A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marshall Mathers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marshall Mathers. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 15., szerda

A Rap Isten Visszatér

Eminem marketinggépezete teljes gázra kapcsolt az új albuma, a Revival közeledő megjelenése kapcsán (erre a hétvégére jósolják sok felé, de nincs megerősítve). Pénteken meg is jelent az első single, Beyoncé vendégszereplésével. Kettejüknek ez az első közös száma egyébként.

A lírai, egyszerű zongora alapról Rick Rubin gondoskodott, míg a refrént Skylar Grey írta, Beyoncé pedig kellemesen elénekelte.

Eminem ezúttal sokkal inkább emberi mivoltát helyezi előtérbe - ez nem a nagyotmondás ideje. Ez egy introspektív ballada, amiben (nagy vonalakban) arról rappel, hogy folyamatosan kétségek gyötrik, hogy nem tudja megugorni a saját maga által magasra tett lécet, és hogy bármit is tesz le az asztalra, az sokaknak nem lesz megfelelő.

Én a helyében sz*rnék erre, és örülnék, hogy még mindig rengeteg Stan van a világon, akik inni fogják az összes szavát, mint pl. én is. :)


Nagyon átérzett, érzelmes az előadás, hallani Marshall hangján is. Kicsit fura, hogy az alapban nincs dob, vagy bármilyen "keményebb" ritmus, így a flow majdnem olyan, mintha acapellában nyomná, de valahogy mégis összeáll. Először fura volt, nem számítottam ilyesmire első single-ként, de a végére megszerettem.

Azért a végéből ítélve ez egy eléggé vad számba fog átmenni az albumon, ahol visszatér az önbizalom minden bizonnyal... BITCH, I WROTE STAN! :)

Update: Bónuszként itt a szám élőben (Skylar Grey-jel) előadott változata a hétvégén lezajlott MTV EMA díjátadóról, ahol Em díjat is nyert hip-hop kategóriában, saját meglepetésére is, hiszen az album még nincs is kint. Whatever, ha Em jelen van, akkor ő a legjobb. :)

2015. november 25., szerda

Eminem: The Marshall Mathers LP 2 - Kritika

Tegnap előtt (szerk.: a cikk írásának eredeti dátuma szerint) - kiszivárgás és némi ingyenes streamelés után - megjelent a világ legsikeresebb rapperének legújabb albuma.


Public service announcement:

Stan vagyok. Abszolút elfogult Eminemmel kapcsolatban. Kritikát persze azért tudok megfogalmazni a kevésbé sikerült cuccai kapcsán, viszont szerintem a leggyengébb albumai is ütnek szinte bármit a kategóriában. E nézeteim kapcsán előfordulhat, hogy "nem Stan" olvasóim némelyikének érzését megsértem más előadók munkájának minősítésével.

A másik dolog: ez az iromány hosszú lesz. Itt az utolsó esélyed, hogy hozz némi kólát-chipset-sört-whiskey-t-popcornt-pizzát-bármit a gép elé!


2015. augusztus 18., kedd

Eminem: Recovery – Kritika

Előre le kell hogy szögezzem, hogy Eminem az abszolút kedvencem a zenében, így lehet (sőt, valamilyen szinten valószínű) hogy ez az írás nem lesz teljesen objektív.


Úgyhogy az említett rapper frissen megjelent albumát inkább „Eminem – viszonylatban” fogom értékelni, az ő korábbi albumai által felállított sorban próbálom megtalálni, hol a helye minőségileg.

Nem hiszem, hogy valakinek be kellene mutatnom Marshall Mathers-t, azaz Eminem-et. Ő az, akit még azok közül is sokan meghallgatnak, akik amúgy nem szeretik a rap zenét. Nem nagyon akarok az életrajzába belemenni, mindenki emlékszik rá, hogy az ezredforduló környékén robbant be igazán a zenei életbe. Az első kétezres években kiadott két hatalmas kritikai és anyagi sikereket hozó albumot, valamint főszerepelt a kimondva, de inkább kimondatlanul önéletrajzi ihletésű 8 Mérföld című filmben, ami szintén sikeres lett a kritikusoknál, és a mozik kasszáinál is...