Senna

Már hosszú ideje akartam írni erről a filmről. Az egyik oka, hogy nem történt meg korábban, hogy úgy éreztem látnom kell még egyszer, mielőtt írnék róla, aztán meg a dizájn-váltással való munkák akadályoztak meg benne...

 De immár semmi akadálya, hogy bepötyögjem eme... Kritikát? Nem, nem nagyon szeretném kritizálni. Inkább ajánlót. :)

 Úgy kezdem, ahogy általában a (pozitív hangvételű) kritikák zárulnak:

A Sennát látni kell. Főleg akkor, ha valaki a rajongója a legendás pilótának, de legalább a Forma 1-nek. Nem véletlenül kapott közönségdíjat több különböző filmfesztiválon, többek közt a Sundance-en.

 Ha valaki nem hallott/olvasott még róla: ez egy dokumentumfilm. Szóval magát Ayrton Sennát láthatjuk a főszerepben. Hihetetlen mennyi, és milyen (relatíve) jó minőségű felvétel áll rendelkezésre abból az időből ('84 és '94 között), amikor a motorsportok csúcskategóriájában versenyzett. Nagy részüket a FOM (az F1 kereskedelmi jogainak birtokosa) bocsátotta a rendező, Asif Kapadia rendelkezésére, de akadnak bőven privát, a Senna családtól származó felvételek is.

 Pont a rengeteg, emberközeli felvételnek köszönhető, hogy akár hagyományos, megrendezett drámának is beillik a film. A szemünk előtt játszódnak le Senna karrierének legfontosabb állomásai, pillanatai, nem egyszerűen mások beszélnek róla, ahogy az egyéb posztumusz életrajzi filmekben megszokott - végig őt magát látjuk. A narráció jelentős részében is az ő hangját hallhatjuk, különböző interjúkból összeollózva. De megszólalnak családtagjai, riporterek, más versenyzők, csapatfőnökök - pl. Ron Dennis, Frank Williams - is. A képet viszont sosem "veszik el" Sennáról, és a vele kapcsolatos történésekről - a kommentárok pusztán hangban vannak jelen.

 A film három részre osztható. Elég hamar túllép Senna Formula 1-es karrierének első két állomásán - a Toleman, majd a Lotus csapattal töltött éveken. Ezeken túl vagyunk egy jó negyed óra alatt. Aztán a legnagyobb része a Mclaren-nél töltött időszakra, és az Alain Prosttal kialakuló, egyre komolyabb rivalizálására koncentrál. Számomra Prost néha ellenszenves volt, máskor meg szimpatikus, szóval a készítők azért nem igyekeztek túlságosan úgymond a történet "gonoszának" beállítani, bár egy-két jelenetnél azért ezt éreztem. :) A harmadik, egyben utolsó jelentős rész Ayrton Williams csapathoz való szerződését, és ott eltöltött rövid idejét mutatja be.

 Vizuális effekteket senki ne várjon, hiszen a film minden egyes képkockája az életből való. A leglátványosabb részek a versenyek, amik pont jó arányban vannak "szétosztva" az egyéb eseményeket bemutató jelenetek között. Az igazi F1 rajongóknak valószínűleg a hátán futkározik majd a hideg, amint beindul az izgalmasabb versenyek alatt hallható zene, és a rajtra váró mezőnyt látjuk, ahogy a piros lámpa kialvására várnak. Az onboard (fedélzeti) kameráknál hallható hangorkánról nem is beszélve.

 A történet legfontosabb momentumait - honnan indul, merre tart - is ismeri előre mindenki, talán nagyjából még az is, akit nem érdekel a sport. Ennek ellenére... Csak egy példa, azok kedvéért, akik nagyon nicsenek otthon a Forma 1-ben, de legalábbis ebben a korban:

'89-ben Suzukában dőlt el a világbajnoki cím sorsa, Senna és Prost között. Az alapfelállás: ha Senna kiesik, Prost automatikusan világbajnok.

'90-ben ismét Suzukában dőlt el minden, ismét köztük, csak az alapfelállás volt fordított: ha Prost kiesik, Senna automatikusan vb.

Mindkettőn ütköztek. Többet nem szeretnék "lelőni" azoknak, akik esetleg nem ismerik a történteket. És ezt az élet írta, nem holmi forgatókönyvíró(k).

 Roger Ebert (Chicago Sun-Times) kritikáit valamiért mindig elolvasom az engem érdeklő filmekről, még ha gyakran nem is értek vele egyet (videojáték téma, valaki? :D). Összességében tetszett neki a film, viszont írt egy olyasmi dolgot benne, hogy "nem tudjuk meg belőle, hogy ki is volt Senna". Nos, én ezzel nem teljesen értek egyet. Én megtudtam a következő dolgokat, a teljesség igénye nélkül:

- mélyen vallásos volt - úgy érezte, hogy a győzelmeivel közelebb kerül Istenhez. Különösen érdekes (félelmetes?), hogy mit olvasott fel a Bibliából utolsó versenyének reggelén...

- komoly, filozofikus alkat

- nőcsábász

- nagylelkű - komoly adományok Brazília nehéz sorsú gyerekeinek megsegítésére.

- nem volt elégedett, ha hosszú távon egy szinten maradtak a képességei bármiben: mindig fejlődni akart, az élet minden területén.

- aggasztotta, hogy a sport nem biztonságos, de képtelen lett volna felhagyni vele.

 Folytathatnám még bőven, de a lényeg: éppen eleget megtud róla az ember a film alatt ahhoz, hogy fájdalmas legyen a vége. Szerintem laikusoknak is.

 A film drámáját nagyrészt az adja, hogy tudjuk mi lesz a vége. Az elején Senna szülei nyilatkoznak arról, hogy ettől féltették a fiukat, hogy a Formula 1-be kerül. (De természetesen támogatják.) Aztán a rendező még gyakran ráerősít - bizonyos időközönként olyan riport, interjú részleteket látunk/hallunk, amiben Ayrton a jövőt illető terveiről beszél. Ilyenkor minket, nézőket meg elfog a rossz érzés.

Leírhatatlan az is, hogy élete utolsó fél körét is onboard kamerából, majdhogynem a szemein keresztül láthatjuk...

 Bizony, papírzsepiből ajánlom, hogy "tárazzatok be", főleg ha amúgy is szerettétek/szeretitek Sennát. De a fájdalomtól való félelem (nagy rajongók esetében) ne tartson vissza senkit, hogy megnézze, hiszen a film egésze:

Méltó emlékezés egy legendára.

 Utószóként még valami, csak hogy még bíztassam egy kicsit a "félve nekifutó" rajongókat. Szóval: az arcra mosolyt csaló jelenet is akad szép számmal, illetve akár örömkönny is, a számomra talán legkedvesebb résznél: amikor először nyeri meg a Brazil Nagydíjat. Erről sem akarok spoilerezni, de ahogy az aktuális narrátor mondja, talán az volt Senna karrierének legheroikusabb teljesítménye.

És... Ugyan azt mondtam, hogy ez nem kritika, de azért következzék egy pontszám:

10/10

 Mert nem tudok negatívumot mondani rá. Nem hiszem, hogy a műfajában meg lehetett volna csinálni jobban. Másképp igen. De jobban nem.

***

Az eredeti közzététel időpontja: 201. 10. 27.