Hellblade: Senua's Sacrifice - Az elmúlt év legfontosabb sztorija

Számomra legalábbis mindenképpen. Videojáték kategóriában talán évek óta...

Egy pszichózissal küzdő pikt (a mai Skócia észak-keleti területein a késői vaskorban, ill. korai középkorban élt kelta eredetű törzs) harcos lány a főszereplője, akit egy személyes küldetés hajt, hogy megmentse halott szerelme lelkét, és ezért a poklot is hajlandó megjárni.

Marvel's Guardians of The Galaxy - The Telltale Series: Szezonértékelő

A múlt héten lezárult a Telltale Guardians of The Galaxy feldolgozásának első szezonja, én pedig annak rendje, s módja szerint végig is játszottam, így azt hiszem, hogy teljesen kvalifikált vagyok, hogy írjak róla pár sort, kerek egészként véleményezve az öt epizódot.

Life is Strange: Before The Storm - Episode 2: Brave New World

Ahogy az első epizód kapcsán írtam, a Deck Nine csapata tökéletes munkát végzett a Life is Strange "érzés" adaptálásában. Nincs ez másképp a Before The Storm második epizódjában sem.

Ajánló - Life is Strange: Before The Storm

Nem mondok azzal újat itt a Safe House-on, hogy a Life Is Strange egy hatalmas kedvencem, hiszen írtam is róla. Amikor bejelentették a nyáron, hogy kap egy előzményt, de másik fejlesztőtől – míg a DONTNOD a folytatáson dolgozik -, kicsit nem tudtam, hogy hova tegyem a dolgot.

NEM toltam végig: No Man's Sky

Rendhagyó cikk következik: nem azt akartam érzékeltetni a szokásos játék-kritika cím formulám megfricskázásával, hogy ezt a játékot nem lehet igazán végigjátszani, hanem hogy idejekorán (?) feladtam - így pedig ezt ne is tekintsétek teljes értékű kritikának, inkább csak a gondolataimat szeretném megosztani erről a már-már jelenséggé avanzsált játékról.

Imádom a sci-fit, és imádom a minőségi, ötletes indie játékokat, így hát vártam a No Man's Sky-t, mióta először "szembejött" velem egy cikk róla az interwebz útvesztőjén. A hype vonatra ugyan nem váltottam jegyet, de úgy voltam vele, hogy ez egyértelműen olyasmi, amit muszáj lesz kipróbálnom, ha a gépem is úgy gondolja majd...

Végigtoltam: Life is Strange

Az élet furcsa.

A francia indie stúdió, a DONTNOD  Life is Strange című epizódikus kalandjátékában mindenképpen: drámaibb és izgalmasabb, mint az átlag számítógépet nyüstölő emberke valódi élete, annak ellenére, hogy sok szempontból földhözragadtabb, emberközelibb, mint a videojátékok jelentős hányada.

Végigtoltam: Firewatch

Talán a Dear Esther óta nagyon elterjedtek és népszerűek indie, illetve kalandjátékos körökben az úgynevezett "walking simulator"-ök, amiknek a jellemzője, hogy minimális bennük az interakció - ehelyett a narratívára, atmoszférára helyezik a hangsúlyt. Többé, kevésbé lineárisak, gyakorlatilag nem nagyon van befolyásod az eseményekre, szó szerint csak végigsétálsz a játékon.

Egy ilyen játék a Campo Santo első alkotása is. Ez egy új indie stúdió, de az indie itt szigorúan úgy értelmezendő, hogy kiadó-függetlenek, nem "garázsfejlesztő" fiatalok. Az egyes tagok a következő játékokon dolgoztak, a teljesség igénye nélkül: The Walking Dead (Telltale), Mark of the Ninja, BioShock 2, Brutal Legend, The Godfather, Spore, Gone Home, The Cave, Ori and the Blind Forest, Fable 3, Deadpool, CoD: Advanced Warfare. Ha kíváncsi vagy a teljes renoméjukra, katt >ide<!

Végigtoltam: Mafia II

A 2002-es Mafia: The City of Lost Heaven című játéknak nem kellett sok idő, hogy az egyik örök kedvencemmé nője ki magát, miután 2003-ban sikerült szert tennem életem első komolyabb (a korában aktuális) pc-jére. Már eme játékprogram előtt is kezdtek nagyon érdekelni a főleg a szesztilalom ideje körül játszódó, elsősorban olasz-amerikai maffia családok történetével foglalkozó alkotások, illetve alapvetően maga a korszak. Így rögtön otthon éreztem magam Lost Heaven virtuális városában, ámulattal tapasztalva, hogy a játék a témabeli kedvenc filmjeimmel vetekedő aprólékossággal van "megrendezve".

Oldalakon keresztül tudnám magasztalni, de legyen inkább elég annyi, hogy műalkotásnak tartom, és azóta sem mozdította el nálam a trónjáról semmi a kategóriájában. Semmilyen művészeti, szórakoztatóipari ágban nem szokásom kiemelni egy kedvencet, mert általában nem lenne szívem dönteni több jelölt között. Így hát maximum annyit tudok mondani, hogy a Mafia első része nagyon valószínű, hogy benne lenne a "top 5"-ös listámban, ha egyszer fel kellene állítanom egyet. (Baromi nehéz feladatnak találnám...)

Great Free Games: the white chamber

A Great Free Games egy önálló rovat lett volna a régi site-on, ha tovább jutott volna egyetlen cikknél. Na, majd itt! :) A lényege röviden: ingyen elérhető játékot ajánlok, ami nekem tetszett, szórakoztató volt, ezért úgy gondolom, hogy másnak is az lehet. Röviden-tömören felvázolom az alany jellemzőit, képességeit, egy-két screenshot kíséretében.

Az első alany pedig a the white chamber (direkt kis kezdőbetűk – „hivatalosan” is így írják) nevű point-and-click sci-fi horror kaland, ami a WinterMute Engine-t használja. Elég ritka a hasonló műfajú játék, én pedig szeretem az ilyeneket, így le is csaptam rá hamar, amint felfedeztem egy Gamestar DVD-n, ha jól emlékszem még 2009-ben. Az elkövető a Studio Trophis, ami három sheffieldi egyetemistából állt, és sajnos pont 2009-ben fel is oszlottak, követve az egyéni életcéljaikat. Eredetileg egyikük egyetemi projektjeként indult a játék, de aztán túlnőtt ezen, és 2005-ben, amikor kész lett, letölthetővé tették az oldalukon.

Gemini Rue - Teszt/Kritika

Két stílus létezik, ami nálam mindig elsőbbséget élvez filmekben, könyvekben, játékokban. A sci-fi, és a noir. Az idén (szerk.: 2011) tavasszal pc-re megjelent Gemini Rue című point-and-click kalandjáték bővelkedik mindkettő jellemzőiben.

Painkiller - Overdose

Az alábbiakban a címben említett játékról szeretnék egy gyors, szubjektív véleményt mondani.

Ez itt most nem egy kritika lesz, ugyanis végig sem játszottam a játékot, és objektív (amennyire egy ember kedvelt játékstílusait figyelembe véve lehet) kritikát írni szerintem nem lehet/szabad olyan játékokról, aminek meg sem tapasztalja minden részét az ember.