Game of Thrones - A hatodik szezon margójára (*SPOILERES*)

Ez a show hihetetlen.

Elképesztő, hogy immár hat szezonon keresztül tudott tartani egy rendkívül erős színvonalat, sőt, kisebb-nagyobb mértékben emelte azt évadról évadra. A vasárnap véget ért hatodik szezon esetében nemhogy a kifulladás jelei nem érezhetőek, de véleményem szerint az eddigi legjobb epizódjain van túl a sorozat, és a különféle értékeléseket és pontszámokat összesítő oldalak tanúsága szerint ezzel a véleménnyel közel sem vagyok egyedül.

A legutóbbi hírek alapján valószínű, hogy már csak 13 rész van hátra a GoT-ból (két szezon, kevesebb epizóddal), így fel kellett pörgetni a történéseket - ennek megfelelően sokkal kevesebb "filler" résszel találkozhattunk, mint a korábbi évadok esetében. Persze a Thrones esetében a "filler" is mást jelent: tulajdonképpen a sorozat DNS-éhez tartoznak a lassabb, szinte csak - rendkívül jól megírt, intelligens, szellemes - párbeszédekből, ármánykodásból álló "fejezetek", és aki szereti, az ezért is szereti. A korábbi szezonokban hosszabb ilyen időszakokat foglalt keretbe egy-egy gigászi akciójelenet, CGI látványosság, brutalitás, illetve ezek tetszőleges kombinációja. A frissen magunk mögött hagyott tíz rész viszont sokkal egyenletesebb arányban adagolta az ármánykodást, tervezgetést, karakterfejlődést az akciókkal, illetve hatalmas jelentőségű eseményekkel.

Rengeteg karakter halt meg újfent, viszont ezúttal sokkal több volt a "win", az elégtétel, a sorozathoz képest már-már atipikus módon. Végül is öt szezonnyi kudarc, szenvedés után kijárt már némi jelentősebb sikerélmény, édes bosszú kedvenc karaktereinknek, illetve méltó büntetés a rosszfiúknak, és nem utolsó sorban katarzis nekünk, nézőknek.

Megkoronázta mindezt az utolsó két epizód, Miguel Sapochnik zseniális, nagyívű rendezésében, akinek keze munkáját az előző szezon legjobb, "Hardhome" című epizódja is magán hordozta. Nehéz erről a két részről az összes klisé szuperlatívusz eldurrogtatása nélkül írni. A kilencedik epizód minden szezonban a csúcspont volt eddig, így egyértelmű volt, hogy a "Battle of the Bastards" című rész ismét megpróbál majd rátenni egy lapáttal az izgalmakra. Sikerült is. Ami meglepő volt, hogy a sorozat eddigi legnagyobb csatája mellett még arra is jutott a büdzséből, hogy rögtön az epizód elején egy hatalmas jelenet kereteiben belül láthassuk Daenerys sárkányait - ezúttal mindhármat - repkedni és a rabszolga-kereskedő mesterek hajóit sárkánytűz martalékává tenni. A címszereplő csatajelenet pedig a legjobb ilyen, amit hosszú ideje láttam, mozifilmeket is figyelembe véve. Teljesen belehelyez minket a rendező az ütközet káoszába Jon Snow-val együtt. Képileg és hangilag is teljesen egyedi a megvalósítás, így képes leejtetni az ember állát ellentétben az akár sokkal nagyobb tömegeket is mozgató hollywoodi jelenetekkel, ahol huszonötödjére, ásítva nyugtázzuk, ahogy nagytotálból filmezve egymás felé rohan a két sereg, és összecsapnak. Többször is arra gondoltam a csata alatt, hogy ezt moziban lenne méltó megtapasztalni...

Az utolsó rész, a "Winds of Winter" pedig ugyanolyan epikus volt, csak máshogy, ahogy ezt a rendező előre is jelezte. Itt már nem voltak nagy akciók, csak egy - egy hatalmas wildfire-robbanás, ami "kiírt" jó pár szereplőt a történetből -, viszont több fontos sztoriszál is jelentős lépést tett előre. Az eddigi leghosszabb GoT rész volt ez, de egy perce sem volt "elpazarolva", minden egyes jelenetnek súlya volt. Itt is tetten érhetőek voltak a rendező stílusjegyei, és mindezt megfejelte egy zseniális score a sorozat zeneszerzőjétől, Ramin Djawaditól. A kép és a zene összjátékával olyan epikus hatást ért el az epizód helyenként, hogy szinte könnybe lábadt a szemem az élménytől - ez bizony művészet. Ez a két rész tett 100%-osan biztossá abban, amit már évek óta mondogatok, ha ilyesmiről beszélgetek a barátokkal, mégpedig hogy a sorozat műfaja beelőzte a filmét - túlnyomórészt a tv világában (szigorúan korlátozva persze a sorozatokra) kell már keresni a kreativitást, az újítást, a művészi értékeket.

A játék tehát új fázisába ért: sok figura lekerült a tábláról, a legfontosabbak pedig előreléptek. Cersei a Vastrónon; Jon az új "King in The North" (remélhetőleg tovább élvezheti a titulust, mint Robb); Daenerys elindult végre Westeros-ba az újdonsült "Hand of The Queen", azaz Tyrion, és serege, valamint "kicsinyei" társaságában. A Night King pedig messze északon szövögeti terveit, bármik is legyenek is azok - abban biztosak lehetünk, hogy A Fal jelentette akadályt legyőzi majd valahogy. A kérdés inkább az, hogy a többi figura lejátssza-e addig a játék rá eső részét, vagy egy "free for all" meccsbe száll be a White Walkerek királya pokoli seregével... Ez utóbbi esetben nem sok jóra számíthat a kontinens. Mi viszont még 13 órára korunk legjobb tévés -, meg úgy általában véve fantasy produkciójából.