Talán a Dear Esther óta nagyon elterjedtek és népszerűek indie, illetve kalandjátékos körökben az úgynevezett "walking simulator"-ök, amiknek a jellemzője, hogy minimális bennük az interakció - ehelyett a narratívára, atmoszférára helyezik a hangsúlyt. Többé, kevésbé lineárisak, gyakorlatilag nem nagyon van befolyásod az eseményekre, szó szerint csak végigsétálsz a játékon.
Egy ilyen játék a Campo Santo első alkotása is. Ez egy új indie stúdió, de az indie itt szigorúan úgy értelmezendő, hogy kiadó-függetlenek, nem "garázsfejlesztő" fiatalok. Az egyes tagok a következő játékokon dolgoztak, a teljesség igénye nélkül: The Walking Dead (Telltale), Mark of the Ninja, BioShock 2, Brutal Legend, The Godfather, Spore, Gone Home, The Cave, Ori and the Blind Forest, Fable 3, Deadpool, CoD: Advanced Warfare. Ha kíváncsi vagy a teljes renoméjukra, katt >ide<!
A Firewatch történetéről semmi konkrétumot nem szeretnék elmondani, ugyanis egy ilyen történet-orientált, rövid játéknál a legapróbb részlet is spoiler lehet. Az alapfelállás nagy vonalakban: 1989-ben főhősünk, Henry az élet elől menekülve fejest ugrik egy nyári melóba - parkőrnek áll a wyomingi Shoshone nemzeti parkba, egy kis nyugalomra, egyedüllétre vágyva, azonban kalandosabb lesz a nyara a természetben, mint várta.
A játék egy ötletes bevezetővel indul: Henry megérkezését a parkba, majd a lakhelyéül szolgáló őrtoronyhoz rendszeresen megszakítják apró kis expozíciók, amik keretében szimpla sötét képernyőre kiírt pár soros szöveg felvázol egy élethelyzetet a férfi múltjából. Ezeknél általában döntenünk kell kisebb-nagyobb dolgokban, gyakorlatilag megalapozva ezzel Henry személyiségét. Az egészet szép zene kíséri, az érkezés jelenetei alatt pedig konstatálhatjuk, hogy ez a játék bizony gyönyörű. Manapság a profi fejlesztők szinte bármit ki tudnak hozni a Unity engine-ből. A Firewatch vibráns, némileg képregényszerű (bár nem igazán hasonlítható a cel-shadinghez) vizuális világát a tehetséges grafikus művésznek, Olly Moss-nak köszönhetjük, aki korábban elsősorban újragondolt film-posztereiről volt ismerhető.
Amint Henry-t irányítva megérkezünk a nyári lakhelyéül szolgáló őrtoronyba, felvesszük a kapcsolatot rádión a főnökével, a park egy távoli pontján lévő másik őrtoronyban rezidáló Delilah-val. A vele zajló rádiós párbeszédek jelentős szerepet játszanak a játékban, mondhatni a gerincét alkotják szinte. A Telltale TWD óta használt párbeszédrendszerére hajaz a Firewatch megoldása - kapunk mindig választási lehetőségeket, meg egy bizonyos rendelkezésünkre álló időt a választásra, amit ha hagyunk letelni, akkor csöndben maradunk. Az is egy opció tehát, hogy "néma leventeként" tudjuk le a történetet (nyilván fix pontokon azért így is beszél főhősünk), de aki nem érez késztetést a magunkkal hordozható kézi rádió használatára, az valószínűleg hamar megunja a játékot, és visszamegy lövöldözni - ez az alkotás nem neki szól.
A dolgunk hivatalosan tűzveszélyes helyzetek lehetőleges megakadályozása, illetve már esetlegesen kialakult erdőtüzek jelentése, terjedésének megfigyelése. Ahogy arra számítani lehet azonban egy kalandjáték esetében, nem lesz ilyen "egyszerű" a történet.
A játékmenet gyakorlatilag úgy néz ki, hogy ha akad valami kivizsgálandó dolog a parkban, azt megbeszéljük rádión Delilah-val, aztán kimegyünk "hike"-olni, magyarul talán "természetjárni". Eleinte igazi kis kirándulásnak érződnek ezek a játék gyönyörű tájain. Navigálni eléggé realisztikusan tudunk - van egy térképünk, amit az orrunk elé tartva is tudunk közlekedni, csak közben épp nem látunk tőle, de elég csak kézben tartani, és néha-néha felemelni, hogy lássuk, merre haladtunk. Minimap nincs, csak annyi a könnyítés, hogy térképünk dinamikusan jelöli a pozíciónkat. Emellett van egy iránytűnk is. Különféle trükkös terepeken kell áthaladnunk. Meredek sziklás lejtőkön ereszkedhetünk le, és később mászhatunk fel, ha korábban már kikötöttünk oda egy kötelet. Természetes "sziklalépcsőkön" felkapaszkodhatunk, leugrálhatunk. Szűk réseken préselhetjük át magunkat, és egy barlangot is meglátogatunk többször is a történet során. Noha a park egy jelentős része mindig elérhető a játék elejétől fogva, vannak bizonyos akadályok, amik csak a történet későbbi pontján lesznek legyőzhetőek, egy-egy addigra beszerzett eszköz segítségével. Amúgy sincs túl sok értelme teljesen más irányokba elbóklászni, mint ahová épp "küldetésünk" vezet - ez egy elég lineáris játék annak ellenére, hogy az előzetes infók alapján nem hangzik annak. Persze amerre megyünk, érdemes szétnézni, és kicsit le-letérni az adott ösvényről - akadnak azért különféle érdekes dolgok, amik miatt megéri. Szinte minden ilyen apró dologról, amit találunk, opcionálisan beszélgetést kezdeményezhetünk Delilah-val. Nagyon jó kis poénok származnak ezekből. Néhány fix dolgot a történet során el is nevezhetünk - persze csak egy pár lehetséges választás közül, de így is a "sajátunknak" érezzük az adott dolgot a továbbiakban, ugyanis onnantól a játék és a karakterek az általunk választott néven referálnak rá. Például, hogy érezzétek, miről van szó, egy nyaktörő lejtőt én "Cripple Gulch"-nek neveztem el. :)
Aztán egy adott ponton a addigi jellemzően relaxáló játékmenetbe elkezd fokozatosan beszivárogni az izgalom, ami a történet során egyre fokozódva feszültségbe, paranoiába, izoláltság érzésébe, és néhol konkrétan félelembe torkollik. Félreértés ne essék, ez nem egy horrorjáték, bár a thriller címke talán "ráfogható". Viszont valahogy sikerül megtartania a megnyugtató hangulatot is, szóval furcsán, de kellemesen kettős elegyet alkot hangulatilag a cucc.
A játék hangjai, néha-néha felcsendülő zenéi a látványvilághoz mérhetően pazarok. Az erdő hangjai rengeteget hozzátesznek az immerzív hangulathoz. Lépteink hangja, madárcsicsergés, tücsökciripelés, a fák között süvítő szél, vízcsobogás - aztán később neszezések a közeli bokrokból, mintha valaki vagy valami állandóan a nyomunkban lenne; nagyon atmoszférikus. Tényleg élvezetes maga a "kirándulgatás" is, ami szerencse, mivel a játék jelentős részét ez teszi ki egy-egy objektíva között. Persze ezeket feldobja rendszeresen Delilah és Henry beszélgetése. Igazából számomra ezek a beszélgetések adták a játék sava-borsát, a mélységét. Elég felnőttes témák vetődnek fel, morális, lelkiismereti kérdések, amelyeket megválaszolva magunkat is jobban megismerhetjük picit. Imádom az ilyet!
A szinkronok egyszerűen zseniálisak. Egyetlen sornál nem érződik, hogy félvállról vette volna a bármelyik színész a dolgot. Mindkettőnek elég kellemes hozzá az orgánuma, hogy ne unjuk meg az egész játék során hallgatva, és színészileg is nagyszerűek, szóval egyetlen apró panaszom sincs, kiváló munka! Videojáték Oscar részemről. :)
Ezért is használtam a rádiót, amikor csak tudtam, na meg azért is, mert alapvetően meghatározhatjuk Henry és Delilah kapcsolatát - ez az az aspektusa a game-nek, amire valódi befolyásunk van, és szerintem újrajátszani is ezért lesz érdemes.
Összegezvén, a Firewatch egy rendkívüli élmény. Története drámai, thriller és krimi elemekből tevődik össze, ennek ellenére egy rendkívül "kikapcsoló" élmény, és természetesen a humor is helyet kap - ahogyan kell is neki mindenben. Átlagos játékideje játékostól függően 4-6 óra közé tehető - én a nézelődős, mindenről beszélgetős stílusommal érzésre az utóbbi felé tendáltam. Sok helyen olvastam, ahol panaszkodnak a hosszára, hogy egyeseknek 3 röpke óra is elég - na ők biztos, hogy úgy rohannak végig a játékon, ahogy "nem szabad". A türelmetlenek megfosztják magukat a lényegétől...
Kiemelném, hogy ez határozottan egy felnőtteknek szánt alkotás. Nem korhatáros dolgokról van szó, hanem olyan témákat boncolgat, amiknek az átérzéséhez, megértéséhez kell egy bizonyos érettség, így tiniknek (és szellemileg kihívásokkal küszködő felnőtteknek :D) - szerintem - nem nyújtja ugyanazt az élményt, bár azért érettebb gondolkodásúaknak tetszhet.
És a zárás előtt jöjjön még egy pár kép, mert egyszerűen gyönyörűek! :)
Egy minden területen erős első játékot tett tehát le az asztalra a Campo Santo. Várjuk szeretettel a következő alkotásukat, aminek elkészülte már szinte biztosra vehető, hiszen a Firewatch rendkívüli kritikai siker, és indie szinten tisztességesen, az elvárásokat túlszárnyalva teljesít anyagilag is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése