Gemini Rue - Teszt/Kritika

Két stílus létezik, ami nálam mindig elsőbbséget élvez filmekben, könyvekben, játékokban. A sci-fi, és a noir. Az idén (szerk.: 2011) tavasszal pc-re megjelent Gemini Rue című point-and-click kalandjáték bővelkedik mindkettő jellemzőiben.

Senna

Már hosszú ideje akartam írni erről a filmről. Az egyik oka, hogy nem történt meg korábban, hogy úgy éreztem látnom kell még egyszer, mielőtt írnék róla, aztán meg a dizájn-váltással való munkák akadályoztak meg benne...

 De immár semmi akadálya, hogy bepötyögjem eme... Kritikát? Nem, nem nagyon szeretném kritizálni. Inkább ajánlót. :)

 Úgy kezdem, ahogy általában a (pozitív hangvételű) kritikák zárulnak:

A Sennát látni kell. Főleg akkor, ha valaki a rajongója a legendás pilótának, de legalább a Forma 1-nek. Nem véletlenül kapott közönségdíjat több különböző filmfesztiválon, többek közt a Sundance-en.

Painkiller - Overdose

Az alábbiakban a címben említett játékról szeretnék egy gyors, szubjektív véleményt mondani.

Ez itt most nem egy kritika lesz, ugyanis végig sem játszottam a játékot, és objektív (amennyire egy ember kedvelt játékstílusait figyelembe véve lehet) kritikát írni szerintem nem lehet/szabad olyan játékokról, aminek meg sem tapasztalja minden részét az ember.

BAD MEETS EVIL – HELL: THE SEQUEL

Az oldal nem túl sok cikket megélt történetében a legnagyobb sikert elért írásom Eminem Recovery című albumának kritikája volt. A sors érdekes játéka, hogy majdnem pontosan egy évvel később megint egy rap albumról írhatok.

Persze írhattam volna az azóta eltelt időben rengeteg próbálkozásról, csakhogy én még a régi vonalat képviselem ebben a műfajban - a 2005-'06 környékén felbukkant, majd gombamód szaporodásnak indult, éneklő, autotune-oló, diszkókba inkább való zenéket gyártó „rapperek” nekem nem számítanak annak. Mármint rappernek.

Eminem próbálja elvinni a hátán úgymond az egész műfajt a 2009-es visszatérése óta. A mentora, Dr. Dre örök idők óta készülő Detox-ában bíztam/bízom még, de akármennyire is a finisében lévőnek tűnik a projekt – 2 single után már csak ki szoktak adni egy albumot a nem túl távoli jövőben -, Eminem három anyagot dobott ki azóta, hogy a hírek újra elkezdtek a „Jó Doktor” albumáról a neten cirkulálni. Nos, ellent kell, hogy mondjak kicsit magamnak, ugyanis ez a 3. nem egy teljes, hivatalos „album”, és nem is Eminem, hanem Bad Meets Evil.

Serpico – Kritika

Szerény véleményem szerint Al Pacino a legjobb élő színész. Ez a filmje valahogy mégis kimaradt eddig azok sorából, amiket volt szerencsém látni.

Szerencsére ez a közelmúltban megváltozott.

Eminem: Recovery – Kritika

Előre le kell hogy szögezzem, hogy Eminem az abszolút kedvencem a zenében, így lehet (sőt, valamilyen szinten valószínű) hogy ez az írás nem lesz teljesen objektív.

Úgyhogy az említett rapper frissen megjelent albumát inkább „Eminem – viszonylatban” fogom értékelni, az ő korábbi albumai által felállított sorban próbálom megtalálni, hol a helye minőségileg.

Nem hiszem, hogy valakinek be kellene mutatnom Marshall Mathers-t, azaz Eminem-et. Ő az, akit még azok közül is sokan meghallgatnak, akik amúgy nem szeretik a rap zenét. Nem nagyon akarok az életrajzába belemenni, mindenki emlékszik rá, hogy az ezredforduló környékén robbant be igazán a zenei életbe. Az első kétezres években kiadott két hatalmas kritikai és anyagi sikereket hozó albumot, valamint főszerepelt a kimondva, de inkább kimondatlanul önéletrajzi ihletésű 8 Mérföld című filmben, ami szintén sikeres lett a kritikusoknál, és a mozik kasszáinál is...

Prince of Persia: The Sands of Time - Filmkritika

Azt hiszem nem sok ember van a Földön, aki számítógépet használ, és nem ismeri Perzsia Hercegének legendás karakterét.

Jómagam hatalmas rajongója vagyok a Sands of Time trilógiának. Meg sem tudnám pontosan mondani hányszor játszottam végig mind a három részt. Amint megint „rámjön”, és feltelepítem az első részt, valószínűleg arról is megírom a (előrebocsátom: rendkívül pozitív) kritikámat, ha érdekel valakit, ha nem. :)

De most a filmről óhajtok értekezni, tekintve, hogy tegnap végre megnéztem. Jó pár leírást olvastam már róla, és igazából az enyém sem sokban fog különbözni az eddig látott/hallott véleményektől...

Safe House 2.0

Üdvözletem, kedves régi és új Safe House olvasók!

A régieknek annyit mondanék: köszönöm, hogy követtek a jó öreg Blogspotra, vagy ahogy manapság hívjuk, Bloggerre! :)

Új olvasók:
A Safe House egy 2010 óta működő blog, ahol legfőképp a szórakoztatóipar különféle ágazataival foglalkoztam - mindenfélével, amit alkalmanként szeretek "igénybe venni", ha ki akarok szakadni pár órácskára a mindennapok mókuskerekéből. Innen a megújuló blog "Eszképizmus Felsőfokon" alcíme.
Alkalmanként besegített két cimborám is, Lazarus_omin és Greg, viszont mivel mindkettejüknek megvan a saját platformja a SH (így fogom rövidíteni a blog nevét) témáiba vágó írásaik publikálására, így újra egyedül vágok neki az (újra)indulásnak.
Amit várhattok: kritikák (kivesézősebb hangulatban), ajánlók (ha valamiről csak rövidebben szeretnék áradozni, és/vagy túlságosan elfogult vagyok) a következő nagyobb témakörökben: filmek, sorozatok, játékok (pc, és abból is javarészt régebbiek, ugyanis a gépem egy lassan 12 éves ócskavas), zenék, könyvek.
Rovatok ezúttal nem lesznek.

A következő napokban, hetekben "áthozom" az említett kategóriákba sorolható cikkeket a régi oldalról, ahogy időm engedi. Így új cikkeket még egy darabig nem kaptok, de ez talán csak az elkötelezettebb régi olvasókat zavarja majd, illetve az aktualitásokra vágyókat, de ígérem, hogy idővel jönnek majd az új írások, ha nem is olyan tempóban, mint ahogy az "importálás" megy majd.
Mindeközben apránként állítgatom, finomhangolgatom majd a dizájnt, szóval ne lepődjetek meg, ha esetleg napról napra változások vannak! :)

Még valami:
A blog régi elérhetősége, ha valakit érdekel: Safe House (web4)
Pár hétig még biztosan elérhető lesz, aztán majd meglátom, hogy "bezárom-e", vagy csak magára hagyom szegényt... :)

Szóval, még egyszer üdvözlök mindenkit a megújuló Safe House-on! Kellemes olvasgatást!