Imádom a sci-fit, és imádom a minőségi, ötletes indie játékokat, így hát vártam a No Man's Sky-t, mióta először "szembejött" velem egy cikk róla az interwebz útvesztőjén. A hype vonatra ugyan nem váltottam jegyet, de úgy voltam vele, hogy ez egyértelműen olyasmi, amit muszáj lesz kipróbálnom, ha a gépem is úgy gondolja majd...
Nos, épphogy, de úgy gondolta. Az addig oké, hogy kellőképpen lebutított grafikával csúnyább volt rengeteg cuccnál, aminek kis túlzással fele akkora gép kell, és így futott 18-30 közötti fps-sel. Ezt el tudom fogadni, és hozzá tudok szokni, tekintve, hogy a régi gépemen is rengeteg cuccot így kellett játszanom. Egy remekbeszabott játékmenet, játékélmény háttérbe tudja ezeket a kellemetlenségeket szorítani.
Nem mondom, hogy a No Man's Sky rossz, csak nem nekem való. Egy hatalmas, terpeszkedő, időrabló, függést kialakítani próbáló, ugyanakkor baromi felszínes katyvasza divatos fícsöröknek, ami kizárólag mesterséges módszerekkel tud motiválni, magához kötni, de aztán nem ad egy-két percnél tovább tartó eufóriát a kitartásod jutalmaként. Lehet rá mondani, hogy amolyan "chill-game", amit betöltesz pihenésképp, és elvagy benne 15-20 perceket, de ennél többet követel, pontosabban nem ad semmit ennyi idő alatt. Összesen érzésre olyan 7-8 órát foglalkoztam vele, 3-4 délután alatt összehozva ezt a futamidőt. Az első pár alkalommal lenyűgözött például a folyamatos, loading-screen és bármiféle megszakítás nélküli atmoszféra-elhagyás, illetve oda belépés, és leszállás a bolygókon. Régóta vágytam egy 3D-s cuccra, ahol ezt megtapasztalhatom. Tetszettek a bolygókon tehető felfedezések, a játék mechanikáinak kiismerése is, kb. a második bolygóig, onnantól már kezdett félelmetes lenni a gondolat, hogy számtalan planétán újra lezongorázzam mindezt. Itt elkezdtem vágyni egy sztorira - valamire, ami hajt előre. Megpróbálkoztam az "Atlasz Út" követésével, amit őszintén szólva hamarosan egy szánalmas kísérletnek láttam némi narratíva-szerűség beépítésére a játékba. Semmit nem változtat a játékmeneten, ugyanazokat a megszokott dolgokat csinálod ugyanúgy, és néha kapsz egy-két sor textet - ennek kéne vinnie előre, kíváncsivá tennie. Nos, nálam ez az a kategória, hogy "vagy próbálkozzatok keményebben, vagy hagyjátok a francba teljesen; mindkét verzió jobb lenne, mint így". Kb. mint a NFS: The Run sztorija, illetve annak kivitelezése; ott éreztem ugyanezt.
Egy ismerősöm privát beszélgetésben felvetette, hogy milyen király lenne egy Telltale féle történet ezzel az engine-nel, és valóban, szinte "wet dream" kategória lenne, ha elgondolom. Egy bolygók közt ugrálós sci-fi dráma, ahol nem cutscene jön, ha űrhajóba pattansz. Tudnám imádni.
Így viszont nincs semmi, csak a nagybetűs GRIND, amit önmagában én nagyon utálok. Még ezzel együtt is úgy éreztem, hogy nem egy rossz játék ez. Épp azon gondolkodtam az utolsó 1-2 óra játékom után, hogy valószínűleg nagyon sokáig el tudnék játszogatni vele délutánonként. De aztán belegondoltam, hogy ugyanott tartanék mondjuk két hét, vagy egy hónap játék után is. Annyi különbséggel, hogy több inventory space lenne a ruhámon, a mining tool-on, meg az űrhajón, illetve fejlesztések. Ezek azok a mesterséges motivációk, amiket említettem.
Rájöttem, hogy ha megnézném egy-két hónap múlva, hogy összesen hány órát szántam a játékra, nagyon sajnálnám azokat az órákat, úgy érezném, hogy elpazaroltam őket az életemből. Összehasonlításképp például a Mass Effect trilógiára szánt cirka 150-160 körüli órából semmit nem sajnálok, pedig ez összességében több, mint hat nap.
Nem állítom, hogy kevesebb, mint 10 óra alatt teljesen kiismertem a játékot - voltak még dolgok, amikre kíváncsi lettem volna. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy nagyjából megtapasztaltam mindent, amit kínál a stuff, nem számíthatok már semmi áll-leejtőre. Hozzáteszem, hogy a fenti gondolataim már azóta kristályosodtak ki. Még élveztem a játékot valamilyen szinten, amikor rávettem magam az uninstall-ra az utolsó gaming session után. De utólag nagyon örülök, hogy még korán megléptem ezt, így nem nagyon van mit megbánnom. Azt a 8 órát 'úgy ahogy', de megérte a játék.
Azóta is olvasgatok róla egyébként, és kicsit "spoileres" dolgoknak is utánanéztem, például hogy mi van, ha az egyik fő "sztorivonalat" (na ne nevettess!) követve megkeresi az ember az univerzum középpontját... Hát mit mondjak - ezek az infók is megerősítettek csak a döntésemben.
Nem akartam, és örülök, hogy nem is jártam úgy, mint John Walker, az egyik kedvenc gamer site-om, a Rock, Paper, Shotgun cikkírója, aki maga se érti, hogy miért, de függője lett a cuccnak. Az egyik nem régi cikkében részletezte, hogy most épp egy 48 inventory helyet kínáló űrhajót akar venni, vagy találni, majd egy rendkívül találó, önironikus mondattal zárta a paragrafust: "Minden szükséges helyem meglesz a semmihez, amit csinálnom kell."
Jó kis keretrendszert összerakott a Hello Games, azért mindenképp elismerésem! Következő lépésként viszont építhetnének rá - vagy valaki más - egy valódi, maradandó élményeket kínáló játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése