Drive – Ajánló

Gondolkodtam rajta, hogy kritikát írok róla, de megtették már annyian... És amúgy sem kritizálnám nagyon.

Érdekes egy film a Drive. Azért írok róla ajánlót, mert tetszett. (Észrevehettétek, hogy általában olyan dolgokról írok, amik tetszenek. :D) Igazán. Viszont, valahogy nem kívánkoznak ki belőlem olyan "elszállt" jelzők, amiket mindenfelé durrogtatnak róla a túlnyomó többségben lévő pozitív kritikák – mint pl.: varázslatos, csoda, stb. Nem, szerintem nem volt benne semmi varázslat. Csak profizmus, mérhetetlen hozzáértés, törődés, művészi érzék a rendező, a színészek, és úgy általában a készítők részéről.

Szinopszis:

Főhősünk, akinek még csak a nevét sem tudjuk meg az egész film alatt (ennek ellenére egyáltalán nem mondható egyszerű karakternek, de erről később), különféle (alvilági) klienseknek "adja el" a szolgálatait: amolyan "getaway driver". Az első jelenetben például két rablót szállít el a fosztogatás helyszínéről, miközben a Los Angeles-i rendőrség járőrei, és egy rendőrségi helikopter is a "nyomába szegődik". Nem nyers sebességgel, csikorgó gumikkal, driftelve bevett kanyarokkal rázza le a zsarukat, ahogyan azt egy Fast & Furious filmben láthatnánk, hanem ésszel, ügyességgel, a váratlan helyzetekhez való gyors, és effektív alkalmazkodásával.

Van azonban hivatalos, "daytime" melója is, rögtön kettő is. Kaszkadőrködik filmekben, valamint szerelget egy műhelyben. Megismerkedik a szomszédságában egy fiatal lánnyal, és annak fiával. Romantikus kapcsolat-féle kezd kialakulni köztük. Aztán a csaj férje szabadul a börtönből; hoppá! Hamarosan sz*rba is keveredik, ahogy az lenni szokott, és veszélybe kerül a lány és a kisfiú is, ezért a főszereplő segít a férfinak végrehajtani egy komolyabb rablást, ami természetesen nem a terv szerint sül el, és ez az a pont, ahonnan mindenki, aki fontos a Driver-nek, veszélyben van. Ez pedig néha meglepő dolgokat hoz ki belőle.

A film elképesztően stílusos. És többféle stílust kever. Napjainkban játszódik, de egyfajta 70-es, 80-as évek "fílingje" van, amire ráerősít a korszak diszkóslágereit idéző soundtrack is. Los Angeles (amit imádok:) gyönyörűen van fényképezve. Helyet kapott a filmben néhány "ultra-slow motion" jelenet – néhol épp' egy csókot nyújtanak el hosszan, zenei kíséret mellett, néhol pedig egy fej shotgunnal történő szétdurrantását láthatjuk hosszú másodpercekig. Váratlan brutalitást tartalmaz helyenként. Az üldözéses jelenetek realisztikusak, átláthatóak, izgalmasak. Mindezek mellett nem siet, nem egy pörgős film. Félig blockbuster, félig művészfilm jellege van. Ezért is érdekelt.

A film negatív főszereplője az egyik jelenetben azt mondja, hogy a 80-as években filmproducer volt, és néhány kritikus szerint a filmjei "európaiak" voltak, míg szerinte szimplán sz*rok. Érdekes, hogy számos kritikában, amit olvastam a filmről, elsütik az "európai" jelzőt. :) Az igazság az, hogy szerintem is elég európai hatású, ahhoz képest, hogy amerikai. :D

Ryan Gosling fantasztikusan játssza a főhőst, aki alig beszél, az egész filmben. Igazi kis magának való figura. Ő egyszerűen csak... Vezet. A filmben látható remek autók volánjánál tűnik úgy, hogy igazán kényelmesen érzi magát. Aztán valahol félúton viszont az események kihoznak belőle egyfajta kegyetlen, "bosszúálló szuperhős" figurát, aki mindenáron megvédi a számára fontos embereket, még ha közben el is riasztja azokat a belőle kitörő, talán néha túlzott agresszivitással.

Van egy jelenet a filmben, illetve talán ketté kéne bontani. Egy liftben játszódnak, egymás után. Először a srác megcsókolja a csajt. Ez az, amit említettem korábban. Hiper-slo-mo, nyugodt, lágy, lassú zenei motívumok. Annyira el van nyújtva, hogy már-már csöpög, te meg szinte kezdesz zavarban lenni, elkezdesz fészkelődni a székedben. Majd mikor abbahagyják, a srác beveri az ugyanazon liftben utazó pasas képét a felvonó falába, földre viszi, és pépesre rugdossa az fejét.

Hirtelen jön, és megdöbbentő a "csöpögés" után közvetlenül érkező brutalitás mértéke, de így utólag belegondolva, zseniális a kontraszt. :)

Nem véletlenül kapta meg Nicolas Winding Refn (akit Gosling választhatott a filmhez) a legjobb rendező kitüntető díját a Cannes-i Filmfesztiválon. Figyelembe véve a Hollywood-i viszonylatban alacsony költségvetését, tényleg elég blockbuster "szagú" a film, pozitív értelemben. A romantikus részek valóban romantikusak, az akció adrenalinnal átitatott, brutális, a karakterek kidolgozottak – és még egyszer kiemelném, hogy Gosling milyen zseniális munkát végzett a hallgatag, névtelen főhős mélységgel felruházásában. Kevés színész van jelenleg, aki ezt a karaktert hasonló minőségben tudta volna hozni.

Nem fogok most számosított értékelést sem tenni a cikk végére, és ezért is örülök, hogy egy relatíve rövidebb, kevésbé részletes "ajánló" mellett döntöttem a kritika helyett. Ha ideírnék valami számot a 10-es skáláról, azt rögtön utána alacsonynak tartanám. Viszont nem szeretném fentebb vinni se. Remélem van, aki érti ezt az érzést.

Talán majd idővel, de egyelőre nem lett a szememben klasszikus a film, egyszerűen csak nagyon jó, különleges. Számomra mindenképpen az egyik legjobb, legkülönlegesebb film a lassan "kimúló" 2011-ből.

Trailert azért nem építek a cikkbe, mert nagyon spoileres. Én speciel nem láttam egy darabot se belőle, mielőtt megnéztem a filmet, és így volt jó. :) Viszont leírnám a Driver feltételeit, amit leendő munkaadói felé támaszt (gengszter, mi? :D):

"Ad nekem egy időt, és helyet. Én adok magának öt percet. Bármi történjen ezen öt percen belül, számíthat rám. Bármi. De akármi is történjék azon az öt percen kívül, már csak magára számíthat. Nem leszek őrszem, nem hordozok fegyvert. Csak vezetek."

***

A cikk eredeti publikációjának dátuma: 2011. 12. 30.