Painkiller - Overdose

Az alábbiakban a címben említett játékról szeretnék egy gyors, szubjektív véleményt mondani.

Ez itt most nem egy kritika lesz, ugyanis végig sem játszottam a játékot, és objektív (amennyire egy ember kedvelt játékstílusait figyelembe véve lehet) kritikát írni szerintem nem lehet/szabad olyan játékokról, aminek meg sem tapasztalja minden részét az ember.

Nagy rajongója voltam a játék alapverziójának, valamint a Battle out of Hell című hivatalos kiegészítőt is végigjátszottam, bár már nem voltam vele annyira elégedett.
Az Overdose című kvázi folytatást eddig nem volt szerencsém játszani, de nem is hallottam/olvastam róla túl sok jót, úgyhogy annyira nem is izgatott. Viszont nemrég az októberi Gamestar-t beszerezve szert tettem rá, hát akkor már jó, hogy kipróbálom, gondoltam.

Badass főhős karakter, egészen konkrétan a félig angyal, félig démon Belial, felturbózott grafika - ami ugyan nekem általában nem jó hír, tekintve pattintott kőkorszaki vasamat (képzavar?) -, új fegyverek, új monszták - rossz biztos nem lesz, gondoltam.

Nem is az, csak... Olyan semmilyen. Azt hittem, hogy a bosszúra éhes démon főhős karakterrel jól lehet majd azonosulni, erre olyan hülye, klisé szövegeket nyomat harc közben, hogy azokkal elrontja az egészet. Például miközben begyűjtjük a lelkeket:

"Yummy! Tastes like chicken."

Valahogy nekem nem ült a poén... Főleg, hogy sokszor 10-15 másodperc múlva újra hallhatjuk... Egyébként ennek ellenére előítéletek nélkül álltam hozzá a játékhoz, sőt az első pályát letudva úgy voltam vele, hogy jó lesz ez, érdemes lehet végigdarálni. Az említett első pályán ami rögtön feltűnő volt, hogy eltűntek az alapjátékban a csaták közben hallható rendkívül pörgős, elektronikus-rockos zenék. Hogy azokat valaki szerette-e, vagy nem, az egyéni preferencia kérdése - én imádtam szinte mindet, és szerintem a nagy harcoknak nagyban hozzájárult a hangulatához. Ezek már a Battle out of Hell-ben is hiányoztak. De ami itt volt "csata-zene" címen, az sem volt éppen rossz, csak olyan átlagos. Továbbra is úgy voltam vele, hogy nem ez fog megállítani benne, hogy végigtoljam.

Ugrunk az időben. Épp ledaráltam a 4. pályát, kiléptem, és nem sokkal később uninstalláltam a cuccot. Nem, nem az említett pályán történt valami, ami felidegesített, hanem 4 pályányi játék alatt (kb 2 óra) szépen lassan, de folyamatosan elment a kedvem az egésztől, és bevallottam magamnak, hogy én ezt nem bírom végigjátszani. A pályák szépek, a fegyverek is egész jók - érdekes pl. a régi "painkiller"-nek megfelelő, de átdizájnolt szerszám -, a monszták is jönnek... Mégis. A zenének egyébként nagy köze van hozzá. Véleményem szerint ahogy a filmekben, úgy a játékokban is egy-egy nagyon jól eltalált zene meghatározó lehet egy jelenet hangulatában, és hát nekem az 1. rész zenéi illettek a Painkiller őrült fight-jaihoz.

Másrészt az egész hangulat... A legjobban az (nem emlékszem, 2. vagy 3.) egyiptomi témájú pálya írja le az egészet. Világos, nem igazán illik bele a Painkiller-koncepciómba, az ellenfelek semmiféle szívritmusváltozást nem váltanak ki - nem is jönnek túl sokan -, szóval marha unalmas volt végigmenni rajta. Közben arra gondoltam, hogy ez olyan, mint egy Serious Sam pálya. Semmi bajom a Serious Sam játékokkal, sőt! Csak valahogy a Painkillerrel egy cseppet sem kompatibilis a hangulata szerintem.

A konklúzióm is ez, 4 pálya után legalábbis - Ez egy Serious Sam, unalmas főhőssel, és humor nélkül. Mit ér az úgy?

Azt hiszem a közeljövőben felpakolom a gépre a "sima" Painkillert... :)

(A cikk írásának eredeti dátuma: 2010. 11. 10.)