Szerettem a Mad Max filmeket kölyökkoromban. Így aztán nyilvánvalóan érdeklődéssel figyeltem az új részről érkező hírmorzsákat, főleg miután megtudtam, hogy az eredeti trilógiáért felelős George Miller készíti.
Tom Hardyval is szimpatizáltam, mint új Mad Max. A moziba kerülés előtti kritikákat, véleményeket olvasva meggyőztem magam, hogy valószínűleg ez lesz az a film idén a Star Wars-on kívül, amit muszáj moziban megnézni.
Haver, ez aztán bejött!
Ha emlékszel a régi Mad Max trilógiára… Nos, ez nem olyan.
Jobb.
Tiszteli az elődöket, és építi a mitológiát, ugyanakkor mindenre rátesz egy lapáttal, az akcióra pedig vagy tizenöttel. Ebben nyilván segítségére volt az igen komolynak számító, 150 millió dollárra becsült költségvetés is.
Történet nem sok van, de az kielégítő ebben a műfajban. A film elején a hosszú hajú, szakállas „Mad” Max Rockatansky (Tom Hardy) a legendás Interceptorral menekül egy csapat vérszomjas, mobilizált Hadfiú elől, akik rövid úton foglyul ejtik, és elhurcolják a Citadellába, ahol Immortan Joe (Hugh Keays-Byrne – aki 36 éve (!) a legelső Mad Maxben szintén a fő rosszfiút, Toecutter-t játszotta) az Úr. Miután kiderül, hogy Max univerzális vérdonor, be is fogják rögtön „vérzsáknak”, így láncolódik össze szó szerint a legyengült, de bizonyítási vágytól égő Nux-szal (Nicholas Hoult). Mindeközben Imperator Furiosa (Charlize Theron) a Hadi Vasat (ami egy brutális kamion) vezetve kereskedelmi útra indul Gázvárosba. A félkarú nő azonban eltér a tervtől – titokban magával vitte Joe öt „feleségét”, és el akar jutni velük a mitikus Zöld Helyre, ahonnan gyermekkorában elhurcolták. Az árulás természetesen rövid úton Immortan Joe fülébe jut, aki a teljes motorizált hadseregét Furiosa után küldi, pontosabban vezeti, menet közben pedig erősítést kap Gázvárosból és Skulóvárosból is. (Hiába no – rögtön két badass ellen már tényleg nagy sereg kell.)
Lényegében ennyi. És mindez úgy az első negyed órában lezajlik – onnantól fogva a két órás film maradék játékideje jóformán egy egybefüggő, brutális üldözési jelenet. Ez talán unalmasan hangzana, ha a kivitelezés nem lenne ilyen elképesztő. A film összes brutális gépét megépítették, méghozzá működésre képesen. Aztán nagy részét „élesben” tönkre is tették. Amit csak fizikailag lehetséges volt, praktikus effektekkel, kaszkadőri munkával oldottak meg – utóbbiból a színészek is kivették a részüket. Gyakorlatilag egyetlen nagyobb jelenet van a film során – egy hatalmas toxikus vihar -, ahol a CGI-ra támaszkodtak. A többi jelenetben csak apró-cseprő utómunka volt szükséges, mint például a sivár sivatagi hátterek érdekesebbé tétele. Egyébként a filmnek egészen élénk színpalettát állítottak össze. Narancssárgás, barnás, vöröses árnyalatok dominálnak, így egészen másképp néz ki a film – és ez is volt a rendező célja –, mint egyéb poszt-apokaliptikus filmek szürkés, fakó, „mosott” világa.
A 70 éves George Miller a fiatalokat megszégyenítő energiával, dinamikával alkotta meg az akciókat. Az egész egy non-stop, adrenalinpumpáló, áll-leejtő, kinetikus, destruktív „balett”. Ugyanakkor végig teljesen követhető, ami sok mai akció-blockbusterről nem igazán mondható el. Ezt – az ügyes rendezés mellett - különféle cinematográfiai megoldásokkal érték el, például azzal, hogy az adott akció főszereplőjét (legyen az ember, vagy gép) mindig igyekeztek a kép közepe tájékán tartani, így nem kell az embernek keresni minden vágás után, hogy épp hova is kell fókuszálni.
A már emlegetett gyakorlati effektek, kaszkadőr-mutatványok teszik igazán durvává az akciót – a tudat, hogy ezeket tényleg megcsinálták. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a CGI-jal már mennyire átesett Hollywood a ló túlsó oldalára. Lehetetlen dolgokat létrehoznak vele, mégis sokkal brutálisabban hat a Mad Max realizmusa, mint például a szuperhősös filmek, vagy a Fast & Furious széria virtuális rombolása. Egyébként a Mad Max az utóbbi rajongóinak is kedvezhet – nekem legalábbis baromi kellemesek voltak például a motorhangok. Ahogy az elején a Warner Bros logó után beröffent a V8, hát, engem – meg a „hú”-kból, „wow”-okból, sóhajokból ítélve még sok mozilátogatót – már ott megvett a film kilóra. A járművek dizájnja elképesztő – van sündisznóra hasonlító homokfutó, több méteres kerekeken guruló monster truckok, lánctalpas kocsi, tankerek, többféle járműből egybeépített durvaságok. És persze ott a harci zenét szolgáltató monstrum, ami nagyrészt hangfalakból áll, és az elején köteleken lóg egy piros pizsamás, maszkos elmebeteg, aki folyamatosan zúz egy lángszóróval egybeépített gitáron, történjék bármi, a gép hátulján pedig többen is dobolnak. Ennek a gépnek köszönhetően már messziről hallatszik a zúzás – amiről egyébként Junkie XL gondoskodott -, ahogy közeledik Immortan Joe serege.
A film poszt-apokaliptikus világa az egyszerű sztori ellenére rendkívül kidolgozott. Csak figyelni kell, és rájövünk sok apró dologra az itt élő emberek, közösségek társadalmi hierarchiájáról, nézeteikről, szokásaikról, vallásukról, anélkül, hogy a szánkba rágnák ezeket a részleteket. Jópofa volt például, ahogy a film elején, csatába indulás előtt a Hadfiúk a V8 "előtt" rótták le tiszteletüket.
Sok a visszakacsintás a régi részekre is, és teljesen tiszteletben is tartották azokat. A Tom Hardy által viselt dzseki például tök ugyanaz, amit anno Mel Gibson viselt, csak nyilvánvalóan fakóbb, viseltesebb. Max lefűrészelt shotgun-ja ugyanúgy „besül”, mint régen. Időről időre bevillanó képek, víziók gyötrik a múltjából, amik között a szemfülesebbek konkrét képkockákat fedezhetnek fel a régi trilógiából. Tom Hardy remekül hozza a karaktert. Szövege ugyan nem sok van, de hát Max régen sem volt túl szószátyár. A film elején lévő monológját leszámítva csak akkor beszél, ha nagyon muszáj – ha nem, akkor mormogással, dünnyögéssel, hümmögéssel nyugtázza a dolgokat. A frusztrált pillanataiból jó pár vicces, feszültségoldó jelenet kerekedik. Az akciókban nyilvánvalóan kellően kemény – ebben van már tapasztalata.
Charlize Theron Imperator Furiosája szinte egyenértékű főszereplője a filmnek, és egy kemény csajt ismerhetünk meg a személyében, aki döntéseket hoz, áldozatokat vállal másokért. Max-szel eleinte bizalmatlanok egymás irányába, de későbbi tetteik által aztán igazi bajtársakká válnak. Igaz ez Nux-ra is, aki eleinte kényszerből van hőseink közelében, de aztán rájön, hogy jobb társaságba keveredett, mint ahonnan „való”, így ő is hasznos tagjává válik a kis csapatnak. Hardy és Theron „star-power”-e mellett szolidan „megbújik” Nicholas Hoult, viszont utólag kezdem azt érezni, hogy talán övé az egyik legjobb alakítás.
Lassan összegezvén a gondolataimat – kicsit tartottam tőle a mozi előtt, hogy annyira felültem a hype-vonatra, hogy a végén majd csalódok, még ha jó is a film. Nos, ez nem történt meg, hiába olvastam el szinte minden fellelhető infót, véleményt a róla. Általában inkább lefelé próbálom nyomkodni az elvárásaimat, hiszen jobb pozitívan csalódni, de ennél a filmnél ez valahogy nem ment – éreztem, hogy ennek isteninek kell lennie. Így hát nagyon magasan volt az a bizonyos léc, de legnagyobb örömömre a film lazán megugrotta.
George Miller egy zseniális akciófilmet tett le az asztalra. Legszívesebben beültetném rá Michael Bay-t, James Wan-t, Joss Whedon-t, illetve a többi manapság menő akciófilm-direktort egy-egy jegyzettömbbel a kezükben. Akik már kezdik unni az említett úriemberek filmjeit (vagy már évek óta unják őket), azok fellélegezhetnek – itt egy akcióorgia, amihez hasonlót még nem láttunk. A régi Mad Max filmek rajongóinak ugyanúgy ajánlott, mint azoknak, akik teljesen laikusan ülnek be rá – jó példa erre a nővérem, aki a szóban forgó „előműveltség” nélkül is száz százalékosan élvezte a filmet.
Az akciók mellett azonban nem ültették kispadra a művészi értékeket sem – a színészi játék, a forgatókönyv, természetesen a rendezés, a látvány, minden a helyén van, és ez meglátszik a film elsöprő kritikai sikerén is. Talán még pár Oscar jelölés is belefér majd, legalább „technikai” kategóriákban. Az viszont biztos, hogy a film (legalábbis az én szememben) Az Országúti Harcos-hoz fogható klasszikus.
NE HAGYJÁTOK KI!
Jöhet a folytatás – ami már a tervezési fázisban tart Mad Max: The Wasteland munkacímmel.
***
Apró kiegészítés: elnézést kérek a vegyesen alkalmazott angol és magyar nevekért/kifejezésekért. Angolul szeretek filmezni, ha tehetem, és mivel sokat olvastam a filmről előzetesen, ezért bizonyos dolgoknál nehezemre esett áttérni a magyar szinkronban alkalmazott verziókra. Viszont akadt pár, ami abból is megragadt, frappánsan sikerült. Egyébként a szinkronhangokat elég jól eltalálták. A fordításban fedeztem csak fel egy-egy apró bakit, ahol például nyilvánvaló volt, hogy elsikkadt a poén. Várom, hogy angolul is megnézhessem a filmet. :)
***
A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2015. 06. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése