki világához.
Imádom még a játékban a visszatérő kis „elmélkedős” jeleneteket, amikor leülünk, illetve leültetjük Chloét valahová, és halljuk a gondolatait, vagy egy zenét, miközben különböző kameranézetekből vehetjük szemügyre a helyszínt, és ez megy, amíg „el nem nyomjuk”. Néha viszont ezeken kívül is mer mai léptékkel elképesztően lassú lenni egy-egy jelenet, mint mondjuk egy Martin Scorsese filmben. Az ilyesmivel pedig biztos nem szerez új rajongókat a figyelemhiányos fiatalok között, én viszont még jobban szeretem, amiért nem is próbálkozik ezzel – ismeri a közönségét, és „be is éri vele”.
Konklúzióként pedig legyen elég annyi, hogy a Life Is Strange rajongóinak kötelező a Before The Storm, aki pedig érdeklődik, az kezdje a Life Is Strange-dzsel, és ha rákattant, akkor örüljön, hogy máris van belőle még több! :)
Nézzétek meg ezt az ötletes, és megható launch trailert zárásképp!
Oh… Egy PS-t még megérdemel a soundtrack témája: vannak licenszelt indie track-ek, és a játékhoz írt darabok is. A stílus modern folkos, country-s, rockos; zongorás, akusztikus gitáros, ritkán éneklős… Tehát mint eddig. :) Tökéletesen festi alá a jeleneteket, kellemes hallgatni – egy-két fentebb leírt „chill” jelenetet azért nem nyomtam el, mert végig akartam hallgatni az aktuális számot.
PS #2: Mivel említettem, hogy felettébb screenshot-olható a cucc, és "lőttem" is rendesen, úgy gondoltam, hogy feltöltöm egy külön lapra mindet. Úgyis olyan nehéz volt a cikkhez kiválasztani ezt a párat. :) Akit érdekel a többi is:
Ami a történetben összevág az eredetivel, az az, hogy a központi elem a barátság (vagy esetleg több – a játék látszólag ennek is teret enged). Itt ugyanolyan szépen, átérezhetően van ábrázolva, mint ott. Érdekes „megtapasztalni” a Rachel Amber jelenséget, megérteni, hogy miért jelentett annyit az "alap" játékban Chloénak, hogy néha már utáltam érte, mondván: „Jól van már, vazzeg, oké-oké, ő volt a legkirályabb, amíg Max nem volt, de most már itt van Max, és ő is kúl!”
Chloe és Rachel megismerkedésére épül tehát az első rész, azon kívül nem sok minden történik, csak tök hétköznapi dolgok. Vita vagy épp békülés a szülőkkel (vagyis anyuval és a gyűlölt pótfaterrel), bejutás egy titkos (és valószínűleg illegális) buliba, a suli udvarán lófrálás és beszélgetés. Ez utóbbi keretében részt vehetünk egy olyan jelenetben, ami elképesztően szívmelengető lehet egy geek-nek: két ismerőssel konkrétan lejátszhatunk egy rövid asztali szerepjáték kalandot. Tele van egyébként ilyen opcionális interakciókkal a gamma (ugyanúgy, mint „régen”). Én - szokásom szerint - mindent megvizsgáltam és mindenkivel beszélgettem, és így érzésre simán volt az első részben úgy négy óra játékidő, ami nagyon jó ebben a műfajban – a kérdés persze az, hogy mikor jön a következő rész?
Mert hiába az eddig hétköznapi - ámde nagyon emberi – történet, azért az utolsó jelenettel sikerült felcsigáznia, hogy nagyon kíváncsi legyek, mi lesz ebből…
A döntések következményeiről, illetve arról, hogy mekkora befolyással lehetünk a történetre, még nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel úgy tűnik, hogy minden nagyobb döntésünknek a későbbi epizódokban lehet majd következménye. Olyan igazán nehéz döntési helyzet sem volt így elsőre - nálam adta magát mindig, hogy mi a helyes, vagy ha nem is épp helyes, de passzol Chloe karakteréhez illetve aktuális lelki világához.
Imádom még a játékban a visszatérő kis „elmélkedős” jeleneteket, amikor leülünk, illetve leültetjük Chloét valahová, és halljuk a gondolatait, vagy egy zenét, miközben különböző kameranézetekből vehetjük szemügyre a helyszínt, és ez megy, amíg „el nem nyomjuk”. Néha viszont ezeken kívül is mer mai léptékkel elképesztően lassú lenni egy-egy jelenet, mint mondjuk egy Martin Scorsese filmben. Az ilyesmivel pedig biztos nem szerez új rajongókat a figyelemhiányos fiatalok között, én viszont még jobban szeretem, amiért nem is próbálkozik ezzel – ismeri a közönségét, és „be is éri vele”.
Konklúzióként pedig legyen elég annyi, hogy a Life Is Strange rajongóinak kötelező a Before The Storm, aki pedig érdeklődik, az kezdje a Life Is Strange-dzsel, és ha rákattant, akkor örüljön, hogy máris van belőle még több! :)
Nézzétek meg ezt az ötletes, és megható launch trailert zárásképp!
Oh… Egy PS-t még megérdemel a soundtrack témája: vannak licenszelt indie track-ek, és a játékhoz írt darabok is. A stílus modern folkos, country-s, rockos; zongorás, akusztikus gitáros, ritkán éneklős… Tehát mint eddig. :) Tökéletesen festi alá a jeleneteket, kellemes hallgatni – egy-két fentebb leírt „chill” jelenetet azért nem nyomtam el, mert végig akartam hallgatni az aktuális számot.
PS #2: Mivel említettem, hogy felettébb screenshot-olható a cucc, és "lőttem" is rendesen, úgy gondoltam, hogy feltöltöm egy külön lapra mindet. Úgyis olyan nehéz volt a cikkhez kiválasztani ezt a párat. :) Akit érdekel a többi is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése