BAD MEETS EVIL – HELL: THE SEQUEL

Az oldal nem túl sok cikket megélt történetében a legnagyobb sikert elért írásom Eminem Recovery című albumának kritikája volt. A sors érdekes játéka, hogy majdnem pontosan egy évvel később megint egy rap albumról írhatok.

Persze írhattam volna az azóta eltelt időben rengeteg próbálkozásról, csakhogy én még a régi vonalat képviselem ebben a műfajban - a 2005-'06 környékén felbukkant, majd gombamód szaporodásnak indult, éneklő, autotune-oló, diszkókba inkább való zenéket gyártó „rapperek” nekem nem számítanak annak. Mármint rappernek.

Eminem próbálja elvinni a hátán úgymond az egész műfajt a 2009-es visszatérése óta. A mentora, Dr. Dre örök idők óta készülő Detox-ában bíztam/bízom még, de akármennyire is a finisében lévőnek tűnik a projekt – 2 single után már csak ki szoktak adni egy albumot a nem túl távoli jövőben -, Eminem három anyagot dobott ki azóta, hogy a hírek újra elkezdtek a „Jó Doktor” albumáról a neten cirkulálni. Nos, ellent kell, hogy mondjak kicsit magamnak, ugyanis ez a 3. nem egy teljes, hivatalos „album”, és nem is Eminem, hanem Bad Meets Evil.


Egy kis történelem óra, akiknek ez nem mond semmit:

A Bad Meets Evil duót Eminem, és egy másik detroiti rapper, Royce Da 5'9" alkotja. Még az előző évezredben, 1997-ben kezdtek el együtt tevékenykedni. Közös albumuk soha nem volt, de több számban is szerepeltek együtt. Ezek közül a leginkább említésre méltó az Eminem első nagy stúdió-albumán, a Slim Shady LP-n megtalálható Bad Meets Evil című szám.

Aztán, 2000 környékén Royce összetűzésbe keveredett Eminem D12 nevű bandájának tagjaival. A megromlott viszony az évtized első felén keresztül fennállt. Röviddel a 2006-os, tragikus halála előtt az alapító tag Proof el akarta simítani a nézeteltéréseket Royce és a D12 között. A folyamat felgyorsult 2006 után, Proof halála összefogásra késztette a vitás feleket. Royce elkezdett feltűnni a D12 mixtape-jein, majd Eminemmel is elkezdtek ismét beszélni, találkozni, és végül együtt dolgozni is.

2010 vége felé kiszivárgott a netre két félkész szám Eminem és Royce közreműködésével, a Living Proof, és az Echo (annak a Liz Rodriguez-nek a refrénjével, aki Eminem Recovery-jén is énekelt). Ez el is indította a rajongói spekulációkat egy esetleges Bad Meets Evil projektről, ami idén tavasszal egy bejelentéssel be is igazolódott. A bejelentés arról szólt, hogy a duó a nyár folyamán kiad a kezei közül egy EP-t. Nem terveztek meg egy rendes albumot, csak a stúdióban elkezdett működni köztük a „kémia” („PAUSE!” - mondaná itt Royce, de hát nem tudok hirtelen jobb magyar kifejezést a „chemistry” helyett:)), és elkezdtek gyűlni a számok, amiket úgy gondoltak, hogy kár lenne nem hasznosítani valamilyen formában. Később konkretizálódott a megjelenés dátuma is: Június 14. Azaz ma. :)

Szép lassan jöttek az infók, anyagok, először single (Fast Lane), majd tracklist, borító, reklám...

Az említett Slim Shady LP -féle Bad Meets Evil című szám végén Royce sorai:

„He's Evil, and I'm Bad like Steve Seagal
Against peaceful, see you in hell for the sequel”

És az EP címe: „Hell: The Sequel” Ötletes? :)

Ez a kis reklám pedig szóról szóra megegyezik a SSLP-n hallható Bad Meets Evil szám intrójával:

A vicces az, hogy gyakorlatilag ez az első hivatalos „albuma” (mert még csak nem is album, ahogy korábban írtam) a majd' 15 éve létező duónak. :)

Most pedig be is szúrnám ide a „Fast Lane” című első single nemrég elkészült videoklipjét, hogy az is kapjon egy képet, hogy miről írok a szokásos terjengős stílusomban, akinek esetleg új az egész:

Na, és akkor, mivel aki becsületesen követ, az elméletileg most nézte meg a klipet, kezdeném is ezzel a számmal a véleményem taglalását. :) (ezt nem tervezem annyira strukturáltan, mint a Recovery cikket, hanem inkább érzésre, ahogy jön:)

Nos, először ez látott napvilágot a 9 új szám közül (az említett tavaly kiszivárgott kettő az EP deluxe változatán bonus track-ként kapott helyet, azokkal 11 szám van rajta), és ami engem rögtön letaglózott, hogy Royce Da 5'9" mekkorát fejlődött az elmúlt időben. Azt hiszem előrevetíthetem, hogy Eminem nagyon-nagyon durva, virtuóz stílusban ontja a szövegeket többé-kevésbé minden számban, ebben is, de ha hiszitek, ha nem, Royce tartja vele a lépést. Ez után a szám után baromira elkezdtem várni az EP-t, mert amióta Em visszatért, mindig csak az volt, ha összeállt valakivel – legyen az az ő száma, vagy ő volt a vendégelőadó -, hogy megsemmisítette a másikat, gyakorlatilag „elhalványított” mindenkit. És akkor jött ez a szám, ahol emberére akadt. Ez így rögtön izgalmasabbá tette a dolgot – egy olyan EP elé tekinthetünk, ahol nem csak egy, de rögtön 2 rapper-zseni közreműködik.

El is hangzottak a dicsérő szavak mindkét fél részéről különböző interjúkban: Royce kifejtette, hogy aki Eminemmel bemegy a stúdióba, annak igen magasan van a léc, amit meg kell ugrania már csak azért is, hogy tartsa vele a lépést; Eminem pedig azt állította, hogy sokszor, miután meghallotta, hogy Royce mit írt az épp' aktuális zenére, újra kellett írnia a sajátját, nehogy szégyenben maradjon. A Fast Lane-ben rögtön hallatszik is ez - „versszakról-versszakra” olyan, mintha egymásra licitálnának, folytatják egymás rímeit, hajtják egymást. És ez Eminemből is olyan dolgokat hoz ki, amit rég hallottunk már tőle, vagy talán még soha.

Highlights:

Royce: „Me and Shady deaded the past, so that basically resurrected my cashflow”

Tehát jegelték a nézeteltéréseket Eminemmel, és úgy tűnik ennyi kellett neki, hogy újra sikeres legyen (anyagilag is).

Eminemtől mindig nehéz eldönteni, hogy mit emeljen ki az ember, de azt hiszem a Nicki Minaj felé irányuló „shout-out”-ról fognak a legtöbbet beszélni, ami szerintem némileg egyszerre fejez ki gúnyt és vonzódást Em részéről... :D Szóval valahogy így:

„Wait, no, stop me now 'fore I get on a roll (Danish)
Let me tell you what this pretty little dame's name is, 'cause she's kinda' famous
And I hope that I don't sound too heinous when I say this,
Nicki Minaj, but I wanna stick my penis in your anus!”

Zanzásítva: reméli, hogy nem hangzik durván, de „megközelítené hátulról” Nicki-t. :D Ezekben a sorokban kicsit felveszi a csaj akcentusát, flow-ját is...

Producerek: Eminem és Supa Dups. Ez nem diszkó, vagy pop zene, ez igazi rap alá való alap, ami manapság szintén hiányzik a „rap”-ből. A fülbemászó refrént a feltörekvő Sly énekli, akinek egészen hasonló az énekstílusa, hangja Nate Dogg-éhoz (hozzá kell tenni, hogy Nate-nek több hangja volt:). A refrén szövege:

„Livin' life in the fast lane
Movin' at the speed of life and I can't slow down
Only got a gallon in the gas tank
But I'm almost at the finish line, so I can't stop now
I don't really know where I'm headed, just enjoyin' the ride
Just gon' roll 'til I drop and ride 'til I die
I'm livin' life in the fast lane (Pedal to the metal)
I'm livin' life in the fast lane (Pedal to the metal)”

Egyébként a track semmiről nem szól, csak rapper egózás, hogy ők a legnagyobb királyok, és most bealáznak mindenki mást, aki a stílusban nyomul. De hát istenem, ők legalább demonstrálják is skillekkel a dolgot, több, mint kielégítően. (PAUSE, if applicable :D)

Az EP intrója, a „Welcome 2 Hell” rögtön lehengerel. Pattogó tűz hangjai, baljós, éteri motívumok a zenében – prod. by: Havoc a Mobb Deep-ből -, majd Eminem őrülten pörgős verse-je. Refrén nincs, de ahogy mondani szoktam, egy jó refrén egy rap számnál csak bonus. És ez amúgy is csak egy intro, amihez képest meg (és amúgy is) nagyon jó szám.

 Már itt megkezdődik a két előadó közti kompetitív versengés, szinte „le akarják rappelni” egymást a trackről - nagyon gyors, pörgős flow-t tol mindkettő.

Evil (Eminem) nyitósorai:

„There's a switch, I flip, emotions cut off
So cold I done froze my butt off
And this ain't even the tip of the iceberg yet
It's like squirting a squirt gun in the ocean, fuck off
Other words I didn't put a dent in the game compared
To the damage I've yet to do
Long as you still have feelings to hurt
I'll be around as long as you let me get to you”

Igazából erre fokozottan érvényes, amit a Fast Lane-re írtam; itt adnak egy tömény ízelítőt a rajongóiknak, és a konkurenciának egyaránt, hogy mire számíthatnak. (utóbbi csoport megszégyenítésre kb.:))

Evil:

„Wizard of words when he spits hazardous with it
Like a disastrous blizzard
So you better listen quick fast don't miss it”

Oh yeah, egy nagyon jó rész, ahol Em szövegét átveszi Royce:

„Mental capacity, unmatched it has to be stopped
But it can't be, but man I can't just keep
Doing them like that or no one will rap with me
Except one, you asked who is it?”

Itt arról beszél Em, hogy meg kéne őt állítani, de nem lehet, pedig nem kéne így elbánnia a rapperekkel, mert így senki sem fog rappelni vele. (amiről beszéltem korábban a cikkben, hogy mindenkit bealáz, akivel 1 track-ben szerepel :D) Jah, és a végén mondja, hogy „kivétel egy ember, azt kérded ki az?”

És itt átveszi Bad, azaz Royce:

„Guess who just came through the blast, you bitches
With the ratchet, the book of Matthew
A book of matches, lighting them under white linen”

A „Reunion” igaz történetnek beállítva adja elő, hogy hogy is találtak egymásra újra a srácok (PAUSE! :D). Ez pedig egy tipikus, énekelgetős refrénnel operáló, némileg hímsoviniszta, enyhén horrorcore szövegű, történetmesélős szám, szóval tipikus Slim Shady track, amiben Eminem nagyon-nagyon otthonosan mozog még mindig, csak úgy árad a hangjából helyenként a színészi düh. Ami eddig leginkább a 2000-ben kirobbanó sikerhez vezető The Marshall Mathers LP című albumára volt jellemző. Akik panaszkodtak, hogy Eminem-ből eltűnt Slim Shady a visszatérése óta, azok a mennyekben érezhetik magukat ezt az EP-t hallgatva. Egyébként annak ellenére, hogy ez a szám tipikus Eminem „territory”, Royce itt is nagyon jól megállja a helyét.

Evil:

„I look like your husband slut? That's a rhetorical question
You talk to me like you talk to him, I'll fuck you up
In fact, get in the backseat, like the rest of my dates
No bitch rides shotgun! What? Taxi!”

Bad:

„She said „I'm mad at you”, I said „why?”
She said „why you never make songs for chicks as if it's hard to do?”
I said „I make songs for me, leave the studio
And go and fuck the bitch who belong to who making songs for you”
She said „I'm feeling your whole swagger and flow, can we hook up?”
I said, „umm, you just used the word swagger, so no””

Producerek: Sid Roams, Eminem.

A legelső Mr. Porter (Kon Artis a D12-ből) féle alapra épülő szám: „Above the Law”. A cím, és néhány szöveg is arra utal, hogy annyira gangsták, hogy tesznek a szabályokra. :D Eminem az első verse-ben nagyon agresszíven tolja, a végén gyakorlatilag már kiabálva rappel, amit anno Dre tanított meg neki a Role Model felvételekor, és ettől lett például annyira egyedi a The Way I Am című klasszikusának a hangzása. Egyesek azzal kritizálják, hogy mást sem csinál, mint zenére kiabál, de ezek az emberek nyilván nem rajongói. Kiabálva is pontos az ütemérzéke, a flow-ja, és mesteri a szövege, a szójátékai. Egyébként ez az a szám, ami a leginkább csak arról szól, hogy mekkora királyok, és a konkurencia esélytelen. :D (aki szereti a hip-hop-ot, és meghallgatja az albumot, egyet fog velem érteni abban, hogy ha valaki, akkor ez a két srác nyugodtan hangoztathatja ezt egy fél EP-n. :D)

„outlandish, these words are weapons that I brandish, standoffish
to hoes keep your hands off this
can’t top it, so what the fuck would I sugar coat it for? Law? Fuck protocol!
I’d holler at this hoe, but now my throat is sore” (Jó kis utalás rá, hogy az utóbbi perceket végigordította. :D)

Mr. Porter zenéje annyira intenzív, előtérbe kívánkozó, hogy talán ezért is válaszotta Em ezt a kiabálós stílust, hogy nehogy a zenére jobban figyeljenek az emberek, mint a szövegére. Plusz illik is rá; Marshall ennek a mestere, nála jobban egy rapper sem tudja eltalálni, hogy egy adott beat-re milyen stílus illik.

Royce-tól egy izmozás:

„What y'all messin' with is a nigga that'll leave you F.U.B.A.R.
Fucked up beyond all recognition”

A refrént egy bizonyos Claret Jai nevű énekesnő énekli, akiről bevallom őszintén, hogy nem sokat tudok, de egy rap szám refrénjéhez bőven megfelelő az énektudása. A refrént egyébként muszáj megosztanom, szerintem nagyon erős:

„Sometimes life seems so unfortunate
That's why I don't give a shit
The poor stay poor, the rich get richer
It's just so disproportionate
You don't know just what I've gone through
That's why I would rather show you
Just how far that I can take it
Every rule, I'm breakin' it”

Ezt mindenképp le is fordítanám az angolul kevésbé gyakorlottak számára (a rímekre nem fogok ügyelni, csak hogy a sorok jelentése a lehető legközelebb legyen az eredetihez):

„Néha az élet annyira szerencsétlennek tűnik
Ezért inkább le se szarom
A szegények szegények maradnak, a gazdagok gazdagabbak lesznek
Ez annyira igazságtalan
Nem tudod, hogy miken mentem át
Ezért inkább megmutatnám
Meddig tudom a határt feszíteni
Minden szabályt megszegek” (A Törvény Felett, ugyebár...)

Egy másik dal, ahol ugyanez az énekesnő énekli a refrént, az egyik legkomolyabb szerzemény az EP-n, a „Take from me”.

„Is everything not enough?
What more can I give up?
Is there anyone that I can trust?
I give you my all and you still take from me”

„Minden nem elég?
Mi mást adhatnék még fel?
Van valaki, akiben bízhatom?
Nektek adom mindenem, és mégis elvesztek tőlem”

Mindkét fél saját szövegéből kiolvasható, hogy többek közt a zenéjük elvételét (idő előtti kiszivárogtatás, stb.) sérelmezik. Bár Em részéből nekem úgy tűnik, hogy talán inkább azért haragszik, hogy olyanok is hozzájutnak a zenéjéhez (anélkül, hogy támogatnák), akik nem is értékelik a mesteri szójátékokat, utánozhatatlan stílust, és ezek után még kritizálják is.

„You might not think it's that big of a deal to steal from me, but music is all I got
Aside from my daughters...”

„Talán azt gondolod, hogy nem nagy valami tőlem lopni, de a zene a mindenem
a lányaimat leszámítva...”

Royce részéről árnyaltabb a kép, például ő szót ejt a bátyjáról is, aki távolságtartó lett vele, mióta kezd híres lenni, pedig ő tiszteli. Valamint az „érdekbarátokról” is megemlékezik:

„Please look at these expenses, these niggas expensive, if I gotta lend you money every time
I see you just to be your friend bitch, I don't really need your friendship!”

A zeneszerző ezesetben is Mr. Porter, aki itt is elsőrangú munkát végzett. A kedvencem benne az a kísérteties zongora dallam, ami valahol a rap részek felénél indul be mindig, és a refrén alatt is tart. A szomorkás refrénnel fenomenális az összhatása.

Került az albumra egy amolyan slágergyanús szerzemény, egyértelműen azzal a célzattal, hogy majd eladja az albumot a kevésbé hardcore arcoknak is, mint a Recovery-t a Love The Way You Lie. Szerintem ekkora siker nem lesz a„Lighters”, de Bruno Mars nyálas módon előadott (szövegileg viszont legalább értelmesebb az átlag pop-nál) refrénje, és a jellegében szerintem kicsit a Not Afraid-hez hasonló „stadion-zene”, és a két zseniális rapper garancia lehet a robbanásra, főleg, hogy ez lesz a 2. single, amihez valószínűleg majd videoklip is készül.

 Őszintén szólva annak ellenére, hogy a szövege, és a dallama tetszik a refrénnek, Bruno Mars túlságosan pop-os előadásában szinte kínszenvedés végighallgatni :D, viszont a rap részeket itt sem érheti kifogás. Ez is egy komolyabb szám.

Csekkoljátok ezt a szöveget Em-től:

„Had a dream I was king, I woke up still king
Rap game’s nipple is mine for the milking”

King, mint Martin Luther, emberek? :) Aztán a következő sorban talán alá is támasztja ezt a teóriát egy kis játékkal: Martin Luther King – M.L.King – milking. Zseniális. (Szerintem. Ha szerinted meg hülye vagyok, akkor nem értem miért olvasol még mindig. :D)

Royce legjobb része pedig, amit megint muszáj lesz lefordítanom:) :

„And I ain't gotta stop the beat a minute
To tell Shady I love the same way that he did Dr. Dre on the Chronic
Tell him how real he is or how high I am
Or how I would kill for him, for him to know it”

„És nekem nem kell leállítanom a zenét egy percre
Hogy elmondjam Shady-nek, hogy szeretem, ugyanúgy, ahogy ő mondta Dr. Dre-nek a Chronic-on (What's The Difference)
Hogy elmondjam neki, hogy mennyire király, és én mennyire be vagyok állva
Vagy hogy ölnék is érte, enélkül is tudja”

Ez a kettő olyan, mintha testvérek lennének. :)

A szám zenei munkálataiból kivette a részét Em, The Smeezingtons, és Battle Roy.

Elérkeztünk ahhoz a pár számhoz, amiket kevésbé imádok (bár a Lighters még pont idetartozik a pop-ossága miatt :D), úgyhogy innen már nem lesz túl hosszú a cikk.

Az „I'm on everything” gyakorlatilag a Másnaposok 2 marketingjét segítette szerintem, kiindulva ebből a képből:

És abból, hogy van benne jó pár utalás, főleg az első film jeleneteire. Mr. Porter zene, viszont elektronikusabb, „műbb”, mint a többi szerzeménye az albumon, ennek ellenére nekem egészen bejön. Függő-himnusz gyakorlatilag piásoknak, drogosoknak, gyógyszerfüggőknek, mindenfajta junkie-nak. :D Amit érdemes megfigyelni, hogy az elején Royce mintha csak hülyéskedne a track-en, vagy talán be lett volna állva. :D Erről el is mondott egy érdekes sztorit a Shade 45 rádión, miszerint eddig volt kész a szám, mikor „odaadta” Eminem-nek, hogy működjön rajta közre, legyen szíves, majd miután Em megtette, érezte, hogy annyira lealázta az ő részét, hogy visszaállt ő is a „játékba”, és Eminem verse-je után oda-vissza adogatják egymásnak a mikrofont, és megkezdődik itt is a „verseny” köztük, amivel mi hallgatók nagyon jól járunk. :)

Számomra Eminem eme sora a highlight:

„I’ll send a fucking axe at you if you insist on a fucking accent”

„Megküldelek egy baltával, ha ragaszkodsz az akcentushoz” - Relapse utalás, ahol mindenféle akcentust használt, plusz zseniális szójáték: accent kiejtve kb. ugyanúgy hangzik, mint „axe sent”, azaz „küldött balta”.

Az „A Kiss” az, amit még muszáj hosszabban megemlítenem. A zenéje az egyik leggyengébb, valami Bangladesh munkája, hát, az ő nevét sem fogom megjegyezni. A szövegek viszont őrültek, ez menti meg.

Evil:

„Never know just what type of a ho inside of my ride I may let
Last night went to 5 a.m., and she ain't even recover from last Friday yet
Hoes all over the ride like it's an ice cream truck, I can see why they fret
I already ran over two hoes and I ain't get up the fucking drive way yet”

Ez itt kérem tipikus Slim Shady-s, mégpedig Relapse-es, enyhén horrorcore cucc, az irritáló akcentus nélkül.

De ez a szám azért lett máris híres, és még talán lesz még híresebb, mert Eminem beszól benne Lady Gagának:

„tell Lady Gaga, she can quit her job at the post office, she's still a mail lady”

„mondjátok meg Lady Gagának, hogy otthagyhatja a postai munkáját, attól még „leveles hölgy” marad” Ez így magyarul nem akkora poén, angolul viszont az: mail → male – azaz hím, férfi.

Természetesen a kis monsterek (Gaga fanok) meg sem várták, hogy imádottjuk mennyire tud fogadni egy viccet, egyből megsértődtek, mindennek lehordva Eminem-et, és olyan hírverést csináltak a számnak, és ezzel együtt az albumnak, amire a rapper valószínűleg számított, amikor megírta az említett sort. Azóta egy interjúban elárulta, hogy nagyon nagy tehetségnek tarjta Gagát, mint előadót. Az említett sort meg kimondottan a kitalált szóvicc miatt akarta mindenképp ellőni.

A kimaradt számok: „Loud Noises”, és a két említett bonus track. A Loud Noises zenéje szintén Mr. Porter szerzemény, és hát sajnos ez viszont elég gyengécske. Bemutatkozik benne a Slaughterhouse is, Royce bandája, akiket Eminem tavaly felvett a megújúló Shady Records-ba. Az új számok közül egyértelműen ez a leggyengébb szerintem, ezt hallgatom a legkevesebbszer. A bonus számok közül a „Living Proof” (semmi köze az elhunyt Proof-hoz) szintén elég átlagos dolog, az „Echo” viszont nagyon jó, és be is lett fejezve a tavaly év végi kiszivárgása óta.


Nos, szép nagy cikk lett ez is, pedig nem ilyenre terveztem, de szokás szerinte az „irodalmi elefántizmus” eluralkodott rajtam. Nem maradt más hátra, mint az összegzés:

A Bad Meets Evil: Hell The Sequel egyszerre hoz vissza egy olyan időszakot, ahol a hip-hop-ban nem volt autotune, pop-os éneklés (a Bruno Mars refrén a kivétel, ami erősíti a szabályt), és diszkó-konform zenék, lagymatag, szinte beszédszerű, beszívott rap-ek. Ugyanakkor egész más hangzású az egész, mint bármi, ami régi. Hölgyeim és Uraim, ismerjék meg a modernizált, de nyers, igazi hip-hop-ot! Hogy lesznek-e a stílusnak követői (előadói fronton), azt nem tudom, de azt igen, hogy ez a 11 számos összeállítás a legjobb dolog, ami a műfajban történt Eminem Recovery-je óta – megkockáztatom, hogy ha teljes album lenne, akkor annál is jobb lenne!

Oh, és igen: Royce Da 5'9" hivatalosan a 2. legjobb aktív rapperré nőtte ki magát Eminem mellett. Ez a két srác uralni fogja idén a hip-hop-ot.

Az elmaradhatatlan tízes skála...

9/10

Annak ellenére, hogy van rajta 1-2 felejthető szám. A többi viszont több, mint jó. :) Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta; esetleges kommenteket szívesen várok!

(A cikk írásának eredeti dátuma: 2011. 06. 14.)