A Great Free Games egy önálló rovat lett volna a régi site-on, ha tovább jutott volna egyetlen cikknél. Na, majd itt! :) A lényege röviden: ingyen elérhető játékot ajánlok, ami nekem tetszett, szórakoztató volt, ezért úgy gondolom, hogy másnak is az lehet. Röviden-tömören felvázolom az alany jellemzőit, képességeit, egy-két screenshot kíséretében.
Az első alany pedig a the white chamber (direkt kis kezdőbetűk – „hivatalosan” is így írják) nevű point-and-click sci-fi horror kaland, ami a WinterMute Engine-t használja. Elég ritka a hasonló műfajú játék, én pedig szeretem az ilyeneket, így le is csaptam rá hamar, amint felfedeztem egy Gamestar DVD-n, ha jól emlékszem még 2009-ben. Az elkövető a Studio Trophis, ami három sheffieldi egyetemistából állt, és sajnos pont 2009-ben fel is oszlottak, követve az egyéni életcéljaikat. Eredetileg egyikük egyetemi projektjeként indult a játék, de aztán túlnőtt ezen, és 2005-ben, amikor kész lett, letölthetővé tették az oldalukon.
A játék főhősnője egy koporsó-, vagy inkább szarkofágfélében tér magához, ám a környezet közel sem egyiptomi - elég egy pillantást vetni a kicsit lentebb helyet foglaló screenshot-ra. Eleinte klasszikus amnéziás videojáték klisé karakter, de a játék elhagyatott helyszínét bejárva (nem akarok nagyon spoilerezni:) hamarosan kiderül, hogy bizony többet tud, mint akár mi játékosok, akár saját maga gondolná. Igen, ez egy klasszikus „a játék végére fokozatosan kiderítjük, hogy hogy jutottunk el az elejére” sztori.
Amint a képen is látszik, anime stílusú grafikája van a game-nek, ami leginkább a karaktereken látszik (akik nem sokan vannak). Összességében nagyon igényesen van megrajzolva, néhány szobának már-már cel-shaded 3D hatása van, pedig minden 2D. Előfordul, hogy egy-egy helyiség külleme (és néha a rajta bejárható útvonal is) átalakul egy későbbi visszatérés alkalmával; minden véres, rejtettebb, de azért észrevehető helyeken – sőt, néha a falra kifeszítve, fejjel lefelé - hullák (?) „figyelnek”, drótkerítések bukkannak fel, utunkat akadályozva, amik addig nem voltak ott. Egyértelműen a Silent Hill sorozat volt az inspiráció a játék horrorjának hangulatában, és remek érzékkel is sikerült elérni, hogy mint ott, itt is ugyanolyan arányban van jelen a vizuális, illetve a pszichológiai horror.
A zenék, hanghatások is jól sikerültek. A szinkronhangok is abszolút megfelelőek egy ingyenes játékhoz – mondjuk gyakorlatilag csak két karakter beszél a játék során. A főhős csaj (ha megnevezném, az kisebbfajta spoiler lenne:) szinkronhangjának ugyan néha abszolút nem sikerült megérteni a szituáció súlyát, de ez csak egy-két alkalommal feltűnő.
A kezelőfelület egyszerű, jól használható – az interaktív dolgokra jobb gombbal kattintva két ikon bukkan fel, egy kéz, és egy szem: előbbire kattintva használhatjuk, vagy felvehetjük a dolgokat a tárgyaink közé (amiket a képernyő tetejére mozgatva az egeret érhetünk el), az utóbbival pedig megvizsgálhatjuk a dolgokat.
A játék körülbelül 1,5 óra alatt végigvihető, ám jelentősen növeli az újrajátszhatósági faktort az elérhető nyolc (!) befejezés. Ötletesnek tartottam, hogy sokszor döntések elé állít a játék, és általában maximum sejthetjük, hogy melyik a jó, és a rossz döntés, illetve, hogy egyáltalán van-e jó, avagy rossz. Rögtön az elején találkozunk ilyennel. A fejtörők megoldásai a legutóbbi kalandomhoz (Gemini Rue) hasonlóan logikusak.
Íme, még egy pár shot a játékból (kattintással némileg nagyobb formában is megtekinthetőek):
Erősen ajánlom a the white chamber-t tehát minden kalandjáték rajongónak, akinek bejön a horror és a sci-fi ötvözete. Ennél jobb ár/érték arányt nehezen találhat az ember! :)
Letöltés
***
A cikk írásának eredeti dátuma: 2012. 01. 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése